-=A faeldek=-

**Falondril** Pént. Márc. 10, 2017 10:51 am

Anyavilág: Vidathar
Főváros: Latrihom
Népesség: kb. 200.000.000 fő
Államforma: monarchia (jelenleg I. Falondril Thaeri császár uralkodik)
Vallás: faeld-drakonátus
Mágikus képességek: minden mágikus iskola

Megjelenés: Szikár testalkatúak, magasságuk általában 2-2,1 m között mozog. Bőrük egészséges barnás árnyalatú, hajuk színe az egészen feketétől az őszig terjed és általában vállig ér (bár nem ritka az ennél hosszabb vagy rövidebb). Legszembetűnőbb tulajdonságuk a halántékukból kiinduló, kosszerű szarvak, melyek hátrafelé nyúló, hegyes fülüket megkerülve hegyesednek előre. Szemük mandulavágású, írisz nélküli és az egyénnel született elem színével rendelkezik:

Tűz – vörös
Víz – kék
Szél – szürke
Föld – barna
Villám – lila
Fény – sárga
Árny – fekete
Hús – khaki

Várható életkor: 280-320 év

I. Földrajz és természeti adottságok

Vidathar egyetlen sarló alakú szuper kontinense ad otthont a faeld civilizációnak. A földrész jelentős hányadán termékeny síkságok, dombságok és kéklombú erdőségek váltogatják egymást, arculatukat egy-egy kisebb tó vagy patak, netalántán hatalmas folyamok tarkítják. A legtermékenyebb terület a Falaan-síkság, az itteni fekete föld termése látja el Vidathar élelmiszer szükségleteit. Nagy és összefüggő hegységet csupán a kontinens keleti oldalán találunk, ez azonban ásványkincsekben és drágakövekben hihetetlenül gazdag, a kitermelés kétharmada innen származik.

A faeldek földjétől nyugatra néhány, méretre Madagaszkár és Srí Lanka között elhelyezkedő sziget található. Habár hivatalosan lakatlanok, az elmúlt években feltárt aranybányák nem egy vállalkozó szellemű egyént vonzhatnak szerencsét próbálni.

II. Faeld kultúra

A Jég háborúja előtt a faeldek relatíve békés népség voltak, az egységes birodalom létrejötte előtt a különböző királyságok csupán ritkán háborúztak egymással. A legtöbb művészeti alkotás ebből az időből származik, a képzőművészetben faeldábrázolások, illetve növényi és sárkánymotívumok domináltak, az irodalomban pedig főleg hősi és tanító jellegű történetek. Az iparművészet és az építészet a grandiózusságra törekedett, már-már giccsesbe csapott át a díszítések halmozása. A társadalom kissé óvatos volt a külvilágiakkal szemben, azonban nem kellett sok, hogy elnyerjék a faeld nép bizalmát. Mindezt romba döntötte a Jég háborúja és a Polgárháború. Húsz év folyamatos konfliktus elég volt ahhoz, hogy militarizálja a társadalmat: a katonai szolgálat a legmegbecsültebb foglalkozássá vált a faeldek között (a népességnek majdnem egytizede a hadseregben szolgál) és minden fiatalnak részt kell vennie legalább minimális mértékű katonai kiképzésben. Az irodalmat ellepték a katonadalok, az iparművészet és az építészet átcsapott az egyszerű, szabványformákba, a képzőművészet pedig szabályosan eltűnt (bár az utóbbi időben ismét felkapottá vált a szobrászat és az érmeművészet). Az idegeneket is jóval nagyobb bizalmatlanság fogadja a portál vidathari oldalán. Egyesek a faeld fajt felsőbbrendűnek tartják a többinél. Faeld és faeld között azonban undorodnak mindenfajta megkülönböztetéstől, egymást egyenlőnek tartják. Ezt azzal is kifejezik, hogy nem magázódnak egymás között (kívülállókra csak akkor terjesztik ki ezt, ha már elnyerték a bizalmukat). Az egyetlen hierarchikus rendszer, amit elfogadnak, az a hadseregé, de ez nem is meglepő a militarizmus miatt. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a katonákat aktívan bátorítják arra, hogy megmondják véleményüket, fejtsék ki saját látásmódjukat bármilyen üggyel kapcsolatban.

Az egyetlen dolog, mely megmaradt a Régi Időkből az a faeldek babonás természete. Van egy pár univerzális (például a szimmetria-átok vagy a Mankaenus történet), de hihetetlenül sok lokális is fellelhető, melyek régióról régióra, egyes esetekben akár faluról falura is változhatnak, de nem zárhatók ki az egyéni babonák sem.

A faeldek hosszú élettartamuk miatt negyven éves koruktól számítanak felnőttnek.

III. A faeldek és a mágia

A faeldek a mágia tiszta esszenciájával születnek, mely az évek során fokozatosan felveszi egy mágikus elem formáját. Ezt a faeld vele született elemének nevezik. A folyamat általában tizenöt-húsz éves koruk között befejeződik, mely után szabadon használhatják képességeiket (előtte ugyanis szigorúan tilos). A többi elemtől nincsenek ezután elzárva, de ezek megtanulása császári engedélyhez kötött. A Jég háborúja előtt sem volt gyakori, hogy bárki egynél több elemmel rendelkezzen, és érdekes módon ezen a harcok sem tudtak változtatni. A Polgárháborúban viszont eszeveszett mennyiségű mágiát használtak, mely majdnem szétvetette Vidathart, ezért szükségét érezték a szigorú kontrollnak. Mindenki rendelkezik egy elemének megfelelő drágakő berakásos acélgyűrűvel, melyet negyven éves korában kap.

Tűz – rubint
Víz – zafír
Szél – opál
Föld – faopál
Villám – akvamarin
Fény – holdkő
Árny – obszidián

A húsmágusokat száműzték a háborúk után, gyűrűiket pedig elkobozták. A harcok során ugyanis hihetetlen pusztítást tudtak véghezvinni, viszonylag kevés nyersanyagért cserébe, valamint az új császár is destabilizáló erőként értékelte őket. Az ő gyűrűjük volt a feketebárány, a homokkővel.

A Jég háborúja előtt a mágia nagy szerepet játszott a faeldek mindennapi életében (bár akkor is inkább csak saját életük kényelmesebbé tétele volt a céljuk), manapság azonban főként katonai célokon törik a fejüket a legrangosabb mágusok.

IV. Vallás

A faeldek a sárkányokat tisztelik, azonban a domhani és a kromat panteonnal ellentétben, a faeld-drakonátus egyház Talamh-ot helyezi a hierarchia csúcsára. Hitük szerint ugyanis a faeldeket a földből teremtették, éppen ezért a Föld Őrzője az ő védőszentjük is. A vallás nem követel meg mély hitet a hívőktől, csupán tiszteletet a sárkányok felé. Nincsenek dogmatikus tételek, a papok feladata is inkább a hívők segítése egyéni interpretációkat alkotni a vallásról, semmint a hitélet megszervezése.

V. A portál felfedezése, a Jég háborúja és a Polgárháború

A legősibb dalok szerint hat repülő gyík jelent meg Vidathar egén, sugárzott belőlük a hatalom és a bölcsesség. Minden faeld tisztelettel vegyes félelemmel tekintett a sárkányokra, akik sztoikus nyugalommal repülték körbe a világot. A világ minden lakójának egy hang zengett a fejében: „Ragadjátok meg, ami adatott, és virágozzatok!”

Hogy ebből a meséből mennyi igaz, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a sárkányok meglátogatták Vidathart, ezt bizonyítja a Gardol-medencében található portál is. A kapura 537 évvel ezelőtt bukkantak rá, a faeldek pedig nem haboztak telepeseket küldeni az új világba. A kapcsolatfelvétel hamar megtörtént az őshonos domhaniakkal, és kölcsönösen kedvező kereskedelem kezdődött a két nép között. Ennek ellenére Vidathar vezetői között elkezdett eluralkodni a pánik. Mi lesz, ha a domhaniak egyszer csak úgy döntenek, hogy inkább erővel vennék el azt, amit Vidathar ajánlani tud? Vajon meghagynák a faeld népet, vagy csak egyszerűen egy eltemetendő akadálynak tekintenék őket? Ezek és hasonló gondolatok vették rá az addig királyságokra osztott faeldeket, a császárválasztás előtti 541. évben (522 évvel ezelőtt) kikiáltsák az egységes Faeld Birodalmat, élén a Birodalmi Tanáccsal. A királyok nagyfokú autonómiát élveztek saját tartományaik irányításában, utódaik azonban lemondtak a királyi címről, helyette adélernek kezdték nevezni magukat.

Az elkövetkező 422 évre minden faeld aranykorként emlékezik. Virágzott a kultúra, a gazdaság, de mindenekelőtt a kereskedelem, hiszen az újonnan megjelent fajok új termékekkel és új piacokkal szolgáltak, melyeket a faeldek készségesen ki is aknáztak. Ennek vetett véget a Jég háborúja.

A Jég háborúja az ark’seguth-ok és a faeldek között dúló két éves konfliktus faeld megnevezése (az ark’seguth-ok egyszerűen csak faeld háborúnak, a domhani történetírás ark’seguth-faeld háborúnak nevezi). Gyökerei Beldar Haligran, ark’seguth arkdur hatalomra kerülésére nyúlnak vissza. Beldar ugyanis államcsínnyel ragadta magához a hatalmat, és hogy ezt feledtesse népével háborúba kezdett a kadmetekkel, majd amikor ez kudarcot vallott, faeld kereskedelmi karavánok fosztogatásába kezdett. Ezekből a fosztogatásokból nőtte ki magát a konfliktus háborúvá, a saltusiak és a laerek közbenjárása ellenére (habár egy demarkációs vonal meghúzását sikerült elérniük, hogy a háború ne pusztítsa el egész Domhant). A harc katasztrófa volt a faeldek számára, a hadszínterek alig pár hónap leforgása alatt áttolódtak Vidatharra, óriási pusztítást okozva a Központban (a tizenkét városból csupán egy, a harminckét faluból hat maradt épségben). A háborúnak egy ark’seguth zendülés vetett véget, Beldar fejét békeajándékként nyújtották át ellenfeleiknek a seguth-ok. A faeld nép azonban csak egy háborút egy másikra cserélt. A Jég háborújában ugyanis jelentősen megfogyatkozott az uralkodó elit, mely hatalmi vákuumhoz vezetett, ezt pedig a hadsereg töltötte be. A régi rend hívei ezt sérelmezték, a marakodás pedig tizenhét évig tartó Polgárháborúhoz vezetett. Ez lehetett talán az összes világ valaha volt legnagyobb és legpusztítóbb háborúja, milliók lelték halálukat a csatamezőn vagy akár fosztogatások során, Vidathar síkságait végtelennek tűnő hamumezők borították, az állat és növényvilág kis rezervátumokba vonult vissza. Falnodril Thaeri a győztes hadvezér és újonnan megválasztott császár szó szerint a hamvak ura lett. Aztán történt valami, melyre mind a mai napig keresik a választ: egy erős mágikus hullám söpört végig Vidatharon, melynek hatására a világ „feltámadt.” A kiszáradt folyómedrekben újra folyt víz, a végtelen hamutengerek helyén ismét zöldellő mezők jelentek meg, az élővilág pedig lassan ismét megjelent egész Vidatharon. A faeldek hite szerint maga Talamh élesztette újjá világukat, bár a többi faj szkeptikusan kezeli ezt az állítást, hiszen a sárkányok a portálok létrehozása után egyszer avatkoztak be a világok életébe.

VI. Faeld államszervezet

A Faeld Birodalom élén a császár áll, legitimációját a személyéről szóló választás adja. Hatalma abszolút, megbízatása életre szól. Minden faeld, aki tanulmányait elvégezte pályázhat a pozícióra. Amennyiben megnyeri a szavazást, úgy Latrihomban „a sárkányok színe előtt” megkoronázzák. Habár hivatalosan nem feltétel, aki nem teljesített katonai szolgálatot, az esélytelenül pályázik a címre. A császár feladata a mágia folyásának ellenőrzése Vidatharon (ehhez szabadon használhatja az összes mágikus iskolát, akár még a húsmágiát is), illetve ő a hadsereg főparancsnoka is. Mindezek mellett személyesen kormányozza a birodalom központi régióit (ez hagyományosan a portál és Latrihom közé eső 32 falu és 12 város). A maradék terület 14 tartományra és a domhani exklávéra oszlik. Mindegyik élén egy-egy tartományi helytartó (adéler) áll, akiket a császár nevez ki a tartományok által kiállított listából választva. A listára való felkerülés komoly feltételekhez van kötve, bár az elsődleges szempontok a rátermettség és a katonai szolgálat, és választásos úton történik. A helytartók munkáját folyamatosan egy császári delegáció ellenőrzi. A császár és az adélerek évente összegyűlnek a Nagytanácsban, hogy megvitassák a birodalmi bel- és külpolitikát, illetve, hogy a tartományok érdekeiket képviseltethessék. Határozatai semmilyen mértékben nem kötelező érvényűek, csupán tanácsként szolgálnak a császár számára.

Játéktechnikai javaslat

Faeldként a legmeghatározóbb dolog a karakter életkora. A 135 évesnél idősebbek valószínűleg harcoltak mindkét háborúban, a 125 évesnél idősebbek pedig legalább a polgárháború végén. Az ilyen a karakterek kezdetben gyorsabban fejlődnek, mint mások, de kalandjaik sokkal nehezebbek és hosszabbak, illetve kezdő pénzösszegük is kisebb, hogy kompenzálja a már meglévő felszerelést (kivéve, ha azt eladta). A 80 és 125 közé eső korosztály személyesen ugyan nem, de indirekt módon érintett a harcokban (például meghalt az egyik vagy akár mindkét szülője). A 80-nál fiatalabbak (ideális esetben) már csak a történelemkönyvekből, a veteránok elbeszéléseiből és a saját kiképzésükből ismernek bármiféle fegyveres konfliktust.