Ark'Seguth rezervátum: Az Ordovar törzs területe

Alig egy napi járóföldre Domhan városának határától, a Kőmadár hegylánc egyik kiterjedt fennsíkján mindig megmarad a hó. A vakítóan fehér mezők felett szürke felhők bodorodnak télen-nyáron, függetlenül a hőmérséklettől. Elég egyértelmű, hogy nem természetes jelenségről van szó, sőt, az is igaz, hogy nem is különösebben régi ez a hómező.
Ideje a tárgyra térni: ezt a területet a Nagy Rituálé után sajátította ki a Domhanon ragadt seguthok egy közössége Adoreah Ordovar vezetésével. A telep szépen növekedett az évtizedek alatt, míg elérte a mai formáját. Az Ordovar törzs természetesen nem maradhatott volna fent magában, ezért lelkesen befogadják azokat a száműzött vagy már domhanon született seguthokat, akik a nagyváros helyett az ősi szokásokat választják.

Az Ordovar törzs tagjai igyekeznek minél jobban ragaszkodni a Seguth Anduri hagyományokhoz: amibarákat tenyésztenek, kampósfarkasokkal járnak vadászni, dalnokok tartják fent a hagyományokat, őseik fegyvereivel védik magukat, vitorlásszánokkal járnak a hómezőkön.
Szerencsére elég sok növény és állatfaj került át Domhanra a Seguth Anduri portál lezárása előtt, úgyhogy nagy vonalakban de fel tudták építeni a megszokott életüket itt is.

Belső Helyszínek:

Az Ordovar Törzs állandó szállása

Az anyavilágukban a Seguthok féléves ciklusokban vándoroltak a nyári és téli szállásaik között. Domhanon azonban, a saját maguk fagyasztotta állandó télben bőven elég egyetlen települést felépíteniük. Jelenleg 21 000 seguthnak ad szállást az Ordovar törzs főfaluja, ennek megfelelően meglehetősen kiterjedt település. A házakat az ősi szokás szerint háromnegyed részig a földbe ássák, így nagyjából csak a teteje látszik ki, aminek az alsó rétegeit vastag agyagvakolat képzi, arra pedig fazsindelyeket raknak. A homlokzatot gazdagon faragják és agyarakkal díszítik. Egy házban körülbelül hárman-négyen laknak és persze a farkaskutyájuk (ha van). A ház mellett szinte mindig található jégverem, valamint egy kisebb kalyiba, ahol a fát tartják szárazon.
A falu központjában kör alakú tér található, a Döntések Tere. Középen még élő, de már faragott törzsű, hatalmas Ámbrafenyő áll, aminek ágairól faragott fókaagyarak lógnak. A falu lakói itt vitatják meg az ügyes bajos gondjaikat. A Döntések tere az egyetlen hely a faluban, amit nem borít térdig érő hó. Persze, eltakarítani bajos lett volna, de az öregek mindennap újrafagyasztják a Döntések terét, így egybefüggő jégtükröt hoznak létre.

---

Hómezők

A fennsík, amit az Ordovar törzs kisajátított körülbelül akkora, mint Domhan központi kerületei együtt. Tehát bitang nagy. A seguth mágusoknak pedig tökéletes és hibátlan hómezőt sikerült létrehozniuk rajta: térdigérő hó, ameddig a szem ellát, itt -ott szánt szándékkal ültetett ámbrafenyő csoportok, bóklászó amibarák. Persze itt nagyobb a forgalom, mint az anyaviláguk téres pusztáin lehetne: viszonylag gyakran pillanthatunk meg könnyű, vitorlával felszerelt szánokat, amik a hótömeg fagyott tetején siklanak ( már kivéve, ha szélcsend van. Akkor a szánt rángató és szitkozódó seguthokat lehet látni inkább nagyobb tömegben).

---

Ámbrafenyő erdők

A laer közreműködéssel telepített ámbrafenyő rengeteg mostanra már a fél hegyoldalt beborított, de jajj annak a botor favágónak, aki ide akarna tüzelőért jönni.
Az ámbrafenyők körülbelül hat-tíz méteres magasságúak, törzseik sötétszürkék, pikkelyes kéreggel. Úgy öt év után hirtelen nyúlnak meg a csemetefenyők, majd gyorsan kezd felkopaszodni, így az ámbrafenyő erdők meglehetősen szellősek, az aljnövényzet bizonyára dús lenne, ha lenne. A fák megmászása igen nehéz, bár a mi fenyőinkkel ellentétben nagyon masszívak az ágak, és nehezen törnek. Az ámbrafenyők örökzöldek, de állandóan hullatják és cserélik a leveleiket, így a sosem olvadó hótakaró tetejét a legtöbb helyen vastagon fedik a tűlevelek, az egyébként is nehéz járást még jobban megbonyolítva.
A levegőben erjedt, bomló moha és gyantaillat terjeng, amit időről időre kisöpör az erdő szélére a fák puszta törzsei között átsüvöltő szél.
Sima terepen a fák szinte tökéletesen szabályosan állnak egymáshoz képest, de ahol az erdő felfut a hegyekre, ott összesűrűsödnek, sőt, kemény, szétterülő gyökérzetük miatt ingatag teraszokat alakítanak ki az emelkedők oldalában.
Az erdőben leginkább kampósfarkasok élnek, de gyakran idetévednek a fehérmedvék is.