Vidathar lényei

Go down

Vidathar lényei

Témanyitás  Falondril on Kedd Márc. 28, 2017 5:46 pm

Halak:

Felszíni gédra: Egy, a vízfelszín közelében élő, ponty testalkatú hal, melynek pikkelyei a szivárvány minden színében pompáznak. Vidathar tavaiban igen nagy számban megtalálható, de ez nem jelenti azt, hogy csak a vízbe kell meríteni a hálót, és máris teli lesz gédrákkal. Nem, sajnos ez a hal túl intelligens ahhoz, hogy egyszerű horgásztrükköknek bedőljön, így kimondottan cselesnek kell lenni, hogyha azt akarjuk, hogy a tányérunkra kerüljön. Talán ezért is számít igazi ínyencségnek a faeldeknél.

Mélységi gédra: Mint a nevéből is bátran következtethetünk, közeli rokona a felszíni gédrának, bár első ránézésre ez nem teljesen egyértelmű. Először is, ez a faj inkább a mélyebb vizet kedveli, a pikkelyei pedig -az irizáló szivárványszín helyett- sötétkékek. Alakjukban sem egyszerű összetéveszteni őket: A mélységi gédra leginkább egy felpuffadt pontyra emlékeztet.

Kuhg: Igencsak gyakori, folyami hal. Leginkább a pisztránghoz hasonlít, de persze ez csak a külső. Nagyon gyakori halfajta, egész Vidatharon megtalálható, még a legkisebb patakokban is. Ehető, de az íze pocsék.

Mérgező kali: Avatatlan szem számára könnyen összetéveszthető a mélységi gédrával, de aki szemfüles, az észreveszi, hogy alkata inkább a busára hajaz, semmint a pontyéra. Érdemes is szemfülesnek lenni, hiszen a kopoltyúja közelében elhelyezkedő méregmirigye miatt fogyasztásra alkalmatlan, és az óvatlanok súlyosan megfizethetik az árát, ha egy kalit készítenek el vacsorára. Szintén a tavak és folyók lakója, de a torkolatvidéknél is előfordul.

Vidathari cápa: A földön ismert változatánál kétszer nagyobb, ráadásul még hihetetlenül agresszív is ez a Vidathar tengereiben honos cápafajta. Egymáshoz simuló, apró pikkelyei világosszürkék, úszói viszont jóval sötétebbek. Hála torpedó alakú testének, villámgyors, és ha ez nem lenne elég, négy sornyi tűhegyes foggal büszkélkedhet. Általában a nyílt tengereken találkozhatunk vele, főleg, ahol már elég mély a víz, hogy megfelelően tudjon manőverezni. 

Tadikh: Ez a kis termetű, bajusz nélküli harcsa meglehetősen gyakori Vidathar vizeiben, legyen az sós vagy édes, a lényeg, hogy elég növényzet fedje az aljzatot. Jobb szereti a társas életmódot, hiszen vadásznia is sokkal könnyebb így. Nem az a kimondott fair játékos, leginkább lesből csap le áldozataira, azaz bármilyen kisebb halra, amely az útjába téved.





Ízeltlábúak: a vidathari ízeltlábúak evolúciója nem mutatott túl nagy kreativitást: a földiekkel pontosan megegyező állatok találunk világszerte.





Kétéltűek:

Tukh:  Ez a furcsa, gyíkra emlékeztető állat leginkább a talajon portyázik. Nem véletlenül, hiszen farka nincs, így a magasban való egyensúlyozás komoly gondokat okozna neki. Színe barna, így könnyen el tud bújni a sárban, amire szüksége is van: méreténél fogva sok más állatnak prédája.

Emellett a földi békafajok közül az összes megtalálható Vidatharon is.





Hüllők:

Lassú gyík: A legtöbb más gyíkkal ellentétben, ez a gyíkfajta nem a fürgeségéről híres. Sőt, ellenkezőleg, meglehetősen ráérős tempóban közlekedik. Sietségre nincs is szüksége, hiszen növényevő (ergo, áldozata nem fut el előle) és természetes ragadozója sincs. A túlszaporodást így a faeldek igyekeznek gátolni. Azt mondják ízletes a húsa...

Lapátlábú gyík: Szintén lassabb gyíkfajtáról van szó, amely leginkább rovarokra és pókokra vadászik. Nevét onnan kapta, hogy lába lapátszerűen módosult, melyek nagyban segítik az ásásban, hiszen saját maga kotorta üregekben szeret élni, és onnan kicsapni az arra tévedő ízeltlábúakra.

Voltiri: A mocsarak lakója ez a nagytestű gyíkféle. Alkatára egy kisebb medvére emlékeztet, pofája és farka mégis gyíkszerű.
Zöldesszürke bőrét vastag, pikkelyes szaruréteg fedi. Éles és tűhegyes fogai rögtön elárulják, hogy ragadozó állatról van szó, általában kistestű emlősökre vadászik.  Az orvvadászok kedvelt célpontja elképesztően strapabíró bőre miatt, azonban dolgukat megnehezíti, hogy az állat hihetetlenül intelligens, így gyakran a vadász válik prédává.





Madarak:

Lithiga galamb: Kistestű, szürkéskék tollazatú galambféle. Egész Vidatharon megtalálható, a magányos példányoktól kezdve a 20-30 fős rajokig. Magvakkal és erdei bogyókkal táplálkozik.

Haegendor sas:
 Meglehetősen nagy termetű, világosbarna tollazatú sasféle. Szeme, természetesen éles, csőre horgas és belül recézett, hogy prédái véletlenül se menekülhessenek. Kisemlősökkel, madárfiókákkal, gyíkokkal táplálkozik, de ha úgy hozza az alkalom, nagyobb prédákra is lecsap. Repte különösen elegáns és könnyű, sőt valószínűsíthető, hogy az állat valamilyen szinten mágiával átitatott, ugyanis termete ellenére képes nagyon sokáig egy helyben lebegni. A faeldek faroktollait használják nyilaik elkészítéséhez.


Delia sólyom: a mocsarak és erdők gyakori ragadozómadara ez a fekete sólyomféle. Termete közepes, csontos és arányaiban véznának hat. Lábai karmosak és szürkék, karmaik jó ujjnyi hosszúak. Az aljnövényzet felett alacsonyan szitálva vadászik, áldozatai leginkább hüllők és kétéltűek. Mivel növények között kell lavíroznia, reflexei különösen gyorsak.

No'edha: A széles puszták legnagyobb vadászmadarát messziről ki lehet szúrni, hiszen skarlátvörös tollai messziről világítanak. Koponyája lapos és elnyújtott, csőre horgas és narancsszínű, tökéletesen alkalmas a hús szétszaggatására, annál is inkább, mivel inkább csőrét, mint karmait használja vadászatra. Remekül vitorlázik, hiszen szárny-fesztávolsága majdnem öt méter. Áldozatait (kisemlősök és madarak) a magasból lecsapva kapja el, és azonnal elroppantja a nyakcsigolyájukat, majd még a levegőben elfogyasztja őket. Ez alapján azt hihetnénk, hogy a legtöbb ragadozómadárhoz hasonlóan jó a látása, de a No'edha inkább hallására támaszkodik.





Emlősök:

Kara: ez a nagy termetű, hamuszürke bundájú szarvasféle meglehetősen gyakori a vidathari tájon. Mind az erdőkben, mind a pusztákban jól érzi magát. Ravasz és ellenálló állat, utóbbi teszi alkalmassá arra, hogy szelídített példányait hátas és igásállatként alkalmazzák. Leginkább friss hajtásokon szokott élni. Bár fél éves koráig apró agancskezdeményt növeszt, ezt az első ősszel elhullajtja és nem is nő ki soha újra. Rendkívül gyors futó, ráadásul patái élesek, így akit megrúg egy kara, azt nem fogja megköszönni. Mindezek mellett kivételesen intelligens állatról van szó, egy régi faeld mondás szerint egy kara elég okos ahhoz, hogy ne beszéljen.

Jurk: A füves puszták gyakori lakója ez a nyúlra emlékeztető rágcsáló. Ugyan olyan szikár és inas, mint a vadnyulak, de a farka hosszú és szőrös végű, leginkább a szamáréhoz hasonló. 4-5 fős családokban élnek, hosszú és szerteágazó üregrendszert ásva maguknak a kemény és szikes földben. A vártakkal ellentétben nem növényevő, jobban kedveli az ízeltlábúakat, mint a sárgarépát. Hallása nagyon éles, fülei viszont oldalra állnak, nem felfelé. Bundája sárgásbarna, a mellkasnál és a lábak végén fehér.

Vadászvakond: A földbe vájt üregekben élő vadászvakond a faeldek leghűségesebb bajtársa. Intelligenciája a karáéval, fürgesége a jurkéval vetekszik. Az átlagos vakonddal ellentétben szeme rettenetesen éles, és ha ez nem lenne elég, szaglása is hallása is kiváló. Hosszú, éles karmairól talán azt gondolhatnánk, hogy ragadozó, de ez nem így van, ugyanis a vadászvakond elsősorban dögevő, de nem veti meg a friss hajtásokat sem. Nevét onnan kaptam, hogy faeldek ősidők óta vadásztársakként viszik őket magukkal.

Hildur: Ez a bosszantó kis bestia mindenkinek megkeseríti az életét, aki a mocsarakba vagy az erdőkbe téved. Kapzsi, kíváncsi, mohó és még rosszindulatú is egyszerre, ami azért már teljesítmény. Rendszeresen lopják az utazók ellátmányát, elriasztják a vadászok elől a prédát és úgy általában szeretnek mindenkit kavicsokkal és gyökérdarabokkal dobálni. Mint a legtöbb majomféle, ügyesen közlekednek a fákon, és fejük két oldalán ülő szemeik segítségével nagyon nagy szögben látnak mindent ami körülöttük történik. Mindenevők, de legszívesebben hüllőkre vadásznak.

Kalada: Hogy ne szépítsük a dolgokat, a kalada olyan szerepet tölt be a faeldeknél, mint mifelénk a vágómarhák. A nagytestű, bölényszerűen púpos, de egyébként öszvér alkatú állatot remek húsa miatt tenyésztik. Hatalmas csordákban él, három hím irányítása alatt, akik felváltva őrködnek a többiek felett. A vadon élő példányok vadak, rúgnak, harapnak és elsősorban nagyon gyorsan futnak ha fenyegetik őket, de a háziasított verzióból szinte teljesen kiveszett a túlélési ösztön.

Thalog: Közepes méretű állat, mely megjelenésére egy gyapjas macskára emlékeztet. Szőre ideális ruhaalapanyag, húsa ízletes és omlós. Kisméretű csordákban tenyésztik, ugyanis a hímek között erős a dominanciaérzet uralkodik.

Melgort: A vidathari erdők csúcsragadozója leginkább féltucat fős falkákban él az erdőségek mélyén és az alacsonyabb hegységekben. Bundája homokkőszínű, lábai vége fekete. Nyakánál a szőr hosszabbra nő mint az átlagos, és ha nem is sörényt, de egy érdekes gallérfélét alkot. Hallása és szaglása kiváló, határozott és vakmerő ragadozó: senki sincs előle biztonságban.

Rakhashan farkas: A hegységek és a dombságok lakója ez a magányos természetű farkasféle. Bundája kifejezetten dús szőrzetű, színe élőhelyének függvényében változik (a hegyi példányok általában szürkésbarna, míg a dombságiak sötétszürke színben pompáznak). Éjszakai ragadozó, nagytestű állatokra és alacsonyan repülő madarakra vadászik. Tájékozódásban legfőképp szaglására és hallására támaszkodik.
avatar
Falondril
Admin

Hozzászólások száma : 69

Karakterlap
Név: Falondril Thaeri
Rang: Faeld császár
Mana:
2500/2500  (2500/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.