Saltusi névadási segédlet

Saltusi Nyelv és Saltusi Nevek

Azt leszögezhetjük, hogy a saltusi nyelv nem egyszerű, és jobb, ha pár alapot tisztázunk, hogy tanácsokat adhassunk a névadás kérdésben. Ez persze nem azt akarja jelenteni, hogy meg akarjuk szabni, milyen nevet adhatok és milyet nem, de tanácsokkal szívesen szolgálunk, hogy autentikusabb neveket kaphassanak karaktereitek.
Úgyhogy pár alap: A saltusi nyelvet a legtöbben kemény, durva hangzásúként ismerik. Pergetett r-ek és kemény h-k garmadája jellemzi, amik elég gyakran karamboloznak a szavakban. Ezeket a mássalhangzó torlódásokat nem ellensúlyozzák diftongusok: nagyon ritka, hogy előfordulna több magánhangzó egymás után. Lágy, zenei hangzás? Felejtsétek el. A saltusi nyelvet valóban a sziklák hangjaként kell elképzelni.
Akkor térjünk rá a nevekre: Van pár mássalhangzó, amit nagyon szívesen kombinálnak bele a nevekbe ezek az /l/ /t/ /s/ /k/ /c/ /ch/ /r/. Persze, a többi is gyakori, de az előbb említett mássalhangzók szinte minden névben előfordulnak. Mint gondolom nyilvánvaló, ezek pont nem a leglágyabb hangzók, de ez ügye nem szempont.
A saltusi magánhangzók szinte kivétel nélkül rövidek, és mivel nem nagyon szeretik a diftongusokat, igyekeznek mássalhangzókat beszúrni eléjük és mögéjük.
A nevek leggyakrabban két-három szótagosak, és szinte soha nem végződnek magánhangzókra, viszont annál gyakrabban kezdődnek vele.
Nézzünk egy klasszikus iskolapéldáját a saltusi neveknek:



Máshogy ejtett betűk/hangok
Ch: Kemény /h/ leginkább torokköszörülés szerű durva hang. C-nek nyoma sincs benne
S: Saltusiban /sz/-ként ejtjük.
C: rendszerint csak kiegészítő hang, magában álla egy kicsit /r/-rel színezett /k/ hang, csak /k/-val kombinálva adja ki a tiszta hangot
H: Szintén /r/-rel enyhén színezett hang.