Utak és utcák

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Airien on Pént. Júl. 07, 2017 7:01 pm

Airien - Az ég két lámpása

Önkéntelenül is elmosolyodok, miközben letelepszem a pódiumra. Tollborkéta Úr könnyen kedvelhető személy, minden színpadiassága ellenére is - vagy talán éppen azért. Figyelmesen hallgatom a panaszkodást, kihasználva a lehetőséget, hogy közben alaposan szemügyre vegyem társalgópartneremet. Tulajdonképpen az egész emberből süt, hogy színpadra termett: széles gesztikulációja, kissé talán eltúlzott hangsúlyai, na és azok a különös, folyékony aranynak tűnő szemek. Ezt a hatást erősítik fel tiritarka ruhái is, bár a kopottasságuk sokat levon a hatásból. Tulajdonképpen most, hogy alaposabban szemügyre veszem, Tollbokréta Úr igencsak nyúzottnak tűnik.
A magasabb kultúra említésére egyetértően hümmögök, mintha nekem olyan sok közöm lenne a fentebb stílhez. Bár ha a hagyományos laer bordalok kultúrának számítanak, akkor igazán magasan képzettnek számítok - a mester bolondult értük, vagy kétszáz különböző változatát ismerem az összes nyavalyás népköltésnek. Annak viszont igazán örülök, hogy végül "kedves és udvarias" kislánynak könyveltek el, anyám meg is fojtana, ha durván viselkednék. Egy apró mosollyal köszönöm meg az optimista hozzámállást. A bemutatkozásra udvariasan meghajtom magam ültömben, és magamnak be kell vallanom, hogy tényleg nem hallottam még Soen úr nevét. Együttérzően figyelem, ahogy a társát keresi, bár nem értem, hogy miért olyan alacsonyan nézelődik. Valami macska lenne a társa? Liemmen, mintha csak megérezné a gondolataim irányát, ebben a pillanatban kidugja a fejecskéjét a ruhám redői közül, majd - miután biztonságosnak ítélte a helyzetet - teljesen előbújik, és vidáman a vállamra telepszik. Szórakozottan végigsimítom puha bundáját, miközben újra Soen úrra fordítom a figyelmemet.
- Szívesen segítek, ha tudok, de tartok tőle, nem sok hasznomat fogja venni. Tulajdonképpen csak most érkeztem, és be kell vallanom, hogy nem értek a vásári mulattatáshoz.
~ Persze tudok zárakat törni, de ezt aligha nevezhetjük látványosnak. ~
A laestat mondjuk tekintélyt parancsoló, de abban valamiért kételkedem, hogy a járókelők élveznék egy több méter magas bestia kitüntetett figyelmét.
- Persze ha esetleg zenei aláfestésre volna szüksége, ajánlom magamat - teszem hozzá. Szegény Soen úr olyan szerencsétlenül fest így itt egyedül, hogy önkéntelenül is szeretném kisegíteni.


A hozzászólást Airien összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 08, 2017 8:07 pm-kor.
avatar
Airien
Játékos

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Név: Airien Faelon
Rang: Vándorzenész
Mana:
129/129  (129/129)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Gemorick on Pént. Júl. 07, 2017 10:23 pm

Airien- Az ég két lámpása

Soen egy lemondó hümmentéssel átmenetileg felfüggesztette a tömeg pásztázását, és visszafordult Airienhez - szemei pedig azonmód megakadtak Liemmenen.
- Hohó! Tehát tényleg jól láttam, hogy társaságban utazik. - duruzsolta, egyenesen a keszekásznak címezve a szavait. - Ismerem ám a fajtádat, kis gézengúz. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy már most üresek a zsebeim. Elvégre hosszú volt az út idáig, hmm?
Játékosan eltúlzott, töprengő arckifejezéssel hamis gyöngyökkel kivarrt mellénye zsebébe túrt, majd egy szem, szárazra aszott tilóbarack darabkát halászott elő, és a rágcsáló felé kínálta.
- Sajnos csak ez akadt, cimbora. Remélem nem veted meg egy szegény ember rágós ajándékát. - sóhajtott bánatosan, majd Airien felé fordult. - A jó zenészekre mindig szükség van, de igazából abban reménykedtem, hogy talán ..khmm... érti, szóval megkérhetné a társamat, hogy gondolja meg magát, és jöjjön vissza.
Alig hallgatott el egy szívdobbanásnyi időre, Airien válaszát meg sem várva védekezően felemelte a kezeit, és bocsánatkérően elmosolyodott.
- Tudom, tudom, hogy hangzik. Sajnos, ha egyszer megsértődik, képes órákig duzzogni, rám pedig az összes sárkány kegyelmére sem hallgatna. Ellenben, ha egy kicsit hízelegnek neki, annak egyszerűen nem tud ellená... - itt elakadt. Tekintete az utca átellenes pontjára szegeződött, szemei résnyire szűkültek. Aztán egy tapasztalt kém összeesküvő ábrázatával a lányhoz hajolt, és fogai között szűrve odasúgta.
- Ne nézzen egyenesen rá, de ott ül. Kicsit arrébb. Látja? A rőfös előtt. Nem, nem, az a bolt a hangszerész mellett.
A textilkereskedés kirakatát éppen senki nem szemlélte, csak egy öreg, ravasz képű kaptárfosztó ült szálegyenes tartással az ajtó előtt, pontosan átellenben a színpadhoz képest. A kutya mintha egyenesen őket bámulta volna, tekintetéből pedig olyan sértett gőg sütött, mint egy arisztokrata vénkisasszonynak, ha zenebohócot hívnak a teadálutánjára. Airiennek tehát nem hazudtak a megérzései Soen társával kapcsolatban.
- Ő ott Lámpás. - közölte a férfi suttogva, lehetőségeihez mérten drámai hangon. - Ne féljen, nem harap... csak.. nos, mondjuk úgy, hogy ő a mi kis társulatunk primadonnája.
avatar
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Airien on Kedd Júl. 11, 2017 7:51 pm

Airien - Az ég két lámpása

Liemmennel együtt én is végleg a szívembe zárom Soen urat - Liemmen azért, mert étellel bármikor lefizethető, én meg azért, mert aki egy apró keszekászt is észrevesz és becsül, az rossz ember nem lehet. Tettetett komolysággal meredek beszélgetőpartneremre.
- Nagyon remélem, hogy nem hiányzik semmilyen tulajdona, Soen úr! Idefele úton már volt egy nagyon mély beszélgetésünk az "enyém" és a "tied" fogalmáról, és nem szeretem ismételni magamat!
Bár az arckifejezésemet sikerül fegyelmeznem, tartok tőle, a szememből nem tudom kitörölni azt a huncut csillogást, ami otthon is olyan sokszor elárult egy-egy csíny után.
Amikor kiderül, hogy mint közvetítő kellenék, a magasba szökik a szemöldököm. Hat fivér mellett persze eleget gyakorolhattam a diplomatikus békítés és a kompromisszumkötés nemes tudományát, még csak most találkoztam Soen úrral, a titokzatos társát pedig nem is ismerem. Hogyan lennék képes egy megállapodást összehozni ilyen kevés háttértudással? Nyilván Soen úr is érzi a kérés kissé abszurd voltát, mert azonnal folytatja. Én a magam részéről még mindig kételkedem a dologban, de ismerem magamat - nem fogok tudni ellenállni ennek a mulatságosan színpadias figurának, aki olyan szerencsétlen képpel tudja ecsetelni sanyarú sorsát, hogy még Iasair is könnyekre fakadna. Most is, ahogy Soen úr összeesküvőn lehalkítja hangját, akaratlanul is közelebb hajolok hozzá. Súroló pillantásokkal felmérem a környéket, amiről beszél, és végül meg is pillantom a kaptárfosztót, aki mint valami ősi szobor, úgy ül a boltajtó előtt.
~ Tehát valóban állati az a bizonyos sértődékeny fellépőpartner... ~
Hogy időt nyerjek a gondolkodásra, megsimogatom Liemment, aki élvezettel bújik a kezemhez.
- Szóval Lámpás... - motyogom. Mivel lehet meggyőzni egy kaptárfosztót, hogy adja fel a sértettségét??
- És... Mivel lehet hízelegni neki? - kérdezem kissé elveszetten, mert a szép, egészséges fogak dicséretén kívül semmi nem jut az eszembe. Ráadásul - amint azt a vámnál bölcsen megállapították - nem hogy mágiával módosított gyászdarázstojásom, de még egyszerű karmosméh-mézem sincs, hogy a Liemmennél oly jól bevált módszert alkalmazzam. A szemem sarkából figyelem Lámpást, és próbálom felmérni. Nem fogja megkönnyíteni a dolgom, ez egyből látszik. Valószínűleg rám sem hederít majd, hiszen jelenleg jól láthatóan Soen úr mellett ücsörgök barátságosan. Valami megoldás után kutatok, míg a kérdésemre várom a választ.
avatar
Airien
Játékos

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Név: Airien Faelon
Rang: Vándorzenész
Mana:
129/129  (129/129)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Gemorick on Kedd Júl. 11, 2017 10:17 pm

Airien- Az ég két lámpása

Soen elnéző mosollyal figyelte ahogy az apró keszekász a mancsai közé ragadja az aszalt gyümölcsöt, és a rágcsálók ősi, gyűjtögető ösztönétől sarkalva sebesen magába tömi. Az apró, fekete gombszemek rögtön nagyobb bizalommal meredtek a színészre, és Liemmen nem szalasztotta el megszaglászni az adakozó kezet, hátha akad ott még valami ehető.
- Tudom, hogy nagyon furcsa a kérésem. Ha nem lett volna a kis barátja, meg sem szólítom, de így mertem remélni, hogy nem az a legtöbb, amit egy kaptárfosztó felé hajlandó megtenni, hogy belerúg. - folytatta szinte eltűnődve miközben tekintete egyre Lámpáson pihent. A kutya közben felhagyott a bámulással és unott méltósággal nyújtózkodott.
- Hjah, hát ez változó. - szívta meg a fogát Soen. - Érdemes megpróbálkozni a szép szavakkal, gügyögéssel, kutyulimutyulizással, fül,- és gerinctő vakarással... már persze, ha az utóbbit megengedi. - a férfi némileg tanácstalanul simított végig újra és újra a kalapjáról meredező tiritarka színekre festett tollakon, majd tekintete megakadt Airien mandolinján. - Ki tudja, lehet, hogy megjuhászodik, ha elég szépen játszik neki?
Végül egy bocsánatkérő mosollyal széttárta a kezét.
- Őszintén be kell ismernem, hogy Lámpás ritka okos egy dög és néha tökéletesen ignorálja a régi, jól bevált trükköket. Ravasz, konspiratív és firnyákos... persze azért egy kedves jószág, és esküszöm minden sárkány szent nevére, hogy nem fogja megharapni. Felelősséget vállalok bármiféle sebesülés esetén.
Lámpás közben felhagyott öreg ízületeinek karbantartásával, és visszahuppanva a hátsójára megint Soenéket figyelte élénk, de gyanakvó érdeklődéssel. Látszott rajta, hogy nem csak tudja, hogy meg akarják vesztegetni, de egyenesen el is várja, hogy ezt tegyék.
Ha Airien felé veszi az irányt, mozdulatlanul, fensőbbségének teljes tudatában marad a helyén, úgy szemléli a leányt, mint egy éltes anyacsászárnő, aki elé idegen ország követe járul. És bizony, jól teszi az a követ, ha semmi kellemetlent nem tartogat az uralkodó számára.
avatar
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Airien on Szer. Júl. 12, 2017 8:32 am

Airien - Az ég két lámpása

Szinte rutinból mosolygok a magyarázatra, közben végig a megoldáson töröm a fejem. Figyelem, ahogy Lámpás nyújtózkodik, próbálom kitalálni, hogy milyen kényes pontjai vannak, amire rájátszhatok. Csak akkor fordítom újra teljes figyelmemet Soen úr felé, amikor a lekenyerezés lehetséges fajtáiról beszél. Nos, mit mondjak, a dolog nem túl biztató. Ha maga Soen úr sem tudja, hogy mit kellene mondani a sértett kaptárfosztónak, ki vagyok én, a Laederranból frissen szabadult tanonc, hogy ezt megtegyem? Amikor a férfi szóba hozza a mandolinomat, bizonytalanul végigsimítok a hangszer nyakán.
- Nos, megpróbálhatom... Habár nem hinném, hogy egy ilyen ravasz állatot meg tudok szelídíteni a zenémmel.
Amikor a sebesülések kerülnek szóba, kényelmetlenül összerezzenek.
- Majd igyekszem, hogy ne harapjon meg - motyogom, hiszen ha valaki meg fog sérülni, az tartok tőle a támadó kaptárfosztó lesz. A laestatom valamiért elég nehezen tolerálja, ha fizikai sérülés ér. Nem is értem. Mindenesetre mér nagyjából készen áll a tervem. Látom, hogy Lámpás igazi kis primadonnaként gyakorlatilag elvárja, hogy odamenjek és hízelegjek neki. Nos, tartok tőle, ezzel nem fog menni a dolog. Csak az új dolgok az izgalmasak, a régi trükkök kizárólag a lekenyerezni vágyott személy hangulatától függően működnek.
- Ne sértődjön meg. Igazából nagyon kedvelem önt - mondom Soen úrnak halkan, majd a tőlem telhető legmegvetőbb mosollyal, felszegett fejjel felállok.
- Nos, nem is csodálom, hogy itthagyták - bököm oda a férfinak gonoszul - és hangosan.
- Gyere, Liemmen.
Azzal elindulok, nem Lámpás felé. Kényelmesen sétálva nézelődöm a boltok kirakata előtt, meg-megállva az érdekesebbeknél, hol közelebb, hol távolabb sodródva a sértett kaptárfosztótól. Végül eljön az a pillanat is, amikor a hangszerész boltját mustrálom végig, a rőfös mellett... és Lámpás mellett. De hát természetes, hogy egy laer zenész érdeklődik a hangszerek iránt, nem? Tehát be is megyek a boltba, körülnézek, aztán kilépek az utcára. Hátrahajtott fejjel, összehúzott szemmel nézek az égre, majd egy sóhajtás kíséretében letelepedek a bolt elé, és előveszem a mandolinomat. A holmimba túrva előkotrok egy furcsa kalapot, amit még Meoran adott búcsúajándékul (és amiről megfogadtam, hogy soha az életben nem fogom viselni), leteszem magam elé a földre, aztán játszani kezdek. Csak úgy, a magam örömére, mindent, ami az eszembe jut. És ha valakinek kedve támad néhány pénzérmével honorálni, hát, én nem beszélem le róla. Úgy öt perc múlva óvatos oldalpillantást vetek a kaptárfosztó felé. Még két perc elteltével meg is szólítom.
- Lámpás, igaz? Üdvözletem.
Még két perc szünet.
- Az imént azt a feladatot kaptam, hogy könyörögjem vissza Soen urat az ön kegyeibe. Szánalmas. Nem igaz? Teljesen megértem, amiért nem hajlandó egy ilyen pipogya alakkal egy színpadra állni.
Öt percig csak hallgatok, miközben a tekintetem egyre többször vándorol Soen úr irányába. Liemmen újra összeszedi a bátorságát, és előmászik a ruhám rejtekéből, végigszalad a karomon a könyökömig, majd puhán a földre huppan. Óvatosan megközelíti a kalapot, reménykedve szimatol bele, hátha talál valami ehetőt is. Egy pillanatra abbahagyom a játékot, és nevetve előkotrok neki még egy szem aszalt meggyet, majd visszatérek a zenéhez és az eredeti problémához.
- Szerencsétlen egy figura. De persze meg kell hagyni, ebben is van valami mókás. - intek a fejemmel Soen úr felé. Ezután rövid közjáték következik, E dúrból G mollba futó dallam, majd ugyanez egy kis modulálással.
- Persze el kell ismernem, hogy a társában van valami, amitől ösztönösen megsajnálja az ember lánya. Nem?
Oldalra fordítom a fejem, és "társalgásunk" során először egyenesen Lámpásra nézek, hogy érezze, teljes figyelmem az övé.
avatar
Airien
Játékos

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Név: Airien Faelon
Rang: Vándorzenész
Mana:
129/129  (129/129)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Gemorick on Csüt. Júl. 13, 2017 10:33 pm

Airien - Az ég két lámpása

Bár Airien előre figyelmeztette, Soen olyan sebesen sápadt le a megvető hang hallatán, mintha az imént közölték volna vele, hogy sajnálatos módon üszkösödik a lába, és legjobb lesz tőből levágni. Az első döbbenet után a férfi fülei pompás bíborszínbe borultak, majd felháborodott horkantással a fejébe nyomta tollas kalapját, és úgy meredt Airien után, mintha szíve szerint hozzávágna valami nagy és nehezet a lányhoz, csak épp nem akadt semmi olyasmi, ami kézre állna.
Majd dohogva, magában átkozódva, talán kicsit túlzott átéléssel visszarogyott az világot jelentő deszkákra, és utálkozó pillantást vetett úgy nagy általánosságban az utca népére. Tekintete épp csak átsuhant a Lámpás névre hallgató kaptárfosztó felett, akit bizony, egy hangyányira kimozdított a ribillió kényelmes apátiájából.
Airien taktikázása úgy tűnt sikerre vezet: legalábbis Lámpás nem harapta meg, amikor letelepedett a közelében. Az eb ugyan csak lopva, szeme sarkából figyelte a lány ténykedését, de tagadhatatlanul figyelte.
Mivel még igen közel voltak a laederrani portálhoz, a járókelők többsége Airien honfitársa volt, s mint olyan erősen muzikális alkat. Csakhamar egy tucatnyi aranypénz csillogott a különös fejfedőben, bár volt egy férfi (hátán egy méregdrága areniori tizenhéthúros udvari kobozzal) aki csak azért állt meg, hogy kritizálja Airien kéztartását.
Lámpás mozdulatlanul várta ki az első dal végét, csak azután fogott bele egy jóleső vakarózásba. Mintha hozzászokott volna, hogy nem illendő dolog szőr és karom sercegésével aláfesteni más játékát. Mikor a bolhászkodással végzett, felkelt, lustán nyújtózott egyet, majd beleszimatolt Airien sapkájába, mintegy megszámlálva ezzel a bevételt.
Soen nevének említésére a kaptárfosztó ösztönszerűen felkapta a fejét, majd hátrasunyva a füleit igen fenyegető pillantást vetett az utca túlvégén felállított színpadra.
Miközben Airien igyekezett meglágyítani a vén kutya szívét, a színészhez két magas, jól öltözött férfi szegődött. A tömegtől nehezen lehetett kivenni, de az egyikük vörös lobonca és élénk színű kabátja laerre engedett következtetni. A másik alak alacsonyabb volt, haja teljesen fehér, bár nem tűnt öreg embernek. Fojtott, indulatos párbeszéd zajlott, Soen most nem csak tettetett felháborodástól volt sápadt.
Lámpás látványosan elfordította a fejét gazdája irányából, és inkább Airient méregette. Végül, nagy kegyesen előrenyújtotta a fejét, amolyan "tessék, leányzó, ha már ennyit fáradoztál, igazán megengedhetek annyit, hogy meglapogasd a fejemet" módon.


[Bocsánat, ez most kicsit kusza lett.]
avatar
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Airien on Pént. Júl. 14, 2017 8:48 pm

Airien - Az ég két lámpása

Elégedetten figyelem a ronda kalapban csillogó szép kis pénzhalmot, úgy tűnik, tökéletes helyszínt választottam a kis produkciómhoz. Persze a kedves kobzos úriember nem hiányzott az összképből (bár ő pár udvarias megjegyzés után szerencsére odébbáll), a tömeg nagy része úgy tűnik, még élvezi is rögtönzött előadásomat. Arról természetesen nem is beszélve, hogy Lámpás is ugyanúgy méreget engem, mint én őt. Elnyomok egy vigyort.
~ Bizony, bizony, legyen egy kaptárfosztó akármennyire is ravasz, bármily sértődékeny, azért a kíváncsiság csak ott lappang a vérében. ~
Viszont meg kell hagyni, az eb igencsak jól nevelt kényeske, nem zavar bele mások produkciójába. Apropó mások produkciója... Idegesen figyelem a feszült beszélgetést - talán vitát? - Soen úr és a két ismeretlen között, nem tudom mire vélni a dolgot. Az viszont semmiképpen sem számít biztató jelnek, hogy újdonsült barátom olyan sápadt, mint egy kísértetet játszó Lebegő.
Lámpás engedékenységére persze visszatér a figyelmem a hercegné őfelségére, és óvatosan megsimogatom a puha bundát a két hegyes fül között, majd megvakarom a füle tövét. Az a bizonyos egyáltalán nem barátinak tűnő párbeszéd azonban nem hagy nyugodni, így halk, feszült hangon az öreg kaptárfosztóhoz fordulok segítségért.
- Ismered azt a kettőt? - kérdezem.
- Nem lehet, hogy a társad egy kis segítségre szorul? Nem mintha befolyásolni akarnám a kapcsolatotokat, de ha rendes bocsánatkérést és kiengesztelést vársz tőle, talán nem ártana kihúzni a pácból...
Ami engem illet, és szépen összecsomagolom a kalapomat a pénzzel együtt, majd kinyújtom a kezem Liemmen felé. Ő egy pillanatig megzavarodva mered a mandolinomra, nem egészen érti, miért hagytam abba olyan hirtelen a játékot, de készségesem felszalad a karomon, aztán elfészkeli magát a vállamon. A hangszerem pántját átvetem a vállamon, és - akár jön Lámpás, akár nem - visszaindulok Soen úr segítségére.
avatar
Airien
Játékos

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Név: Airien Faelon
Rang: Vándorzenész
Mana:
129/129  (129/129)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Severtir on Szomb. Júl. 15, 2017 10:08 pm

Aishan Sar - Majd megadom holnap...

Reley Aishan válaszán felbátorodva kanyarodott el élesen jobbra egy szűkebb utcába. Fekete lebernyege már nem csak oltalmazón burkolta nyurga alakját, szélei szilajan fel-fel lebbentek a lendületes lépések nyomán. A remény, amit Reley Aishantól kapott teljesen átalakította a bankárt. Vagy még inkább a reménytelenség torzította el a fiatalembert.
- Tudod, én se bankárként indítottam. - fecsegett menet közben.- Ha nem is utcagyerekként, mert szüleim ma is vidáman élnek, de nem is volt ideális a családi hátterem. Csavarogtam, csempésztem, nálam idősebb és vaskosabb fiúkkal lógtam, remélve, hogy majd egy nap közéjük tartozhatom. - Rövid szünetet tartott.- Alighanem azért csináltam, hogy végre felhívjam magamra a szüleim eddig, soha el nem ért figyelmét. De még így se sikerült. Az utcákat azonban megismertem, méghozzá minden oldaláról. Persze eljött az a pont, amikor rájöttem, hogy nem vagyok egy verőlegény, a számokhoz viszont annál inkább értek. Hát lassanként kiépítettem ügyfeleim körét, akiknek végeztem a könyveléseit, tisztára mostam az amúgy, szennytől csöpögő bevételeit, és biztonságba helyezte az értékeit. - Ferde mosoly bukkant fel a szája egyik szegletében. - Persze az utca titkait most se feledtem el.
Két további kanyar után lefékezett és egy takaros, jól olajozott, ferde pinceajtó előtt állt meg. A lakkozott fán frissen festett, fekete vaspántok feszültek, súlyos vaslakat helyett pedig egy filigrán kulcslyuk őrizte az ajtómögött lapuló rejtélyeket.
- Ki mondta, hogy a bűnözők nem lehetnek igényesek...- motyogta az orra alá Reley, mikor egy a földtől alig ötcentire levő laza téglát kiemelve egy kulcsot húzott elő. - .. vagy épp közhelyesek.
A zár halkan kattant és az ajtószárnyak is könnyeden nyíltak fel.
- Ez egy átlagos búvóhelyünk. - kommentálta Reley a pincét ereszkedés közben. - Nem tartozik a kedvenceim közé, de nem is olyan rossz.
Olajlámpás fénye lobbant, így Aishan végre körbenézhetett a helységben. A meredek lépcső alján épp Reley porolta fekete köpenyének hátulját, majd felajánlotta karját az épen ereszkedő Aishan felé, hogy az utolsó lépcsőfokokon átsegíts.
- Az utolsó előttire ne lépj! - szólt a seguthra a bankár, bár a kőlépcső meglehetőst közönségesnek tűnt.
Majd vastag, szintén fekete vaskapcsos ládák kerültek elő az egyik sarokból, különféle fegyvereket felvonultatva. Bár nem volt sok belőlük, mégis nagyon változatosak voltak. Persze késekből volt a legtöbb, de egy-két karcsú ívű szablya, egyenes kard, harci kalapács és kézi számszeríj is előkerült. Mindegyik olajozott és jól karban tartott.
- Válogass nyugodtan. - bökte oda Reley, miközben egy alacsony íróasztalhoz sétált és neki kezdett a fiókok módszeres átkutatásának. Térképek, erszények, tolvajkulcs készletek és hamis papírok kerültek elő a fiókokból. Reley finnyásan válogatott, és pár dolgot az övén lévő szütyőbe gyűrt, párat, pedig inge alá rejtett.
Alig tölthettek ott egy tíz percet, mikor az utca felől lépések zaját hallották. Bárki is közeledett nem igyekezett elleplezni jövetelét.
Hogy ez a jószándékról, a gyanútlanságról, vagy éppen arról árulkodott, hogy a közeledő tökéletesen tisztában van Releyek helyzetéről, miszerint a pincének csak egy kijárata van, nem tudták ennyiből eldönteni.
avatar
Severtir
Admin

Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Domhan

Karakterlap
Név: Sevetir
Rang: Apró Szerencsék Felemelkedettje
Mana:
1135/1135  (1135/1135)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Gemorick on Szomb. Júl. 15, 2017 10:33 pm

Airien- Az ég két lámpása

A vén kaptárfosztó elégedetten dőlt bele a simogatásba, mintegy elfogadva a neki kijáró uralkodói hódolatot. A legtöbb kutyafélével ellentétben Liemment teljesen figyelmen kívül hagyta: vagy túl öreg és vaksi volt ahhoz, hogy észrevegye, vagy egyszerűen nem tartotta méltónak arra, hogy foglalkozzon vele, pláne, hogy prédának tekintse.
Ahogy Airien figyelme a színpad felé terelődött, és a két férfit kezdte szemügyre venni, Lámpás halkan, de meglehetősen vészjóslóan morogni kezdett. A beszélgetés odaát láthatóan nem ment könnyen: Soen sápadtsága lassan a múlté lett, helyette halovány pír kúszott fel az arcán, barátságos vonásai pedig pillanatról pillanatra jobban megkeményedtek. Most már pár szófoszlány is áthallatszott.
- ... lehetetlen fenntartani...évek óta.. adóügyek... lássa be... - érvelt nyugodt hangon a laer. Nem emelte fel a hangját, így a szavai elvesztek a tömegben, bár látható volt, hogy feszült, és csak az önuralma tartja vissza attól, hogy kiabáljon.
- ..Ostobaság...Meg fogja bánni.. a nyakasodása nem vezet... - hadarta indulatosan a domhani, időnként társa szavába vágva. Majd közelebb hajolt a színészhez, és suttogva mondott neki valamit. A tollas kalap alatt úgy villant meg erre a sárgás szempár, mint egy bozótból előbukkanó aranyleopárdé.
-  Ezredszerre mondom, hogy nem! NEM ADOM EL! - pattant fel Soen, majd indulatosan hátat fordított a két férfinak és a színpad mögött magasodó épület ajtaja felé vette az irányt.
Ahogy Airien elindult volna a színpad felé, Lámpás azonnal felugrott és megkapta a csizmaszárát. Nem harapott, egyszerűen csak jelzésértékűen fogta a lány bokáját, közben fenyegetően (vagy figyelmeztetően?) morgott.
Pár szívdobbanással később Airien láthatta, ahogy a jól öltözött laer férfi intésére két kadmet bukkan elő a szemközti utcácskából, és Soen után indulnak. Mindkettő hangtalanul lépkedett, súlypontjuk végig alacsonyan, mintha támadástól tartanának, vagy támadásra készülnének. Az egyik hátán keresztbe osuanok villogtak, a másik övébe terelőkorbácsot tűztek.
A  hatalmas épület főbejárata mellett volt egy jelentéktelen, kisebb ajtó is: ahogy korábban a színész, a két férfi is ott tűnt el.
avatar
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Aishan Sar on Vas. Júl. 16, 2017 10:52 am

- Majd megadom holnap

Ahogy lépkedtünk egymás mellett Reley mesélni kezdett, egészen bele felejtkezve, én pedig hallgattam. Tudtam hogy a tehetősség és a boldogság nem járnak kézen fogva, így nem lepet meg kicsit se amiről beszélt, sőt az utcán való kóborlást végképp megtudtam érteni, hisz nekem is gyerekként ez volt a kedvenc elfoglaltságom, és tény hogy sokat tanultam belőle.
Ahogy elértük a búvóhelyet, izgalom áradt szét az ereimben. Ami ostobaságnak tűnhetett, inkább aggodalomnak kellett volna eluralkodnia rajtam, de hát úgy látszik sosem növök már fel. Körbenéztem lefelé haladva, és elfogadtam Reley karját mikor nyújtotta, gondolkodás nélkül, kis bizalmat próbálva csepegtetni felé, hisz még is csak jobban telik majd az idő ha kijövünk egymással, és nem olyan nagy áldozat félre tenni a Seguth féle büszkeséget egy picit. És rendes tőle hogy figyelmeztetett az utolsó előtti lépcső fokra, amit így ügyesen kihagyhattam, bár kíváncsi lettem volna mi történne ha rálépnék, de talán nem ez a megfelelő idő a kísérletezésre.
Végül leérve, körbe tudtam nézni a teremben, majd elengedve Reley kezét indultam is a fegyverek felé. Bármit választhatok, de vajon mi lenne az ideális fegyver? Mindenképp olyan amit tudok is kezelni, mert rendben van hogy jól néz ki de csak teher ha képtelen vagyok használni, arra nem hajazhatok hogy na majd később megtanulom a használatát. Arra kell koncentrálnom ami most jól jön. Így végül a számszeríjat vettem a kezembe, hisz közelharcra már van fegyver nálam, kellhet valami a távolsági harcokra is. Persze az is lehet hogy nyugodt utunk lesz. Örültem hogy apám megtanított a kezelésére, hisz most jól jöhet, bár ő jobban szerette a vadászíjakat, ami a hazánkból származott, de ilyesmi most nem áll rendelkezésemre, tehát marad a számszeríj. Azért biztos ami biztos egy könnyedebb karcsú szablyát is az oldalamra rögzítettem, kardot tudok forgatni, ezt se lehet másabb és még is csak hosszabb a törőmnél.
Ekkor hallottam meg a lépéseket és a bejárat fele kaptam a fejem, majd Reyel felé pillantottam és halkan pisszegtem neki hogy felhívjam magamra a figyelmét, majd intettem hogy jöjjön mögém, aztán felhúzva a számszeríjat a bejárat felé fordítva vártam hogy meglássuk ki az érkező.
avatar
Aishan Sar
Játékos

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Név: Aishan Sar
Rang: Kalandor
Mana:
134/134  (134/134)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utak és utcák

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.