Keleti Kerületek

A keleti kerületben barakkok és kiképzőterek helyezkednek el, itt tanulnak a leendő fejvadászaink. A több tucat egyforma, komoran egyszerű laktanya szolgál évekig otthonként a kiképzés alatt álló fiataloknak, akik gyakran hónapokig be vannak zárva a keleti kerület falai közé. Ezeket a nyers, terméskőből emelt épületeket nagy, homokkal felszórt terek veszik körül. Az alsó szinteket fegyverraktárakként hasznosítják, míg a felsők szállásként funkcionálnak. Átlagosan 60-70 növendék él egy barakkon belül, négyesével, egy olyan 16 négyzetméternyi szobában. A szobák berendezése csak a legszükségesebbekre szorítkozik: két emeletes ágy, négy láda és egy asztal pár székkel. Fűtés a szobákban nincs, csupán a folyosók végén vagy egy-egy vaskályha. A saltusi kiképzés egyes számú jelszava: ami nem öl meg, megerősít. A kiképzések hajnaltól kezdve késő éjszakáig állandóan zajlanak, az év minden napján, hóban, fagyban, jégesőben. Fullasztó melegben nem, mert olyan egyszerűen nincs saltuson. A kerületben még található pár gazdasági épület (magtárak, istállók, stb.), valamint egy külön kaszárnya a kiképzőtiszteknek is. Ez az épület sem tér el különösebben a többitől, ugyan úgy minden kényelmet nélkülöz, mint egy átlagos barakk. Az oktatók és a növendékek edzések után együtt étkeznek a hatalmas, csűrszerű refektóriumban, ami a kerületnek szinte a mértani közepén található. Az étkező hosszú, de alacsony épület, a fehérre vakolt falakat fáklyák világítják meg. Középen hat, hosszú asztal áll.
A keleti kerültbe be és kilépni csak külön engedéllyel lehet, amit főként a leendő lovagoknak adnak meg, így nem csoda, ha minden bevezető útnál kapukba és őrposztokba ütközünk. A saltusiak jobb szeretnék megtartani maguknak a kiképzési módszereiket és nem nagyon örülnek a kíváncsiskodóknak.