A Laerek és Laestatok

Go down

A Laerek és Laestatok

Témanyitás  Gemorick on Kedd Márc. 21, 2017 5:20 pm


Alapismeretek:

Faj: Laer-Laestat
Származási világ: Laederran
Főváros: Istalrin
Népesség (kb.): 35 millió
Államforma: Városállamok és Céhszövetség
Vallás: Drakonista
Mágikus képességek: Alapvető elementáris mágia
Megjelenés: Laer: Körülbelül 2 méter magasak, nyurgák, hajuk általában vörös vagy bordó. Laestat: 2-3 méteres marmagasságú, vörös vagy májszín bundájú medvéhez hasonlatos fenevad
Várható életkor: 150-160 év

Kezdeném egy mindenki számára tanulságos, és kiváló tanáccsal. Hogyha kedveled a fogadókat és kocsmákat, és ha gyakori vendég vagy, jobb ha az eszedbe vésed: Ha magas, vörös vagy bordós hajú, igencsak jókedvű egyének szkanderezésre, netalántán ivóversenyre invitálnának, a saját biztonságod érdekében ne menj bele. A fent említett alak ugyanis egész biztosan egy Laer, Laederran egy otthonról elszakadt fia, aki még akkor is vidáman tölt magának egy újabb pohárral, amikor téged már alkoholmérgezéssel kezelnek a legközelebbi ispotályban, és a végén még lesz képe az egészségedre koccintani.

I. Laederran természeti adottságai

Kezdjünk talán bele egy kicsit átfogóbb jellemzésbe: Leaderran egy igencsak barátságos, szép föld. Időjárása mérsékelten meleg, mérsékelten esős, a nyár és a tél egyaránt enyhe, a szél inkább csak játszi szellőként van jelen, és jégeső az elmúlt hatszáznégy évben nem is volt. Nem csoda, hogy a hatalmas alföldeken bő a termés, és az éhezést igazából csak akkor ismerik meg, hogyha valami különösen rosszindulatú rovarfaj lelegeli az egészet. Amiből nincs sok, hiszen a helyi ízeltlábúak két méretben vannak jelen: muslincatermet vagy lóalkat. Előbbiből rengeteg található, és leginkább a virágok beporzásával foglalkoznak, míg a nagyobb termetű, méhhez hasonlító, fekete rovarokat málhahordásra használják a Laerek. Természetesen nem csak bogarak honosak ezen a tájon, rengeteg, szinte már csiricsáré madár, színváltós gyíkok és nyurga, pálcikalábú őzek nevezik hazájuknak a nagy kiterjedésű, de szellős hársplatán erdőket. A klíma legfontosabb hatása mégis az, hogy Laederranon megszámlálhatatlanul sokféle gyümölcs terem. Sokuk emlékeztet a földön is honosakra, de vannak olyan különös színű, alakú és ízű termések, amiket még elképzelni is igen nehéz.

II. A laer italkultúra

Persze, a gyümölcsök igen fontos táplálékforrások mind az állatok, mind a Laerek számára, de utóbbiak egy jóval sajátságosabb felhasználását is feltalálták: szeszt főznek belőle. Méghozzá legalább annyifélét, ahány gyümölcs, zöldség, és beledolgozható apró állat található meseországszerű világukban. Dokumentált tény, hogy a legtöbb féle alkoholos italt Laederranban állítják elő, ami nagy szó, lévén a világ ebben kétszeresen ráver a második és harmadik helyezettre. Körülbelül minden Laer családnak van két-három párszáz éve öröklődő receptje, és a fiatalabb generáció is nagy lelkesedéssel kísérletezik újabbak megalkotásával.
Az szeszfőzés olyan régre nyúlik vissza a Laerek történelmében, hogy még a teremtésmítoszba is belefoglaltatott. Nézetük szerint, az egész világ a Nagy Égi Lény hozta létre, és amikor nagy munkájában megpihent a rücskös-hegyes tájon, teste alatt lemorzsolódott a világ, és lapos, termékeny síksággá változott. Forró pikkelyeitől a föld zsíros és gazdag lett, leheletéből kellemes meleg kezdett terjengeni. A földből fák és növények sarjadtak, de a meleg ráaszalta a gyümölcsöket a magokra, amik a már-már forráspont táján járó vízbe potyogtak. A Nagy Égi Lény még évekig pihent azon a helyen, közben a vizek meg csak bugyogtak, bugyogtak, bennük a sok élet erjedt és főtt. Aztán a lény felébredt és szárnyra kapott, a vizek pedig kiáradtak és beterítették a síkságot, így még termékenyebb, még csodásabb földet hoztak létre. A Domhani vélekedés szerint, ennél hülyébb teremtésmítoszt senkinek sem sikerült még kiötlenie, de a Laerek csak vállat vonnak, és megjegyzik: ha nem tetszik, minek iszod a borunkat? Erre a kekeckedők rendszerint nagyon gyorsan elhallgatnak.
Ezek alapján könnyen hihetnénk, hogy a laerek kelekótya, részeges népek. De itt rácáfolnak az elvárásokra. Ugyanis soha nem azok. Megitathatsz vele akár egy akónyit a legerősebb gurggyökér párlatból, akkor is végig tud lépkedni egy egyenes vonal mentén, és el tudja szavalni a Asmerin sagának az első énekét. Ennek egyetlen, végtelenül egyszerű oka van: A Laerek emésztőrendszerében él egy felettébb kedves alkoholfaló baktérium, ami köszöni szépen, egy az egyben lebontja az egészet, és melléktermékként egy koffeinhez igen hasonló anyagot termel. Úgyhogy minél többet iszik egy Laer, annál élénkebb lesz, és egyre jobban vág az esze. Ez teszi őket egyébként kiváló kocsmárossá. Annál is inkább, hiszen Domhan jelentős ivóinak nyolcvan százaléka az ő kezükben van, főleg azért, mert ők vám nélkül hozhatják át a hazai italokat, csak a céhüknek kell fizetniük egy öt százalékos járadékot, míg minden más fogadósnak a gatyája is rámegy, ha nagyobb mennyiségű Laederrani Borókaméhbort szeretne betárazni. Egyébként jellemük is megfelel ehhez a munkához. Rendszerint optimisták, és béketűrőek, de ha egy vendég fizetés nélkül akar távozni, kevés fenyegetőbb lény létezik náluk. Közkedveltségük másik nagy oka, hogy a Laederrani ünnepek alkalmával gyakorta tartanak leárazásokat, esetleg meghívnak mindenkit egy ingyen körre. Ráadásul ünnepből aztán tényleg sok van nekik, és ezeket szeretik zenével, vagy különböző szerencsejátékokkal ünnepelni.

III. A laer kultúra és társadalom

Kultúrájuk, gondolom nem meglepő, nagyon nagy részben épül ezen szenvedélyükre. Az erősen polgárosodott városaik leginkább az alföldek, vagy a hatalmas kiterjedésű gyümölcsültetvények mellett jönnek létre: takaros, fehérre meszelt, palatetős házakban élnek, településeik rendezettek és tiszták. A főtéren egy szerény kis templom szokott állni, az előtte lévő két hatalmas kőkorsót mindig színültig töltik a frissen lefőzött párlatokkal. A Laerek nagy bánatára nem nagyon lehet számon tartani, hogy az égi lénynek ajánlott áldozatok milyen mennyiségben és összetételben kerülnek a kancsókba, így ezekből sajnos újabb fajta italok nem nagyon származhatnak.
A városokat tanácsok irányítják, ahova vagyoni vagy társadalmi pozíció alapján lehet bekerülni. A helyi pénzverde mestere, a Lepárlók Főfelügyelője, és a különböző céhek Nagymesterei a Városháza körtermében vitatják meg a felmerülő kérdéseket, persze jópár üveg bor vagy egyéb alkohol társaságában. Meglepő módon évszázadok óta konfliktusmentes övezet Laederran, persze, pár kocsmai csetepatétól eltekintve.
A portált már Laeremlékezet óta ismerik, és nagy hasznát is veszik: italaikat méregdrágán exportálják a középső világba, ahol nagyon hamar keresett és kedvelt cikké vált, sőt, egyes komplikáltabb nedűk kifejezetten luxus számba mennek. A másik nagyon keresett iparcikkük a hangszerek. A Laerek legtöbbje kiváló hallással és remek zenei érzékkel rendelkezik, ezen tehetségeket pedig szívesen kamatoztatják. Emellett fejlett asztalosiparral rendelkeznek, és nagy szerencséjükre a világukban honos fák kitűnő hangszeralapanyagok. Leginkább lantokat, hárfákat, furulyákat és hegedűket gyártanak, de bármivel szívesen kísérleteznek. Manapság, hogyha egy Domhani estélyen nem Laer muzsikusok játszanak, a vendéglátó jó híre erősen meg tud csappanni.

IV. A Laestat

Az eddigiek alapján azt mondhatnánk, hogy a Laerek egy igen jó kedélyű, békés, humort kedvelő nép, ahol mindennapos a becsípve dajdajozó emberek látványa, és senki sem tudna egy légynek sem ártani. Egy ilyen kijelentés azonban fatális tévedés lenne.
A búzamezőkön és a gyümölcsösökön túl nyújtózó hársplatán erdőkben nem igazán biztonságos ugyanis a kirándulás. A hatalmas, öt-hat ölnyi fák oldalain ugyanis mély karmolás nyomok szoktak húzódni, melyek leginkább egy irracionálisan hatalmas medve dúlásának nyomai lehetnének. Nos, ezeket a kéregroncsolásokat maguk a Laerek követik el. Ugyanis ez a nép bőrfordító. Ha valaki veszi a bátorságot, és a végtelenségig felidegesít egy, amúgy birkatürelmű, Laert, hamar azon veheti észre magát, hogy egy kétméteres marmagasságú, fáradt májszínű bundájú, hegyes füllel és medvére hasonlító pofával rendelkező fenevaddal áll szemben, melynek jó fél méteres karmai borotvaélesek, fekete ínye alatt sárgán csillogó agyarai pedig igen vészjóslóan csikorognak. Aztán az állat horpasza megremeg, szőre hullámzani tetszik, és egy mély, torokhangú, és igen pocsék szagú üvöltés rezegteti meg a levegőt. Futni meglehetősen felesleges. A Laestat, a Laer másik alakja nem csak rettenetesen fürge, de kiválóan mászik fára, és díjnyertes úszó is. Vastag, durva szőre könnyen eltéríti a karcsapásokat, irhája enyhén varázsálló, pontosan annyira, hogy elég ideje legyen letépni annak a fejét, aki tűzlabdákat próbál rá hajigálni. Aztán, öt perc múlva, amikor már mindenki halott körülötte, a Laestat körvonalai elhalványulnak, és megjelenik a meglehetősen tanácstalan Laer, aki megszívja a fogát, megvakarja a fejét, és udvariasan bocsánatot kér a szétcincált halottaktól.
Ugyan a Laestat előtörhet akkor, ha teljesen elveszítik a kontrollt, de bármikor maguktól is elő tudják hívni, sőt, ha úgy gondolják, részlegesen is. (Ezért rossz ötlet a szkander. Ki a fene akarja összemérni az erejét egy medvekarú fazonnal?)

V. Életmód

Bár igen sok Laer él Domhanban, a legtöbben mégis szülőföldjükön maradnak. Ennek egyes számú oka, hogy igen családcentrikusak, és nem ritkaság az öt-hat gyermek felnevelése. A gyerekeket az apjuk vagy az anyjuk keresztnevének kezdőbetűjével nevezik el, persze nemük szerint. Tíz éves korukban rendszerint választhatnak, hogy mit szeretnének dolgozni. A legtöbb inas persze a hangszerkészítőkhöz, vagy a feltalálókhoz (nem tévesszen meg senkit, itt csakis az új italok feltalálásáról van szó) szeretne csatlakozni, de sokan a földeken maradnak, hogy a betakarítást végezzék, vagy egyéb kézműves szakmát tanuljanak ki (hordókészítő, üvegfújó, meg persze minden egyéb, ami az átlagos élethez kell). A húszas éveikig inaskodnak, majd két év vándorút következik, vagy Laederranon, vagy a világok között. Sokan nem is jutnak tovább Domhanon, és még többen vannak, akik végül nem térnek vissza onnan, hogy a céhükhöz csatlakozzanak, hanem például vándormuzsikusként keresik a kenyerüket a megalopoliszban, vagy belevágnak valami eszelős kalandba, hiszen rettenetesen vonzza őket a hősi élet reménye.

VI. A Laerek megjelenése és képességeik

A Laerek egyébként meglehetősen megnyerő külsejű lények. Ugyan az arcuk egy kicsit hosszú, és elég nyeszlettnek, vékonydongájúnak tűnnek, rézszínűtől, sötétbordóig terjedő hajuk, könnyed járásuk és muzikális tehetségesük eléggé közkedvelté teszi őket. Felépítésük sokban egyezik az emberekével, bár három agyféltekével rendelkeznek, és ezek között sokkal szorosabb a kapcsolat, így jóval több mindenre képesek figyelni egyszerre. A varázshasználó nagyon ritka közöttük és főként a vérkeveredés eredményeként léteznek egyáltalán. Ők leginkább a vízmágiában jeleskednek. Sajnálatos mellékhatás, hogy számukra az átvedlés veszettül fájdalmas, és nem egyszer előfordul, hogy nem képesek újra visszaváltozni. A megrekedt Laestatokat a fajtársai a hegyekbe szállítják és szabadon engedik. Mivel ebben az alakban terméketlenek, nem kell tartani attól, hogy populációjuk túlzottan megnőne.
avatar
Gemorick
Admin

Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony

Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.