Terakh lényei

Go down

Terakh lényei

Témanyitás  Severtir on Kedd Márc. 21, 2017 4:55 pm

Bestiárium - Terakh említésre méltó és gyakori fajai

Ízeltlábúak:

Meretar vagy Fűfullánk:
A Terakhi skorpió fajták leggyakoribbja. A folyókat és a csordák csapásait elkerüli, mert sekély üregei könnyen beomlanak. Csípése nem halálos, de lebénítja ellenfelét, a hatás hossza a skorpió fejlettségétől függ, pár naptól, akár egy hónapig is tarthat.

Avari pók:
A legapróbb pókfajta, ami fellelhető. A hosszú fűszálak hegyére fonja a hálóját, több négyzetméternyi felületet tud befonni. Ősszel a rögzítő pontokat felbontja és elvitorlázik a hosszú szálakon, a következő évi telephelyére.

Halak:

Bronzhasú:
Apó fehéres tűhal, fényesen csillogó barnás árnyalatú hassal. A ragadozók ellen erős mérgével védekezik. Rendkívül rövid életű, egy példány, alig fél évet él.

Mor Ereter:
Más néven sás potyka. A Terakhon élő legnagyobb halfajta. A különböző alga és hínár fajtákkal táplálkozik. Egész testét vastag tokpáncél borítja, ha harcara kerül sor, páncélozott farkával intézi el ellenfelét.

Ikrázó:
De hamis kufárnak is szokták hívni. Közönséges hal, ami színváltó pikkelyeivel könnyen észrevehető a sekély patakokban. Minden tavasszal rengeteg ikrát tesz le, de ezeknek alig negyede igazi, a többi csak méreggel töltött tasak, így téveszti meg az ikrákat fosztogatókat.

Sáskasza:
Lapos nyílhegy alakú szürke hal, ami a 20 centit se éri el. A nádasokban él, az év nagy részében az iszapba fúrva alszik. Tavasszal és nyáron bújik csak elő, amikor hatalmas pusztítást végez a nádasokban a gyökerek elrágásával. A vízbe hulló, majd lassan elrothadó növények adják a táplálékát egész évben.

Kétéltűek és hüllők:

Fikrác:
Leginkább gőtékhez lehet hasonlítani ezeket a 20-30 cm-es kétéltűeket. Színezetük a sárgával pettyezett mocsár zöldtől, a mélybíbor fekete foltosig változik. Első ránézésre lassú és ártalmatlan lényeknek tűnnek, amik nyugodtan ejtőznek a patakok alján egy kőbe kapaszkodva, de amint egy gyanútlan állat lábal a vízbe, megelevenednek és csapatostul vetik rá magukat a szerencsétlenre. Apró fogaik több sorban helyezkednek el, de ez az egyetlen fegyverük, csökevényes lábaik csak a mederben való kapaszkodásra alkalmasak. Ragadozó életmódjuk ellenére nagyon törékeny lények, a hasuknál enyhén át is látszik a bőrük.

Homoki rakor:
Szintúgy a hüllők családjába tartozik a csökevényes farkú, de erős mellső és hátsó ugró lábakkal rendelkező rakor. A part menti lazább, homokosabb partszakaszokba szereti magát befúrni. Egyszerű rovarokra vadászik, vagy lárvákat kapar ki a földből, a mellső lábain levő ásókarmokkal, majd azokat széles és lapos szájába tömi. Félénk állat, csak a kora tavaszi esőzések után lehet látni, mikor a megduzzadt patakok és folyók elöntik az üregeiket.

Pusztai vándorgyík:
Terakh minden pontján lehet találni belőlük pár példányt, az egyik legközönségesebb állatfajta. A barna-szürke átmenetes, aránytalanul nagy hátsó lábakkal rendelkező gyík-féle rovarokkal táplálkozik. Rendszerint csapatostul járják a pusztákat, ha valami megriaszt egy példányt, több méteres ugrásokkal kezd menekülésbe, mire a társai is követik példáját.

Bakkari:
A kígyók családjába tartozó, a fél métert el se érő állat az egyik legravaszabb ragadozó a pusztákon. Farka vége egy húsos, túlfejlett pókot utánoz. Összetekeredve ássa be magát a földbe, míg a”pók” finom mozgatásával magához csalogatja a gyíkokat és kisebb madarakat.

Ker Avarater:
Kitagadott szellemnek is szokták nevezni. A folyók legnagyobb ragadozói, a alligátorhoz lehetne leginkább hasonlítani. Rendszerint lustán hevernek a fűben közel a folyókhoz, de nagyon agresszívan védelmezik területeiket.

Madarak:

Szürke üregi bagoly:
Apró, leginkább krumplira hasonlító madarak, hatalmas világoskék szemekkel. A legharciasabb madárfajta Terakhon. Ahogy a neve is elárulja, üregekben lakik, és ott költi ki fiókáit. Táplálékát a kisebb emlősök és rovarok teszik ki.  Nyár közepén kezdődik a párzási időszakuk, ilyenkor fognak bele üregeik kiásásába és bővítésébe. A hímek az üregből kitakarított köveket és kavicsokat gúla alakban halmozzák fel a bejárat előtt. A nőstények a gúla méretét veszik elsősorban figyelembe, mert ez mutatja, mennyire kiterjedt vagy tiszta a bagolylyuk. Épp ezért a szomszédos baglyok gyakran dézsmálják meg egymás kavicskupacait. Ha a tolvaj nem elég óvatos könnyen sor kerülhet az összetűzésre, amit hangos sivítások kísérnek. A hímek azonban nem csak az üreget megközelítő fajtársaikat, hanem bármilyen más élőlényt képesek megtámadni.

Dermar:
A vadászok átka. A hullámzó fűtenger színét utánzó madarak, majdnem egész életüket a levegőben töltik, ezért mindig jól rálátnak a pusztákra. Fészkeiket a fűcsomók közé építik, de nem a földszintjén, hanem több köteg összekötözésével körülbelül egy lábnyira a felszíntől. Magaslati pozíciójuknak hála észrevesznek minden ragadozót, köztük a kadmeteket is, és ilyenkor szűnni nem akaró sivításba kezdenek. Terakh összes élőlénye megtanulta már, mit jelent ez a sivítás, tehát amint meghallják, mind fékevesztett menekülésbe kezdenek.  

Karva:
„Terakh énekesmadarai”. Szürkéskék, fehér csíkos pinty méretű madarak, amik csapatokban járva keresnek élelmet, a magas fű között. Rendkívül jó repülők és könnyen betanítható hangutánzó is. De csapatban csapnivalóak, mivel mind a maga egyedi dallamát harsogja. Egy karva csapat könnyen halláskárosodást okozhat a hallgatónak, ha túl közel merészkedik az udvarlási időszakban.

Vörös darvak:
Hosszúlábú gázló madarak, amik a folyók kiszélesedő részeinél tanyáznak. Színpompás vörös és bordón irizáló tollaikról kapták nevüket. Könnyű prédát jelentenek bárki számára, de szaporaságuknak hála nem fenyegeti őket a kihalás veszélye. Meglehetőst buta madarak, nyugodtan közéjük sétálhatsz és csak akkor menekülnek, ha ez egyiknek már elkaptad a gigáját. A túlélésük mellett szól, hogy a húsuk borzalmasan rágós és iszaptól bűzlik.

Pusztai gerle:
Közönséges gerle, akárcsak domhan, vagy bármely más világon élő társa. Színe inkább a száraz homokéhoz hasonló, de szárnya és farka vége, barnán pettyezett. Ősszel az elhullott fűmagokat csipegetik fel, az év többi részében pedig kikaparnak maguknak pár gyökeret, vagy kukacot. Lábuk éppen ezért hosszabb a megszokottnál.  

Emlősök:

Agyarasmedve:
Terakh legveszélyesebb ragadozója. A méretes sűrű, fekete bundájú medve természetesen az állandóan előkandikáló alsó szemfogairól kapta a nevét. Rendkívül agresszív, valamint tekintélyes erővel bír, de gyorsnak semmiképpen se mondható. A kadmetek mégis keresik ezeket az állatokat, mert méltó ellenfélnek tartják őket. Éjszakai életmódot folytat. Mély, reszelős ordításai mérföldekre elhallatszódnak. Egymás társaságát sem kedvelik, az elesett agyarasmedvék majd ötödét fajtársaik marcangolják szét (a többivel természetesen a kadmetek végeznek).

Antilopló:
„Fogj egy méretesebb lovat, fújd fel, béleld ki páncéllal és biggyessz a fejére antilopszarvakat” – ahogy egy korai laer feljegyzés ír a kadmetek antiloplovairól. Az antiloplovak már jó ideje hűséges társai a kadmeteknek, háziasodtak és még erősebbé és nagyobbakká váltak a tenyésztés során. Kitartó, erős és nemes állatok, gazdáiktól örökölt mentalitással. Igazi különlegességük, hogy a bordázatuk alkalmazkodott a harcos életmódhoz. A bordák ugyanis nemcsak a létfontosságú szerveiket védik, de majdnem egész törzsökűn végig húzódnak. Ez természetesen nehezebbé teszi a hátas megsebesítését, de a manőverezési képességeiket is korlátozza, mivel merevebb a törzsük. Arról nem is beszélve, hogy borzasztó kemény ülés esik rajtuk. Némely ló akár harminc évet is megélhet, de erre ritkán kerül sor életmódjukból adódóan.

Azmeg:
A kadmetek által terelt bivalyhoz hasonlatos élőlények.  Zömök testalkat jellemzi őket, nyakuk szinte nincs is, fejük tetejéről pedig vastag, enyhén ívelt szarv mered ki oldalra. Igénytelen állatok, ezért is alkalmasak a pusztai életmódra. Bambák és lassúak, de ha egyszer mozgásba lendülnek nehéz őket megállítani. Szőrük a szürkétől az egészen sötét barnáig terjed, csak a patáknál sötétebb és hosszabb egy kissé.

Aranyleopárd:
Terakh másik rettegett fenevada. Akárcsak az agyarasmedve magányos vadászok ők is. Aranyló színű bundájuk az, ami sokak szemében igazán különlegessé teszi őket, Domhanon ugyanis vagyonokat fizetnek érte. Gyors, mozgékony és agresszív állat, ami gyakran próbál a kadmetek terelte csordákból zsákmányolni. Az éjszaka nesztelenül lopakodik, még a legszárazabb fűben is. Hátulról veti magát az áldozatára és agyarait a nyakba mélyeszti, a gerincet pedig mint a szárazágat roppantja el.

Derango:
A derangok is ragadozók, igaz nem olyan veszélyesek, mint az aranyleopárd vagy az agyarasmedve. Vadkutyához hasonlatosak, de póni méretűre nőnek. Lógós fülű, hosszúpofájú és sűrű bundájú állatok. Nem kifejezetten agresszívak, csak azokat támadják meg, akik jól behatárolt területüket veszélyeztetik, de akkor nincs náluk elszántabb ellenfél. Nem háziasítható.
avatar
Severtir
Admin

Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Domhan

Karakterlap
Név: Sevetir
Rang: Apró Szerencsék Felemelkedettje
Mana:
1135/1135  (1135/1135)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.