Domhan
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Elkischa Catlor

2 posters

Go down

Elkischa Catlor Empty Elkischa Catlor

Témanyitás  Elkischa Catlor Pént. Május 05, 2017 8:26 pm

Név: Elkischa Catlor
Nem: Nő
Faj: Saltusi
Életkor: 24 év
Ismert mágiaág:  Nincs

Jellem: Röviden olyan, mint egy folyóban pancsoló nagyobb darab kő, amit nem visz tovább víz ereje. Egy megbízható, fiatal nő, aki próbálgatja a szárnyait a nagy betűs életben. Barátaival kedves, vendégeit pedig szívesen várja. Szereti a munkáját, s nem fél szembenézni a kihívásokkal. Tisztában van teljesítőképességével, így rendszerint nem vállalja túl magát senki kedvéért. Nem szereti az erőszakos alakokat, sem a rendbontást. Nem bosszúálló vagy haragtartó, de aki egyszer kihozta a sodrából akkor nehezen felejt. Szereti a sötét színű virágokat. Nem szereti az alkohol szagát, sem pedig inni őket. Szeret beszélgetni, ám nagyon tisztában van a határokkal, hogy meddig mehet el.

Kinézet: Ápolt, szép hosszú fekete hajú fiatal nő, megbújó mosollyal az arcán. Mély-szürke tekintete kalandvágyó, egyben meleg kedvesség árad belőlük, már ha valaki érdemes rá. Arcának vonásai nemes kisasszonyokéhoz hasonlatos, mint ha a felsőbb réteg egy képviselője lenne. 171 centiméter magas nő, aki emellett vékony alkatú és könnyed léptű.  A férfinépek nagy szerencséjére erős bájos kisugárzású, ráadásul nem nehéz észrevenni, hogy a kellő helyeken domborodik az alakja.  Bőre színe a fakónál élet telibb három árnyalatnyival. Különös ismertetőjegyei közé tartozik az orra jobb oldalán látható anyajegy, valamint a csipkés nyakpánt, amit minden alkalommal használ.

Foglalkozása: Puska- és pisztoly javító/Fogadó Tulajdonos


Felszerelés:


Előtörténet:

Amire már halványan emlékszek

Nekem milyen volt? Röviden és velősen, jó! Apám Saltusi Fejvadászok ásza volt, míg anyám a védelmezője, így mindenhová együtt mentek. S én? Rá lettem bízva egy felügyelő dadusra, aki babusgatott és ellátott, természetesen fizetség fejében. Rajtam kívül a családban egy 5 évvel idősebb nővérem, s egy 20 évvel idősebb bátyám. Az utóbbit életem során csupán a nagyobb családi eseményeken láttam, ellenben állandóan lefoglalta őt a Fejvadász munka, s a saját életét élte. A nővérem Vischa, az akivel kezdetben többet játszottam, mint minden gyermek. Babázás, s egyéb lányos játékokkal való szórakozás. Egészen addig tartott ez, míg ő is el nem kezdett érdeklődni a Fejvadászat után. 5 éves fejjel magamra maradtam a dadusommal, aki próbált vigasztalni és nyugtatni, hogy nincs gond. Ha én 10 éves leszek, akkor én szintén lehetek Saltusi Fejvadász, mert úgy tűnik ez a család vénájában van benne. Hittem neki, s lassan elkezdtem érdeklődni a foglalkozás után. A nővérem azonban olyan hamar helyretett engem, hogy ez bizony nem játék! Megijedtem tőle, ráadásul kétségek kezdtek el gyötörni, hogy vajon én szintén alkalmas lehetek rá. Idő közben megtanultam 8 évesen írni és olvasni, majd 9 évesen a számok világa szippantott be.  Olyannyira, hogy a velem egyidősek társaim rám aggatták a Szám-Okos becenevet.  10 éves koromban aztán elérkezett a nagy nap, hogy Saltusi fejvadász lehessek, azonban az alap felmérő feladatnál elbuktam. Nem bírtam annyit futni, mint a többiek. Nővérem ezúttal kegyetlenül belém döfött a szavaival, hogy mennyire kínos neki, hogy így lejárattam a család hírnevét. Sokáig csak sírtam, s vigasztalhatatlan maradtam. Sem szülők nem tudták orvosolni szívem fájdalmát. Csupán a mindig mellettem levő, már-már jó barát dadus volt képes kirángatni engem a mély elkeseredettségtől, a következő szavakkal:” Mindenkinek megvan a saját útja, amin haladhat, menj és találd meg a tiéd.”


Ahol a könyvek a tanítómesterek

11 éves koromban egyedül bementem a Saltusi nagykönyvtárba, hogy megtaláljam a saját utam. A könyvtáros készséges volt velem, mert végigvezetett engem ebben a hatalmas világban. Egy kitétele volt csupán felém, hogy 1 könyvet vegyek el, s ha már nem kell, akkor rakjam vissza a helyére. Szófogadó voltam, s úgy tettem ahogy kért. Elkezdtem olvasni különböző fajta könyveket, fiatal fejjel, így elég korán ismereteket szereztem a világról, s annak működéséről. Azután következtek az utazós fajták, ami ráébresztett arra, hogy Saltuson kívül vannak még szerethető helyek, de ahhoz nagyon sok pénz szükséges, hogy ellátogassam. 12 éves koromban fogtam bele a szakmákkal és foglalkozásokkal tarkított könyvekbe. A kovácsmesterség nem vonzott, s egyáltalán nem tudtam magam elképzelni, hogy naphosszat kitartóan egy fémdarabbal dolgozzak. Szépen sorjában lőttem őket úgy, hogy ráadásul elmentem egy közeli műhelybe, ahol élőben is megnézhettem, hogy milyen feladatról van szó. Ez addig ment, míg rá nem leltem álmaim munkájára Puska- és pisztolyművészre. Már az első sorok halálosan a szívemhez szóltak, s tettre sarkaltak. Elfutottam ahhoz az idős bácsihoz, aki az utcánkban volt. Ő csak nevetett, mikor meglátott, ahogyan ámulva és bámulva nézem, hogyan javít meg  egy hibás fegyvert, s varázsolja újra, s korszerűsíti egyéni megoldással. Igen! Ez akartam lenni én is! Egészen estig maradtam a bácsinál, majd sok élménnyel gazdagodva indultam haza esteledés előtt.


Mester és tanítvány

Kicsi agyam beindult, s nem lehetett leállítani. Nem érdekelt a szülők neheztelő nézése, sem nővérem, sem bátyám szavai. Menjen az Saltusi fejvadásznak, aki alkalmas rá és engem pedig hagyjanak ki ebből az eszetlen dologból. Nehezen tudtam a család szívét meglágyítani, hogy engedjenek el, meg hogy én azt akarom csinálni! Mikor végül én nyertem, akkor boldogan mentem az öreg úrhoz, s egy saját gondolataimmal megfogalmazott levelet adtam át. Ő elolvasta, s a végére elmosolyodott. Még most is él emlékemben azon meleg és barátságos szavai, amit akkor mondott nekem:” Hát igazából ez nem lányos munka, s olykor nem könnyű és veszélyes, de miért ne. Így ismertem meg Siskor bácsit, aki híres művész hírében állt. Mint minden kezdet, nekem szintén nehéz volt elkezdeni a szakma alapjait elsajátítani. Tán mesterem tanítói makacssága, s az én tanulni vágyásom végül meghozta a sikerét. Hétről-hétre, hónapról hónapra kezdtem el egyre ügyesedni. A kezem ráállt azokra a mozdulatokra, ami a finom munkához szükséges. Megtanultam a különböző fajtájú fegyvereket összerakni és szétszerelni. Szívtam magamba Siskor bácsi évtizedes tudását, s ez mind engem, s mind őt boldoggá tette. Ezeknek a napoknak az vetett véget, hogy az öreg meghalt. Magamra hagyott! 18 éves voltam, s úgy éreztem, hogy a tudásának java részét magával vitte Siskor bácsi. Nem maradt más választásom, mint bejárni a világot, hogy a szakma építőköveinek ismeretét megtámogassam. Így tettem szert mélyebb Kristályismeretre, s további gyakorlatokra. Úgy egyeztem meg minden mesteremberrel, hogy x ideig ingyen segítem a mindennapjaiban, cserébe tanít, kosztot és szállást biztosít nekem.  Így foltoztam be azt a rengeteg űrt, ami hiányzott.


A nagy ötlet!

20 éves koromra értem haza, s úgy döntöttem, hogy a megtakarított pénzemet befektetném egy fogadóba! Nem akármilyenbe! Egy olyat képzeltem el, hogy a vendégek bejönnek s leadják a fegyvereiket nálam, amik már hibásak, vagy működnek úgy. Míg ők esznek és italoznak, addig én megjavítom azokat, már ha nincs bonyolultabb hibája. Mikor távozik akkor pedig fizet. Mert ugyebár ez nem mehet abban az árban, mint az italozás és falatozgatás. Ezután következett egy hosszabb idő, amit arra fordítottam, hogy felmérjem a terepet! Van-e olcsó eladó ház, amit meg lehet venni? Ha igen, akkor milyen feltételei vannak? Ezen kívül pedig rendületlenül kerestem a pénzt. Az idő telt és múlt, 24 éves lettem.  Sikerült találnom egy romos épületet, ami annyira siralmas állapotú, hogy ezt nem lehet kihagyni...

Elkischa Catlor
Játékos

Hozzászólások száma : 18

Karakterlap
Név: Elkischa Catlor
Rang: Puska- és pisztoly javító
Mana:
Elkischa Catlor Left_bar_bleue77/77Elkischa Catlor Empty_bar_bleue  (77/77)

Vissza az elejére Go down

Elkischa Catlor Empty Re: Elkischa Catlor

Témanyitás  Gemorick Pént. Május 05, 2017 9:24 pm

Mélyen tisztelt Elkischa Catlor kiasasszony!

Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadhatom az előtörténetedet és üdvözölhetlek Domhanon! Az elbeszélésed alapján 77 manát ítélek meg (ami csak azért tűnik kevésnek, mert mi kemény saltusiak vagyunk), illetve 4000 csengő aranyat, amit leendő fogadód épületének megvételébe fektethetsz be, természetesen szabad belátásod szerint.
Jó kalandozást, és ragyogó üzleti sikereket kíván:

Gemorick Tranavalos
A Saltusi Lovagrend Nagymestere
Gemorick
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
Elkischa Catlor Left_bar_bleue1200/800Elkischa Catlor Empty_bar_bleue  (1200/800)

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.