Halálgödrök
3 posters
Domhan :: Helyszínek :: Domhan :: Domhan Városa :: Peremkerületek
1 / 1 oldal
Halálgödrök
Gemorick Szer. Márc. 15, 2017 10:53 am
Halálgödrök
Közbiztonsági szint: igen alacsony
Közbiztonsági szint: igen alacsony
A név kissé megtévesztő, hiszen az északi peremkerületekben üzemelő illegális ökölvívó versenyeket és fegyveres harcot kínáló földalatti műintézményekben elég ritkán fajulnak el odáig a dolgok, hogy halálos áldozat is legyen. De persze időnként előfordul, mint ahogy az is, hogy a saltusiak rajtaütnek az ilyen helyeken, és letartóztatnak mindenkit aki nem elég gyors, hogy meglépjen előlük.
A halálgödrök hagyományosan a Domhani csatornahálózat üzemen kívüli alagútjaiban működnek és szinte állandóan változtatják a helyüket. Közönségben nincs hiány, hiszen azok, akik nem tehetik meg, hogy átugranak az Admoraki Arénába a Halálgödröket keresik fel, ha egy jó kis vérontást szeretnének látni.
Természetesen nem csak nézőként, de résztvevőként is jelen lehet lenni a játékokon. Egy-egy jó harcos egész szép jutalékot akaszthat le a rendezőktől.
A halálgödrök ezen felül arról is híresek, hogy itt könnyű összeakadni megbízóra váró orgyilkosokra, állástalan verőlegényekre és zsoldosokra, esetleg pár majdnem megbízható orgazdára, ha valami olyan húzza a zsebünket, ami eredetileg nem a mi tulajdonunk volt.
A halálgödrök hagyományosan a Domhani csatornahálózat üzemen kívüli alagútjaiban működnek és szinte állandóan változtatják a helyüket. Közönségben nincs hiány, hiszen azok, akik nem tehetik meg, hogy átugranak az Admoraki Arénába a Halálgödröket keresik fel, ha egy jó kis vérontást szeretnének látni.
Természetesen nem csak nézőként, de résztvevőként is jelen lehet lenni a játékokon. Egy-egy jó harcos egész szép jutalékot akaszthat le a rendezőktől.
A halálgödrök ezen felül arról is híresek, hogy itt könnyű összeakadni megbízóra váró orgyilkosokra, állástalan verőlegényekre és zsoldosokra, esetleg pár majdnem megbízható orgazdára, ha valami olyan húzza a zsebünket, ami eredetileg nem a mi tulajdonunk volt.
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
(1200/800)
Re: Halálgödrök
Makhradin Kedd Május 02, 2017 5:04 pm
/ Severtir - Elnézést Uram, nem látta ezt a Kromatot...? /
Senki sem figyelt rá. Mindenki csak harcot és vért kívánta. Azt, amit eddig csak láthatott, de most már részese is lehetett. A felgyülemlett feszültség levezetésére szolgáló tömegharc, egyben impozáns, és egyben szégyenteljes cselekedet. Makhradin az eltévelyedett lelkek sokaságát figyelte, és szemében felizzott a szikra. Tudta mit is kell tennie, de azzal is tisztában volt, hogy nem ezért jött. Látta a hitüket vesztett teremtményeket, látta ahogyan szellemük segítségért kiállt, még ebben a dulakodásban is.
Feltápászkodott a földről, és kezébe vette ismét a rozsdamarta tőrt. A kezében tartott tőrrel, óvatosan szinte görnyedve megközelíti a börtönőrét, és egy jól irányzott mozdulattal megvágja annak a térdhajlatát, úgy, hogy az összeessen, és elemeli tőle a kulcsot. Már, ha az nála van. Elvégre a testvérét jött kiszabadítani, és nem holmi csürhével hadakozni. A késen lévő vérrel pedig, ha netán a menekülése közben üldözni kezdenék őket, akkor pontosan tudni fogja, hol is járnak az alagutak tengerében. Már csak ki kell juttatnia testvérét, és önmagát, majd pedig riasztani az Inkvizíciót… és a Hitetlenek rendjét… a Saltusiakat.
~Bah… ez nem lesz egyszerű…~
Gondolta magát, majd szinte azonnal cselekvésbe kezdett, óvatosan próbálva közelebb kerülni áldozatához, ügyelve, hogy az esetleges pofonok ne őt érjék. Talán sikerül, amit eltervezett, talán nem. De ha ő, vagy Rekharar elesik itt… Tiarnaí legyen kegyelmes az eltévelyedettekkel.
Makhradin a Domhani kirendelt szobájában feküdt a padlón. Szemét a plafonra szegezve elmélkedett. Kérdéseket tett fel magának, és meg is válaszolta őket azonnal. A sárkányok felé imádkozott, és végigfutatta elméjében a bibliai tanításokat. Mintha egyfajta rituálét végezne.
A merengéséből, egy erőteljes kopogás szakította ki, és miután lassan komótosan, szinte úri módon feltápászkodott a földről, ajtót is nyitott hívatlan látogatójának. Amaz pedig nem volt más, mint Gadkarash inkvizítor, az egyik felettese. Az igaz és egyetlen hit elhivatott képviselője, bár Makhradin ebben erősen kételkedett, miközben vele beszélt. Az öreg már-már nem bírt sokszor testének romlásával, és egy erőteljesebb nyáltócsát köpött a ház sarkába. Makhradin nem tévesztette ezt szem elől, és egy imádkozás alkalmával óvatosan mintát szerzett a testnedvből. Ki tudja, hátha egyszer még hasznára válik.
Gadkarash inkvizítor ezután átnyújtott egy megbízást tartalmazó levelet a fiatal hittestvérnek, melyben a küldetése részleteit találhatta. Egy eltűnt Kromat mágust kellet előkerítenie, egy ismeretlen helyről. Az eset nem keltett volna különösebb vízhangot az inkvizíció köreiben, ha nem egy másik Inkvizítort rabolnának el. És a hit védelmezőit nem érheti semmilyen sérelem szent küldetésük alatt.
Makhradin tehát kezébe kapta sárkányos botját, és elindult felkeresni az eltűnt testvérét. Útja a levélben megjelölt fogadóhoz vezetett, ahol rövid kérdezősködés után, leütötték őt, és elhurcolták egy ismeretlen helyre. Mikor magához tért, megláncolva egy csatornaszerűség falához volt rögzítve. Mellette pedig elveszett Hittársa feküdt, ernyedt teste arról árulkodott, hogy az elmúlt időszakban több megmérettetésen vett részt, amelyek mind testileg, mind szellemileg legyengítették. De hite erős maradt, így józan eszét nem veszítette el. Makhradin megtudta tőle, hogy hol is van. Egy, a halálgödröknek nevezett szórakoztató létesítményben, ahol elrabolt életeket tesznek fel pénzért, és kötelezik őket a gladiátor harcra. Undorító egy bagázs. Makhradin csak szánni tudta ezeket az eltévelyedett lelkeket. Noha fegyverzetétől, és ruhájának nagy részétől megfosztották, felszegett fejjel sétált be első párbajának helyszínére. A salakos talajon hamarosan egy kés landolt, amit az idő vasfoga már szinte szétrágott teljesen. Ezzel kellett harcba szállni ellenfelével… egy kakassal.
A párbaj gyors volt, de nem éppen kíméletes. Makhradin alábecsülte ellenfelét, így mind a hátát mind a hasát felmetszette az, mély sebeket hagyva maga után. De az inkvizítor sem volt rest, és egy jól irányzott mozdulattal felnyitotta az állat melyét, így kipaszírozva belőle a lelkét. A tulajdonosa a kakasnak felháborodottan ugrott a kűzdőtérre, hogy elégtételt vegyen az ifjún, az őt ért veszteségért, de az őrök megállították, amelyből rövidesen tömegverekedés csapott ki…
Senki sem figyelt rá. Mindenki csak harcot és vért kívánta. Azt, amit eddig csak láthatott, de most már részese is lehetett. A felgyülemlett feszültség levezetésére szolgáló tömegharc, egyben impozáns, és egyben szégyenteljes cselekedet. Makhradin az eltévelyedett lelkek sokaságát figyelte, és szemében felizzott a szikra. Tudta mit is kell tennie, de azzal is tisztában volt, hogy nem ezért jött. Látta a hitüket vesztett teremtményeket, látta ahogyan szellemük segítségért kiállt, még ebben a dulakodásban is.
Feltápászkodott a földről, és kezébe vette ismét a rozsdamarta tőrt. A kezében tartott tőrrel, óvatosan szinte görnyedve megközelíti a börtönőrét, és egy jól irányzott mozdulattal megvágja annak a térdhajlatát, úgy, hogy az összeessen, és elemeli tőle a kulcsot. Már, ha az nála van. Elvégre a testvérét jött kiszabadítani, és nem holmi csürhével hadakozni. A késen lévő vérrel pedig, ha netán a menekülése közben üldözni kezdenék őket, akkor pontosan tudni fogja, hol is járnak az alagutak tengerében. Már csak ki kell juttatnia testvérét, és önmagát, majd pedig riasztani az Inkvizíciót… és a Hitetlenek rendjét… a Saltusiakat.
~Bah… ez nem lesz egyszerű…~
Gondolta magát, majd szinte azonnal cselekvésbe kezdett, óvatosan próbálva közelebb kerülni áldozatához, ügyelve, hogy az esetleges pofonok ne őt érjék. Talán sikerül, amit eltervezett, talán nem. De ha ő, vagy Rekharar elesik itt… Tiarnaí legyen kegyelmes az eltévelyedettekkel.
Makhradin- Játékos
- Hozzászólások száma : 5
Karakterlap
Név: Makhradin Krammkha
Rang: Inkvizítor
Mana: (120/120)
Re: Halálgödrök
Severtir Pént. Május 05, 2017 9:52 pm
Makhradin - Elnézést Uram, nem látta ezt a kromatot...?
A káosz kezdte elérni csúcspontját. Már csak pár tapasztalt vén róka maradt a nézőtéren és tette meg tétjét egy-egy bajnokra, vagy az egész verekedés hosszára. Makhradinnak tehát többé-kevésbé szabad volt az útja. Börtönőre éppen egy nála másfélszer nagyobb, némi seguth beütéssel rendelkező verőlegény pofonjai alatt roskadozott. A párost azonban hamar arrébb sodorta a verekedés áradata.
Makhradin végül újra megláthatta a földről tápászkodó őrt, immáron verőlegény és metszőfogak nélkül. De a kromat nem tétovázott,nem hatotta meg áldozata kiszolgáltatott helyzete, egy gyors mozdulattal átsuhintotta a térdinát és hagyta visszadőlni a porba. A vastag, puhára koptatott bőrövön a kulcskarikát is megtalálta, és egy újabb vágással ettől is megszabadította őrét.
A verekedés lankadatlanul zajlott tovább, és senki sem vette észre ezt a kis intermezzot, így aztán feltartóztatni se próbálták.
Az aréna bejárata szélesre tárt ajtószárnnyal ásított Makhradinra, még az ottani őrök is kijöttek, hogy csatlakozzanak a csetepatéhoz. Makhradinnak szabad útja volt.
Csak a porban heverő börtönőre látta, ahogy az inkvizítor megindul, és nyögött fel kétségbeesetten.
Makhradin végül újra megláthatta a földről tápászkodó őrt, immáron verőlegény és metszőfogak nélkül. De a kromat nem tétovázott,nem hatotta meg áldozata kiszolgáltatott helyzete, egy gyors mozdulattal átsuhintotta a térdinát és hagyta visszadőlni a porba. A vastag, puhára koptatott bőrövön a kulcskarikát is megtalálta, és egy újabb vágással ettől is megszabadította őrét.
A verekedés lankadatlanul zajlott tovább, és senki sem vette észre ezt a kis intermezzot, így aztán feltartóztatni se próbálták.
Az aréna bejárata szélesre tárt ajtószárnnyal ásított Makhradinra, még az ottani őrök is kijöttek, hogy csatlakozzanak a csetepatéhoz. Makhradinnak szabad útja volt.
Csak a porban heverő börtönőre látta, ahogy az inkvizítor megindul, és nyögött fel kétségbeesetten.
Severtir- Admin
- Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Sevetir
Rang: Apró Szerencsék Felemelkedettje
Mana: (1135/1135)
Re: Halálgödrök
Makhradin Pént. Május 05, 2017 10:21 pm
Az egész gödör zsongott, hálátlan lelkek kiáltoztak mindenfelől segítségért. Makhradin megacélozta magát, és görnyedve megindult előre. Most nem térítheti semmi sem el céljától. Nem léphet fel minden kesze-kósza ellen, hogy elméje gátját áttörve, felszabadíthassa a benne rejlő alázatot, és a hitet. A hitet, amely mindenkinek megadatott, de csak kevesen élnek vele, mert fejükben árnyak képében beúszott a romlás, és a magáévá tette őket, így szakítva el a lelküket a Hatalmasok örök és vigyázó tekintetétől. Makhradin pedig érezte az erőt magában. Az erőt, amit azért kapott, hogy ezeket az árnyakat, ezeket a fertőző parazitákat eltűntesse a Hitevesztettek elméjéről.
Mélyet sóhajtott. ~ Most nem lehet… De nem feledkezem el rólatok, hisz hallom, ahogyan minden apró porcikátok az Istenekhez kívánkozik, de nem engedi őket a fertő. Hamarosan testvéreim, hamarosan megszabadítalak benneteket a gátaktól, hogy ismét szárnyalhassatok ~
Majd előrelépett a földön fekvő őrhöz, és csak hogy az meg ne sántuljon, mélyen belevágott a térdhajlatába, majd a kulcsát is lemetszette az övéről. Szürkészöld szemét, mélyen az őrének tekintetébe vágta, majd óvatosan szinte feltűnéstelenül elindult arra, ahonnan érkezett. Vissza a hittestvéréhez, akit még mindig rabláncok tartanak fogva, és kinek az ereje is fogyóban. Talán már meg sem éri a holnapot? Nem… nem A Hatalmasok biztosan nem szólították még magukhoz, hogy velük élhessen, és az ő lakomájukból falatozzon.
Makhradin megszaporázta a lépteit, és a késen csöpögő vér egy részét a bal tenyerébe törölte, majd kiterjesztette a mágiáját, és nézte ahogyan a vér egy része vegyül a manával, majd elpárolog mintha ott sem lett volna. A húsmágia nem egyszerű ágazat. A képességek felhasználásához nem csak a saját bensőkben lévő energiát kell átformálnunk, hanem másféle anyagot is kell alkalmazni a sikerért. A Vér pedig egy nagyon hasznos katalizátor, talán az egyik legjobb. A mana összekapcsolódott az aggyal, és ezzel feltárta Makhradin előtt a vér tulajdonosának helyzetét. Legalább egy darabig nem kell attól tartania, merre is van az a fajankó. A vér másik részét akkorra tartogatja, amikor kiszabadította Rekharart, és már kifelé tartanak. Ha minden jól megy, akkor így bármikor képes lesz elkerülni az őrét, legyen az akármennyire leleményes.
Emlékezete nem minden esetben hagyja cserben az Inkvizítort, és reménykedett, hogy most sem lesz másképp. Ha megtalálja a cellájukat, akkor cselekszik, és kinyitja azt, kiszabadítva Hittársát, és Testvérét. Persze csak ha nem ütközik ellenállásba vagy őrökbe. Azokat akkor kénytelen lesz elintézni. Ha nem kell harcolni, és Rekharart is ki tudja szabadítani a bilincseiből, először is megvizsgálja őt, hogy mennyire van rossz állapotban, hiszen csak ez alapján képes meghatározni, hogyan is tovább. Egy félholtat nem vihet magával, hiszen az őt is lassítaná, és így esélyes, hogy mind a ketten odavesznének a menekülés közben. Ha Rekharar tud járni, vagy akár csak döcögni segítséggel, akkor viszont könnyebb dolga lesz.
Ha még mindig nála van az öreg Inkvizítor nyála, és nem száradt fel ( bár esélyes hogy de…) akkor ismét mágiához fordul, hogy megtalálja a kivezető utat. HA ez nem menne, akkor csak minél távolabb kell menni a börtönőrtől. Az csak nem lenne nehéz…
- A francba hol a botom…?
Mélyet sóhajtott. ~ Most nem lehet… De nem feledkezem el rólatok, hisz hallom, ahogyan minden apró porcikátok az Istenekhez kívánkozik, de nem engedi őket a fertő. Hamarosan testvéreim, hamarosan megszabadítalak benneteket a gátaktól, hogy ismét szárnyalhassatok ~
Majd előrelépett a földön fekvő őrhöz, és csak hogy az meg ne sántuljon, mélyen belevágott a térdhajlatába, majd a kulcsát is lemetszette az övéről. Szürkészöld szemét, mélyen az őrének tekintetébe vágta, majd óvatosan szinte feltűnéstelenül elindult arra, ahonnan érkezett. Vissza a hittestvéréhez, akit még mindig rabláncok tartanak fogva, és kinek az ereje is fogyóban. Talán már meg sem éri a holnapot? Nem… nem A Hatalmasok biztosan nem szólították még magukhoz, hogy velük élhessen, és az ő lakomájukból falatozzon.
Makhradin megszaporázta a lépteit, és a késen csöpögő vér egy részét a bal tenyerébe törölte, majd kiterjesztette a mágiáját, és nézte ahogyan a vér egy része vegyül a manával, majd elpárolog mintha ott sem lett volna. A húsmágia nem egyszerű ágazat. A képességek felhasználásához nem csak a saját bensőkben lévő energiát kell átformálnunk, hanem másféle anyagot is kell alkalmazni a sikerért. A Vér pedig egy nagyon hasznos katalizátor, talán az egyik legjobb. A mana összekapcsolódott az aggyal, és ezzel feltárta Makhradin előtt a vér tulajdonosának helyzetét. Legalább egy darabig nem kell attól tartania, merre is van az a fajankó. A vér másik részét akkorra tartogatja, amikor kiszabadította Rekharart, és már kifelé tartanak. Ha minden jól megy, akkor így bármikor képes lesz elkerülni az őrét, legyen az akármennyire leleményes.
Emlékezete nem minden esetben hagyja cserben az Inkvizítort, és reménykedett, hogy most sem lesz másképp. Ha megtalálja a cellájukat, akkor cselekszik, és kinyitja azt, kiszabadítva Hittársát, és Testvérét. Persze csak ha nem ütközik ellenállásba vagy őrökbe. Azokat akkor kénytelen lesz elintézni. Ha nem kell harcolni, és Rekharart is ki tudja szabadítani a bilincseiből, először is megvizsgálja őt, hogy mennyire van rossz állapotban, hiszen csak ez alapján képes meghatározni, hogyan is tovább. Egy félholtat nem vihet magával, hiszen az őt is lassítaná, és így esélyes, hogy mind a ketten odavesznének a menekülés közben. Ha Rekharar tud járni, vagy akár csak döcögni segítséggel, akkor viszont könnyebb dolga lesz.
Ha még mindig nála van az öreg Inkvizítor nyála, és nem száradt fel ( bár esélyes hogy de…) akkor ismét mágiához fordul, hogy megtalálja a kivezető utat. HA ez nem menne, akkor csak minél távolabb kell menni a börtönőrtől. Az csak nem lenne nehéz…
- A francba hol a botom…?
Makhradin- Játékos
- Hozzászólások száma : 5
Karakterlap
Név: Makhradin Krammkha
Rang: Inkvizítor
Mana: (120/120)
Re: Halálgödrök
Severtir Szomb. Május 06, 2017 12:52 pm
Makhradin - Elnézést Uram, nem látta ezt a kromatot...?
Makhradin könnyen megtalálta a visszavezető utat. Bár a sötétben néha meg-meg botlott, és néhány gyanús állagú izé is a lába alá került, de etől még rendíthetetlenül haladt előre a csatorna folyosón.
Szerencséje volt, a tömlöcöt őrző férfi is eltűnt és csak egy szem fáklya volt a társasága. A rácsot rozsda marta, és az ügyetlenül odaforrasztott zár is kicsit ferde volt, így a zárnyelv is nehezen fordult. A kulccsomó se adta könnyen magát, de végül a negyedik vasdarabnak is alig nevezhető görbefém illett a zárba. Odabent mozgás támadt.
- Testvérem? - hallatszott Rekharar elhaló ámde hangja bizakodóhangja.
A rács feltárult. A sebesült kromat ülőhelyzetbe tolta magát a földön. Jobb válla még mindig furcsán lógott, és fél arca is bedagadt, feltehetőleg pár keményebb ütéstől. De lábai többé-kevésbé épek voltak, igaz az egyikre próbált kevesebb súlyt helyezni, mikor Makhradin állóhelyzetbe segítette.
- De hogyan...? - kérdezte értetlenül, látva a kulcscsomót.
A bilincseket lepattintani azonban nem maradt idő, kiáltás hangzott fel arról, ahonnan Makhradin érkezett. A kromat, azonban nem abból az irányból érezte a börtönőr vérének szavát, az őr éppen elfele távolodott tőle.
A nyál se tudott már segíteni, régen felszívódott már, így Makhradinnak maradt a fáklya és a remény, hogy a tekervényes alagutak nem vezetik vissza a Halálgödrök kegyetlen közönsége elé.
Szerencséje volt, a tömlöcöt őrző férfi is eltűnt és csak egy szem fáklya volt a társasága. A rácsot rozsda marta, és az ügyetlenül odaforrasztott zár is kicsit ferde volt, így a zárnyelv is nehezen fordult. A kulccsomó se adta könnyen magát, de végül a negyedik vasdarabnak is alig nevezhető görbefém illett a zárba. Odabent mozgás támadt.
- Testvérem? - hallatszott Rekharar elhaló ámde hangja bizakodóhangja.
A rács feltárult. A sebesült kromat ülőhelyzetbe tolta magát a földön. Jobb válla még mindig furcsán lógott, és fél arca is bedagadt, feltehetőleg pár keményebb ütéstől. De lábai többé-kevésbé épek voltak, igaz az egyikre próbált kevesebb súlyt helyezni, mikor Makhradin állóhelyzetbe segítette.
- De hogyan...? - kérdezte értetlenül, látva a kulcscsomót.
A bilincseket lepattintani azonban nem maradt idő, kiáltás hangzott fel arról, ahonnan Makhradin érkezett. A kromat, azonban nem abból az irányból érezte a börtönőr vérének szavát, az őr éppen elfele távolodott tőle.
A nyál se tudott már segíteni, régen felszívódott már, így Makhradinnak maradt a fáklya és a remény, hogy a tekervényes alagutak nem vezetik vissza a Halálgödrök kegyetlen közönsége elé.
Severtir- Admin
- Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Sevetir
Rang: Apró Szerencsék Felemelkedettje
Mana: (1135/1135)
Re: Halálgödrök
Makhradin Pént. Május 12, 2017 2:46 pm
~A rühes pokolba! ~
Gondolta magában az Inkvizítor miközben a zárba próbálta beilleszteni a kulcsok valamelyikét. A negyedik noha elfordult, a kromatnak meg kellett vele küzdenie, és így szerencséjére, nem maradt el a siker. A rácsos kapu kitárult, és fénnyel árasztotta el a szűkös, dohos, húgyszagú termet. Makhradin felhúzta az orrát, és egyből értetlenkedő testvéréhez sietett. Rekharar karja rossz állapotban volt, és a fiatal inkvizítor félt, hogy nem fogja tudni használni a képességeit. Bár a mana formába öntéséhez ne m kellenek se kézjelek, se varázsigék, Makhradin tisztában volt vele, hogy mozgatható kéz nélkül eléggé nehéz célozni a varázslatokkal.
- Kimegyünk! Az őr már távolodik tőlünk, úgyhogy vagy segítségért szalad, vagy…
Nem tudta befejezni a mondójákát testvérének, mert az alagútból, ahonnan jött, valami furcsa kiálltás hangzott fel. Vagyis valaki mégiscsak üldözte őt. Makhradin mélyen testvére szemébe nézett.
- Imádkozz értem testvérem, ahogyan én tettem. Mert most megtisztítom ezt a helyet a hitetlenektől! Utána pedig elmegyünk innen, hogy újfent láthasd Iasair tűzét, amint az égen lobog!
Makhradin elengedte Rekharart és övéből kihúzta a rozsdaette kést, melyen ott fénylett a börtönőr vérének maradéka. Hogy ne vesszen kárba az Inkvizítor a baljára kente azt. Noha nem kezdett varázslatba, semmit nem hagyhatott a véletlenre. Baljába ragadta a falon függő fáklyát, és lassan, szinte szertartásosan megindult a hang irányába. Jobbjában a kés pengéjén aranyos táncot lejtettek a lángok, ahogyan a fáklyát égették egyre lejjebb. Bal kezét leengedve, jobbjával egy vonalban tartva, mintha éppen ölelésre nyitná karjait érkezett oda, ahol az ellenfele várta. Ha netán teljes bizonyosságot nyerne, hogy ellenfél, akkor a fáját annak szemébe tolná, majd a késsel egy félfordulat után, elmetszené a torkát. Ha többen vannak, akkor a legközelebbi szemét próbálja majd kiégetni, és a második legközelebbit támadja. Az égőszeműt pedig hátra rúgja, hogy hátráltassa az esetlegesen mögötte lévőket. Makhradin itt mészárlást tervezett. És, hogy miért? Természetesen azért, hogy az eltévelyedett lelkek, végre békére lelhessenek. Ha nem hallgatnak az Istenek szavára, amely a szívük mélyéről zengi mennyei énekét, akkor fel kell szabadítani a gátat, amely nem hagyja, hogy a lélek, és a szív egyesüljön. A megrontott vér, a szennyezett vörös folyadék, amely az erekben kóborol, folyamatosan szállítva az éltető energiákat a testben… a lehető legnagyobb gát, amely, ha egyszer megfertőződik, csak nagyon nehezen tisztítható. Ezért Makhradin úgy döntött, hogy nem kockáztat, és a Hitetleneket a lehető leggyorsabb módon szabadítja fel, hogy együtt ehessenek Tiarnaí asztalánál, az örökkévaló világban, a béke hazájában.
- Segítsetek utamon ó Hatalmasok! És fogadjátok szeretettel azokat, akiknek lelke az örök sötétben eltévedt, és a segélykiáltását is alig hallani. Én, Makhradin Kramkkha ezennel visszaküldöm hozzátok eltévelyedett gyermekeiteket!
Gondolta magában az Inkvizítor miközben a zárba próbálta beilleszteni a kulcsok valamelyikét. A negyedik noha elfordult, a kromatnak meg kellett vele küzdenie, és így szerencséjére, nem maradt el a siker. A rácsos kapu kitárult, és fénnyel árasztotta el a szűkös, dohos, húgyszagú termet. Makhradin felhúzta az orrát, és egyből értetlenkedő testvéréhez sietett. Rekharar karja rossz állapotban volt, és a fiatal inkvizítor félt, hogy nem fogja tudni használni a képességeit. Bár a mana formába öntéséhez ne m kellenek se kézjelek, se varázsigék, Makhradin tisztában volt vele, hogy mozgatható kéz nélkül eléggé nehéz célozni a varázslatokkal.
- Kimegyünk! Az őr már távolodik tőlünk, úgyhogy vagy segítségért szalad, vagy…
Nem tudta befejezni a mondójákát testvérének, mert az alagútból, ahonnan jött, valami furcsa kiálltás hangzott fel. Vagyis valaki mégiscsak üldözte őt. Makhradin mélyen testvére szemébe nézett.
- Imádkozz értem testvérem, ahogyan én tettem. Mert most megtisztítom ezt a helyet a hitetlenektől! Utána pedig elmegyünk innen, hogy újfent láthasd Iasair tűzét, amint az égen lobog!
Makhradin elengedte Rekharart és övéből kihúzta a rozsdaette kést, melyen ott fénylett a börtönőr vérének maradéka. Hogy ne vesszen kárba az Inkvizítor a baljára kente azt. Noha nem kezdett varázslatba, semmit nem hagyhatott a véletlenre. Baljába ragadta a falon függő fáklyát, és lassan, szinte szertartásosan megindult a hang irányába. Jobbjában a kés pengéjén aranyos táncot lejtettek a lángok, ahogyan a fáklyát égették egyre lejjebb. Bal kezét leengedve, jobbjával egy vonalban tartva, mintha éppen ölelésre nyitná karjait érkezett oda, ahol az ellenfele várta. Ha netán teljes bizonyosságot nyerne, hogy ellenfél, akkor a fáját annak szemébe tolná, majd a késsel egy félfordulat után, elmetszené a torkát. Ha többen vannak, akkor a legközelebbi szemét próbálja majd kiégetni, és a második legközelebbit támadja. Az égőszeműt pedig hátra rúgja, hogy hátráltassa az esetlegesen mögötte lévőket. Makhradin itt mészárlást tervezett. És, hogy miért? Természetesen azért, hogy az eltévelyedett lelkek, végre békére lelhessenek. Ha nem hallgatnak az Istenek szavára, amely a szívük mélyéről zengi mennyei énekét, akkor fel kell szabadítani a gátat, amely nem hagyja, hogy a lélek, és a szív egyesüljön. A megrontott vér, a szennyezett vörös folyadék, amely az erekben kóborol, folyamatosan szállítva az éltető energiákat a testben… a lehető legnagyobb gát, amely, ha egyszer megfertőződik, csak nagyon nehezen tisztítható. Ezért Makhradin úgy döntött, hogy nem kockáztat, és a Hitetleneket a lehető leggyorsabb módon szabadítja fel, hogy együtt ehessenek Tiarnaí asztalánál, az örökkévaló világban, a béke hazájában.
- Segítsetek utamon ó Hatalmasok! És fogadjátok szeretettel azokat, akiknek lelke az örök sötétben eltévedt, és a segélykiáltását is alig hallani. Én, Makhradin Kramkkha ezennel visszaküldöm hozzátok eltévelyedett gyermekeiteket!
Makhradin- Játékos
- Hozzászólások száma : 5
Karakterlap
Név: Makhradin Krammkha
Rang: Inkvizítor
Mana: (120/120)
Re: Halálgödrök
Severtir Szomb. Május 13, 2017 10:29 pm
Makhradin - Elnézést Uram, nem látta ezt a kromatot..?
A lépcsőn éppen öt verőlegény sorjázott le,vagyis próbált volna, ha Makhradin nem csap közbe. Az elöl haladót még a lépcsőn sikeresen megállította és megajándékozta a torkon át való légzés különleges képességével. Azonban a szemkiégetés már nem ment olyan könnyen. A férfinak csak a haját sikerült meggyújtania, de a harmadikat pedig csak a hasán tudta megszúrni. Az égőhajú hústömeg megbotlott, miközben ordítva próbálta eloltani lángoló bozontját és Makhradint is a földre sodorta. A kromat szinte teljesen a férfi alászorult, még kést tartó kezét se tudta hirtelen kihúzni.
A maradék verőlegény eddigre felocsúdott a mormogó, fáklyát lóbáló meglepetésszerűen támadó inkvizítor jelenségéből és rozsdás bökőiket, és boxereiket előrántva Makhradinnak rohantak.
Az inkvizítort azonban már nem érhették el. Oldalirányból szökőárnyi víztömeg csapott beléjük és vágta őket a falnak egy óriás erejével. A víz a kromatot is ellepte, megperdítette és végül háromlábnyival arrébb tette le hasonfekve, megszabadítva őt a ráborult férfitól.
A hirtelen jött árvíz természetesen Rekhararnak volt köszönhető, aki félvállával a koszos falnak dőlve, remegve állt, véraláfutásos jobb keze a teste mellett lógott, de még csöpögött róla a friss, tiszta víz.
- Sajnálom testvérem, ilyen kézzel csak ennyi tellett tőlem most. - szabadkozott, közelebb botorkálva az inkvizítorhoz.
A falhoz vágott brigantik még a földön hevertek kiterülve, de már meg meg moccantak. Rekharar kontrollálatlan szökőárja nem tudott komolyabb kárt okozni bennük.
A lépcső tetejéről további hangok szűrődtek le, de lábdobogás még nem hallatszott abból az irányból.
A maradék verőlegény eddigre felocsúdott a mormogó, fáklyát lóbáló meglepetésszerűen támadó inkvizítor jelenségéből és rozsdás bökőiket, és boxereiket előrántva Makhradinnak rohantak.
Az inkvizítort azonban már nem érhették el. Oldalirányból szökőárnyi víztömeg csapott beléjük és vágta őket a falnak egy óriás erejével. A víz a kromatot is ellepte, megperdítette és végül háromlábnyival arrébb tette le hasonfekve, megszabadítva őt a ráborult férfitól.
A hirtelen jött árvíz természetesen Rekhararnak volt köszönhető, aki félvállával a koszos falnak dőlve, remegve állt, véraláfutásos jobb keze a teste mellett lógott, de még csöpögött róla a friss, tiszta víz.
- Sajnálom testvérem, ilyen kézzel csak ennyi tellett tőlem most. - szabadkozott, közelebb botorkálva az inkvizítorhoz.
A falhoz vágott brigantik még a földön hevertek kiterülve, de már meg meg moccantak. Rekharar kontrollálatlan szökőárja nem tudott komolyabb kárt okozni bennük.
A lépcső tetejéről további hangok szűrődtek le, de lábdobogás még nem hallatszott abból az irányból.
Severtir- Admin
- Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Sevetir
Rang: Apró Szerencsék Felemelkedettje
Mana: (1135/1135)
Domhan :: Helyszínek :: Domhan :: Domhan Városa :: Peremkerületek
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.