A Nagypiac
2 posters
Domhan :: Helyszínek :: Domhan :: Domhan Városa :: Városközpont
1 / 1 oldal
A Nagypiac
Gemorick Kedd Márc. 14, 2017 11:40 am
A Nagypiac
Közbiztonsági szint: Jó
Közbiztonsági szint: Jó
Domhan legnagyobb piacterének alakja némileg szabálytalan, de leginkább egy trapézra emlékeztet, pár kusza kitüremkedéssel. A tömeg mérete, zaja, szaga olyan méreteket ölt itt, aminek leírásába még a laer költők pennája is belebicsaklik. Már maga a piactér akkora, mint egy kisebbfajta település, és a Domhani kereskedelem nagy része itt zajlik.
A piac fele fedett, vaskonzolos épület, melynek üvegablakai remek rálátást biztosítanak a benti üzletekre és standokra. Kint leginkább a mezőgazdasági termékeket és élő állatokat vásárolhatjuk meg, persze nagyjából elkülönítve egymástól. Megvehetünk itt ezerféle gyümölcsöt, bármilyen házi vagy haszonállatot, vásárolhatunk takarmányt, vetőmagot, díszvirágokat, sőt, van egy fickó Laederranból, aki húsz méteres hársplatánfát árul, lassan már tizenegy éve. Még senki nem akarta megvenni.
Ha megéheztünk, rengeteg különböző pecsenyesütőtől vásárolhatunk élelmet, sőt, pékek és édességárusok is szép számmal vannak, csak úgy mint kisebb-nagyobb italmérések.
A fedett piac területén leginkább az iparosok árusítják portékájukat, vagy azok, akiknek a termékeikben kárt tehetne egy hirtelen zápor. Tehát a gyapjúkereskedőktől a kovácsokig mindenki itt állítja fel a standját, vagy bérel magának üzlethelyiséget. Szinte mindent megvásárolhatunk itt, amit nem tilt a törvény. Az esetleges illegális darabok kiszűrése, illetve a tolvajok céhének túlzott helyiérdekű működése miatt minden sarkon saltusi járőrökbe botolhatunk.
A hozzászólást Gemorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 01, 2017 9:24 am-kor.
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
(1200/800)
Re: A Nagypiac
Gemorick Csüt. Ápr. 20, 2017 1:05 pm
Tarassian- A Sors négyszögletű kereke
- Fiatalember, fiatalember! - károgta a vén domhani jósnő kelttésztaszerű ráncainak rései közül. Egy foszlott papírcsillagokkal kicicomázott kadmet félsátorban ült, előtte alacsony dohányzóasztal, alatta vagy egy teherhajórakománnyi hímzett párna. A sátorból füst bodorodott elő, és édeskés, furcsa szaga valószínűvé tette, hogy nem kokszkályhából származik.
A sátor előtt a kora reggeli piaci tömeg hömpölygött...úgy ahogy. A hajnali öt óra valahogy nem számított csúcsidőnek a Nagypiacon, és inkább csak a különböző vendéglők, pékségek, fogadók beszerzői lődörögtek a benőtt szerű árusok standjai között.
Tarassian már három nagy zsák zsizsiribabbal megrakodva igyekezett vissza a Geliar felé, mikor elhaladt a vajákosasszony sátra előtt - a környéken úgy hat másik ifjabb inas is lézengett, úgyhogy nem volt egyértelmű a vénasszony kárálása.
- Igen, te, kisfiam! A szoborszerű járomcsontokkal! - konkretizálta a banya, göcsörtös ujját egyértelműen és félreérthetetlenül Tarassianra emelve.
- Laederran gyermeke, gyüszte csak ide! Megmondom a szerencsédet! - s egy csábos mosolyban az ifjú laerre villantotta mind a hat fogát, majd kecsesnek szánt, rángatózó mozdulattal végigmutatott az asztalkán kiterített Gathor'Soiron lapokon.
- Fiatalember, fiatalember! - károgta a vén domhani jósnő kelttésztaszerű ráncainak rései közül. Egy foszlott papírcsillagokkal kicicomázott kadmet félsátorban ült, előtte alacsony dohányzóasztal, alatta vagy egy teherhajórakománnyi hímzett párna. A sátorból füst bodorodott elő, és édeskés, furcsa szaga valószínűvé tette, hogy nem kokszkályhából származik.
A sátor előtt a kora reggeli piaci tömeg hömpölygött...úgy ahogy. A hajnali öt óra valahogy nem számított csúcsidőnek a Nagypiacon, és inkább csak a különböző vendéglők, pékségek, fogadók beszerzői lődörögtek a benőtt szerű árusok standjai között.
Tarassian már három nagy zsák zsizsiribabbal megrakodva igyekezett vissza a Geliar felé, mikor elhaladt a vajákosasszony sátra előtt - a környéken úgy hat másik ifjabb inas is lézengett, úgyhogy nem volt egyértelmű a vénasszony kárálása.
- Igen, te, kisfiam! A szoborszerű járomcsontokkal! - konkretizálta a banya, göcsörtös ujját egyértelműen és félreérthetetlenül Tarassianra emelve.
- Laederran gyermeke, gyüszte csak ide! Megmondom a szerencsédet! - s egy csábos mosolyban az ifjú laerre villantotta mind a hat fogát, majd kecsesnek szánt, rángatózó mozdulattal végigmutatott az asztalkán kiterített Gathor'Soiron lapokon.
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana: (1200/800)
Re: A Nagypiac
Tarassian Vas. Ápr. 23, 2017 5:41 pm
A Sors négyszögletű kereke - Tarassian
-Pitty! Pitty-piritty! - hangzott fel ablakom alatt A Madár hajnali kezdő trillája. - Piritty-tátárárárárárárá-pitty! Piritty-tátárárárárárárá-pitty! Piritty-tátárárár......- Majd párna a fejre.
Immáron két hete, hogy ideköltözött ez a dög a Geliar mögé, és immáron két hete, hogy pontban napfelkeltekor rákezd a trillájára. Így immáron két hete, hogy nem tudom kialudni magam és minden nap hajnalban kelek, egy idegesítően mézes-mázos madárcsicsergésre. És egyesek romantikus hölgyecskék, még vágynak is ilyesfélére...
- Bááh! - tört fel az első hörgés száraz torkomból, majd bosszúsan az ablaknak hajítottam a párnámat. Szerencsére éjszaka előrelátóan bezártam a spalettákat, így aztán a trilla se volt olyan hangos és a párnám se repül ki úgy mint múlt héten a bal csizmám.
Beleásítottam a matracomba, majd miután rájöttem, hogy az orromon feküdve nehezen jut levegő a tüdőmbe, áthengeredtem. Nem volt jó ötlet. Kék-zöld foltosra vert vállam tiltakozni kezdett.
Fel nem foghatom, hogy éri fel az a kölyök a vállamat, ha egyszer a derekamig se ér. Természetesen Vektaran Kettőt jelenti a kölyök szó, bár inkább kéne valami törpe tornádónak hívni. Ő ugyanis az edzőtársam, aki mindig készségesen vigyorogva osztogatja a csapásokat és vágásokat. A jobb combomat még mindig vastag fásli borította, miután két alkalommal ezelőtt beleállította az Ousanját, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.
Csukott szemmel, sajgó tagokkal és rengeteg akaraterővel végülis sikerült kikecmeregnem az ágyamból, majd lefolytam a lépcsőn és begurultam a konyhába.
- Au. -konstatáltam helyzetemet. Szerencsére egy széket se sodortam le, így a többieket nem sikerült felébresztenem. Körbenéztem reggeli után kutatva, és egy piteszelet majszolása közben megállapítottam, hogy kell venni lisztet is és babot is, mert mindkettő elfogyott. Egy hajtásra lehúztam egy Ezüst Pucolót is, hogy egy kicsit felébredjek, majd visszaindultam a szobámba, hogy felöltözzek. Borotválkozni most nem volt kedvem, így csak gyorsan ledobtam pizsamaként funkcionáló ingem és pantallóm és tiszta ruhát vettem ki a szekrényből, majd beleszuszakoltam magam. Felhúztam a csizmámat is végül, és miután magamhoz vettem a szütyőmet, újra nekiindultam a lépcső nevű meredélynek. Szerencsém volt, az utolsó három foknál rándult csak meg egy kicsit sebesült lábam, de leesnem nem sikerült. Magamra kanyarítottam a rövidebbik köpenyem és nekiindultam a piacnak.
A hajnali vásárlásnak az a legnagyobb előnye, hogy az árusok is fáradtak még, így jobban lehet velük alkudni. Végül megszereztem a három zsák zsizsiribabot és hazabicegni készültem.
Nem számítottam a banyára. Nem láttam még a piac ezen részén, a prófétáknak, jövendőmondóknak és más zakkantaknak külön placc volt fenntartva úgy két sarokkal arrébb.
Szoborszerű járom csont? Ez most bók akar lenni, vagy sértés?
Amúgyse bízok a banyában a családom nyakába varrt átok is egy hasonszőrűnek köszönhető. Már éppen mentem volna tovább a tőlem telető legsietősebb léptekkel,mivel már a lisztes pultot is kiszúrtam a láthatáron, de akkor megláttam a kártyapaklit előtte. Az ott eredeti Gathor'Soiron volt, még egy laikus is felismeri, mert valami furcsa vonzás árad belőlük a banya pedig nem kadmet volt, így nem kellett tartanom egy újabb kínos fogságba eséstől. Odabicegtem hát.
- 'Reggelt, néne! - köszöntem. - Aztán mennyit kóstál az a szerencse?
Határozottan felkeltette a kíváncsiságomat.
-Pitty! Pitty-piritty! - hangzott fel ablakom alatt A Madár hajnali kezdő trillája. - Piritty-tátárárárárárárá-pitty! Piritty-tátárárárárárárá-pitty! Piritty-tátárárár......- Majd párna a fejre.
Immáron két hete, hogy ideköltözött ez a dög a Geliar mögé, és immáron két hete, hogy pontban napfelkeltekor rákezd a trillájára. Így immáron két hete, hogy nem tudom kialudni magam és minden nap hajnalban kelek, egy idegesítően mézes-mázos madárcsicsergésre. És egyesek romantikus hölgyecskék, még vágynak is ilyesfélére...
- Bááh! - tört fel az első hörgés száraz torkomból, majd bosszúsan az ablaknak hajítottam a párnámat. Szerencsére éjszaka előrelátóan bezártam a spalettákat, így aztán a trilla se volt olyan hangos és a párnám se repül ki úgy mint múlt héten a bal csizmám.
Beleásítottam a matracomba, majd miután rájöttem, hogy az orromon feküdve nehezen jut levegő a tüdőmbe, áthengeredtem. Nem volt jó ötlet. Kék-zöld foltosra vert vállam tiltakozni kezdett.
Fel nem foghatom, hogy éri fel az a kölyök a vállamat, ha egyszer a derekamig se ér. Természetesen Vektaran Kettőt jelenti a kölyök szó, bár inkább kéne valami törpe tornádónak hívni. Ő ugyanis az edzőtársam, aki mindig készségesen vigyorogva osztogatja a csapásokat és vágásokat. A jobb combomat még mindig vastag fásli borította, miután két alkalommal ezelőtt beleállította az Ousanját, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.
Csukott szemmel, sajgó tagokkal és rengeteg akaraterővel végülis sikerült kikecmeregnem az ágyamból, majd lefolytam a lépcsőn és begurultam a konyhába.
- Au. -konstatáltam helyzetemet. Szerencsére egy széket se sodortam le, így a többieket nem sikerült felébresztenem. Körbenéztem reggeli után kutatva, és egy piteszelet majszolása közben megállapítottam, hogy kell venni lisztet is és babot is, mert mindkettő elfogyott. Egy hajtásra lehúztam egy Ezüst Pucolót is, hogy egy kicsit felébredjek, majd visszaindultam a szobámba, hogy felöltözzek. Borotválkozni most nem volt kedvem, így csak gyorsan ledobtam pizsamaként funkcionáló ingem és pantallóm és tiszta ruhát vettem ki a szekrényből, majd beleszuszakoltam magam. Felhúztam a csizmámat is végül, és miután magamhoz vettem a szütyőmet, újra nekiindultam a lépcső nevű meredélynek. Szerencsém volt, az utolsó három foknál rándult csak meg egy kicsit sebesült lábam, de leesnem nem sikerült. Magamra kanyarítottam a rövidebbik köpenyem és nekiindultam a piacnak.
A hajnali vásárlásnak az a legnagyobb előnye, hogy az árusok is fáradtak még, így jobban lehet velük alkudni. Végül megszereztem a három zsák zsizsiribabot és hazabicegni készültem.
Nem számítottam a banyára. Nem láttam még a piac ezen részén, a prófétáknak, jövendőmondóknak és más zakkantaknak külön placc volt fenntartva úgy két sarokkal arrébb.
Szoborszerű járom csont? Ez most bók akar lenni, vagy sértés?
Amúgyse bízok a banyában a családom nyakába varrt átok is egy hasonszőrűnek köszönhető. Már éppen mentem volna tovább a tőlem telető legsietősebb léptekkel,mivel már a lisztes pultot is kiszúrtam a láthatáron, de akkor megláttam a kártyapaklit előtte. Az ott eredeti Gathor'Soiron volt, még egy laikus is felismeri, mert valami furcsa vonzás árad belőlük a banya pedig nem kadmet volt, így nem kellett tartanom egy újabb kínos fogságba eséstől. Odabicegtem hát.
- 'Reggelt, néne! - köszöntem. - Aztán mennyit kóstál az a szerencse?
Határozottan felkeltette a kíváncsiságomat.
Tarassian- Játékos
- Hozzászólások száma : 23
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Tarassian Ehrelit
Rang: Kalandor
Mana: (198/198)
Re: A Nagypiac
Gemorick Hétf. Ápr. 24, 2017 5:37 pm
A sors négyszögletű kereke- Tarassian
- Egy ijjen csinos fiatalembernek az első vetés ingyér' van. - rebegtette meg az asszony ráncos szemhéjait s megigazgatta szalmaszín haját. Mivel azonban Tarassianra vajmi kevésbé hatott a csábereje, kicsit csalódottan intett, hogy kuncsaftja foglaljon helyet az asztal másik oldalán elhelyezett, felfordított zöldséges ládán.
Ahogy Tarassian leereszkedett, a kártyák szinte boszorkányos ügyességgel ugrottak a vénasszony kezébe. A ráncos, ropiszerű ujjak fürgén motoztak a lapok között, az újra és újra átkeverődő pakli surrogása már-már természetfeletti volt.
- Ez az, ez az, még egy cseppet.. na, így jó lesz. - motyorászta maga elé a javasasszony, majd egyetlen határozott mozdulattal csinos oszlopba rendezte a lapokat.
- Na most, szentem, gondoljék egy kérdésre és tarcsa az elméjében lazán, mint a pókfonalat...- susogta az asszony. - Ha megvan illesse meg a kártyát, és kezdhetjük.
- Egy ijjen csinos fiatalembernek az első vetés ingyér' van. - rebegtette meg az asszony ráncos szemhéjait s megigazgatta szalmaszín haját. Mivel azonban Tarassianra vajmi kevésbé hatott a csábereje, kicsit csalódottan intett, hogy kuncsaftja foglaljon helyet az asztal másik oldalán elhelyezett, felfordított zöldséges ládán.
Ahogy Tarassian leereszkedett, a kártyák szinte boszorkányos ügyességgel ugrottak a vénasszony kezébe. A ráncos, ropiszerű ujjak fürgén motoztak a lapok között, az újra és újra átkeverődő pakli surrogása már-már természetfeletti volt.
- Ez az, ez az, még egy cseppet.. na, így jó lesz. - motyorászta maga elé a javasasszony, majd egyetlen határozott mozdulattal csinos oszlopba rendezte a lapokat.
- Na most, szentem, gondoljék egy kérdésre és tarcsa az elméjében lazán, mint a pókfonalat...- susogta az asszony. - Ha megvan illesse meg a kártyát, és kezdhetjük.
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana: (1200/800)
Re: A Nagypiac
Tarassian Csüt. Ápr. 27, 2017 9:07 pm
A sors négyszögletű kereke - Tarassian
A banya most tényleg flörtölni próbált velem?!
Gathor'Soiron ide vagy oda, ha megint bepróbálkozik én bizony elfutok.
De komolyan, hány évesnek hiszi magát? Hoppá! Ezt most már kérdésnek számít? Vagy inkább ez volt az? Koncentrálj Tarassian, ne kalandozz szerteszét!
Kérdés...kérdés...nem sok minden jutott eszembe. Mióta a Geliarban dolgoztam olyan nyugodt és békés életem volt, hogy nem is gondolkoztam el komolyabban a jövőmön. Persze a sok munkára és edzésre is foghatnám, de inkább csak nem akartam belegondolni mi lesz, ha el kell hagynom a Geliart, Acléant és Ceirrant. Bár, ha már itt a lehetőség...
Elmém fekete palatáblájára fehér krétával írtam fel az egyszerű kérdésem.
Mi lesz velem, mikor véget érnek az inaséveim?
Lehet nem a legjobb kérdés, de drasztikus dolgokat se szeretnék megtudni. Így hát a paklira tettem a kezemet, bárnem igazán tudtam, hogyan is kell ezt. Annyi mindenesetre biztos, nyálamat, véremet, darabkámat oda nem adom, bárhogy rebegtesse a szemredő-ráncait
.A banya most tényleg flörtölni próbált velem?!
Gathor'Soiron ide vagy oda, ha megint bepróbálkozik én bizony elfutok.
De komolyan, hány évesnek hiszi magát? Hoppá! Ezt most már kérdésnek számít? Vagy inkább ez volt az? Koncentrálj Tarassian, ne kalandozz szerteszét!
Kérdés...kérdés...nem sok minden jutott eszembe. Mióta a Geliarban dolgoztam olyan nyugodt és békés életem volt, hogy nem is gondolkoztam el komolyabban a jövőmön. Persze a sok munkára és edzésre is foghatnám, de inkább csak nem akartam belegondolni mi lesz, ha el kell hagynom a Geliart, Acléant és Ceirrant. Bár, ha már itt a lehetőség...
Elmém fekete palatáblájára fehér krétával írtam fel az egyszerű kérdésem.
Mi lesz velem, mikor véget érnek az inaséveim?
Lehet nem a legjobb kérdés, de drasztikus dolgokat se szeretnék megtudni. Így hát a paklira tettem a kezemet, bárnem igazán tudtam, hogyan is kell ezt. Annyi mindenesetre biztos, nyálamat, véremet, darabkámat oda nem adom, bárhogy rebegtesse a szemredő-ráncait
Tarassian- Játékos
- Hozzászólások száma : 23
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Tarassian Ehrelit
Rang: Kalandor
Mana: (198/198)
Re: A Nagypiac
Gemorick Szomb. Ápr. 29, 2017 10:49 pm
Tarassian- A sors négyszögletű kereke
Miután az ifjú laer megillette a Gathor'Soiront és kellőképpen maga elé idézte a kérdését, az idős asszony újra keveréshez látott - a fából készült lapok kötőtűként csattogtak egymáson vagy öt teljes percig, aztán, mikor már úgy tűnt, hogy a javasasszony soha nem fogja abbahagyni, ujjainak tánca hirtelen megtorpant.
Mélyen, szaggatottan felsóhajtott, és a felső három lapot féltő gonddal az asztalkára terítette. Tarassian csak most szemlélhette meg rendesen a hátlapok művészi festését, aminek lendületes, absztrakt mintáit már erősen átkapirgálta az idő könyörtelen vaskörme. Az biztos, hogy volt rajta sok bordó, némi cinóber, valami barna, zöld, meg egy hosszú, kunkori vonal, amit beezüstözhettek. Ha valaki nagyon megerőltette a szemét, kivehette egy hátsó lábain táncoló, körgalléros gyászdarázs rajzát. Bár, hogy ez lett volna a kép eredetije, erősen kétséges.
Az asszony újra felsóhajtott, és kinyitotta a szemét. Láthatóan igyekezett azon, hogy tekintete hathatósan felakadjon, de az öreg izmok már nem szolgáltak olyan jól, mint régen - mindenesetre sütött róla, hogy egy pillanat és nagy horderejű szavak fognak felszakadni az ajkáról.
A nő a jobboldali kártyalap felé emelte a kezét, rátekintett, majd...
- PATKÁNY! - visította, és ahogy kapálózva igyekezett felugrani, felrúgta az asztalt, majd a kűr végeztével átesett a saját zsámolyán, be a sátorba. A bűnös rágcsáló átszaladt az elszórt Gathor-lapokon, megszaglászta azt a hármat, amit Tarassian lába elé vetett össze-vissza az iménti baleset, majd miután megállapította, hogy a kártya nem ehető, továbbsurrant piaci beszerzőútjára. A banya továbbra is szirénázott, és szürke harisnyába bújtatott görcsös lábaival kalimpált, mint egy nagy, gyapjúfuszeklit viselő svábbogár.
De Tarassiant más kötötte le.
A neki kivetett három kártya az esés közben többször megpördült, és most mind színükkel felfelé hevertek az ifjú laer előtt - leginkább oldalt fordulva, de az utolsó félig megakadt az idős asszony elhagyott papucsában, úgyhogy pozíciója a legkevésbé sem volt egyértelműen megállapítható. Ami.. nem volt szívderítő.
Tollasmedve.
Áldozótemplom.
Mészáros.
A fenébe.
Miután az ifjú laer megillette a Gathor'Soiront és kellőképpen maga elé idézte a kérdését, az idős asszony újra keveréshez látott - a fából készült lapok kötőtűként csattogtak egymáson vagy öt teljes percig, aztán, mikor már úgy tűnt, hogy a javasasszony soha nem fogja abbahagyni, ujjainak tánca hirtelen megtorpant.
Mélyen, szaggatottan felsóhajtott, és a felső három lapot féltő gonddal az asztalkára terítette. Tarassian csak most szemlélhette meg rendesen a hátlapok művészi festését, aminek lendületes, absztrakt mintáit már erősen átkapirgálta az idő könyörtelen vaskörme. Az biztos, hogy volt rajta sok bordó, némi cinóber, valami barna, zöld, meg egy hosszú, kunkori vonal, amit beezüstözhettek. Ha valaki nagyon megerőltette a szemét, kivehette egy hátsó lábain táncoló, körgalléros gyászdarázs rajzát. Bár, hogy ez lett volna a kép eredetije, erősen kétséges.
Az asszony újra felsóhajtott, és kinyitotta a szemét. Láthatóan igyekezett azon, hogy tekintete hathatósan felakadjon, de az öreg izmok már nem szolgáltak olyan jól, mint régen - mindenesetre sütött róla, hogy egy pillanat és nagy horderejű szavak fognak felszakadni az ajkáról.
A nő a jobboldali kártyalap felé emelte a kezét, rátekintett, majd...
- PATKÁNY! - visította, és ahogy kapálózva igyekezett felugrani, felrúgta az asztalt, majd a kűr végeztével átesett a saját zsámolyán, be a sátorba. A bűnös rágcsáló átszaladt az elszórt Gathor-lapokon, megszaglászta azt a hármat, amit Tarassian lába elé vetett össze-vissza az iménti baleset, majd miután megállapította, hogy a kártya nem ehető, továbbsurrant piaci beszerzőútjára. A banya továbbra is szirénázott, és szürke harisnyába bújtatott görcsös lábaival kalimpált, mint egy nagy, gyapjúfuszeklit viselő svábbogár.
De Tarassiant más kötötte le.
A neki kivetett három kártya az esés közben többször megpördült, és most mind színükkel felfelé hevertek az ifjú laer előtt - leginkább oldalt fordulva, de az utolsó félig megakadt az idős asszony elhagyott papucsában, úgyhogy pozíciója a legkevésbé sem volt egyértelműen megállapítható. Ami.. nem volt szívderítő.
Tollasmedve.
Áldozótemplom.
Mészáros.
A fenébe.
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana: (1200/800)
Re: A Nagypiac
Tarassian Vas. Ápr. 30, 2017 11:35 am
A sos négyszögletű kereke - Tarassian
Öhm... ez is a jóslásrésze? Ugye most kell megijednem, hogy: Ejj ,még a sors se akarja, hogy kiterüljenek a lapjaim? ...Vagy inkább a látványtól kellene megijednem, ahogy a nyanya hempergőzik és visong?
Inkább utóbbi mellett döntöttem, nem szép látvány az ilyesmi, de tényleg. Egy esztétikára kínosan ügyelő fajtának pedig különösen sokkoló.
Lehet, hogy nem helyes, de nem pattantam fel, hogy segítsek a jósnőféleségnek, inkább a szétszóródott kártyákat akartam felvenni, a végén még rátaposna valaki. A lapok azonban megakasztottak mozdulatomban.
- Aztaragyaverterézkilincsszájú.... - hápogtam egyet amikor megláttam a három számomra kiterített kártyát. Felvettem az elsőt.
Tollasmedve...Kadmor félreismerhetetlen alakja volt kivehető a kopott kártyán. Tehát kadmetek.
A második kártya jött.
Áldozótemplom... Vadonból kiemelkedő zikkurat. Ó, csak kromatokat ne!
És végül...
Mészáros. Ha Ceirran lennék most drámaian elgyengülő ujjakkal kihullottak volna kezemből a felszedett kártyák. De mivel én nem Ceirran vagyok kicsit hétköznapibb módon reagáltam. Méreteset rúgtam az amúgy is eldőlt asztalba, valamint az egyik babos zsákba. A rövid kitörés után lecsaptam a kártyákat a sátor elé, és a babot felmarkolva feldúltan hazaindultam.
Rekord idő alatt értem vissza a Geliarhoz, az indulat, düh és kétség fűtött végig, az ajtót is legszívesebben berúgtam volna, de az utolsó pillanatban lefékeztem. Törni-zúzni nincs értelme, amúgy is Acléan múltkor is nagyon kiakadt, amikor valaki letörte a kilincset. Az ajtókra valahogy érzékeny... Így aztán csak lendületesen benyitottam és sarokkal berúgtam magam után az ajtót. Meg se állva ledobtam a konyhába a zsákokat, kitaszítottam a hátsó ajtót és becéloztam az esővizes hordót.
Fejjel a színültig telt hordóban bugyborogva próbáltam lenyugodni.
Talán nem is számít, ha a földre vetik... talán nem is ezek jöttek volna ki... amúgy se tudod merre állt a tetejük...
De hiába nyugtattam le magam, a Mészáros képe még mindig ott lebegett előttem.
Minden laer rémálma. A barátokat legyilkoló alak, az őrjöngés és harci düh megtestesítője.
Kire is illene jobban, mint a laerre, aki még a laestatját se tudja kordában tartani...
Öhm... ez is a jóslásrésze? Ugye most kell megijednem, hogy: Ejj ,még a sors se akarja, hogy kiterüljenek a lapjaim? ...Vagy inkább a látványtól kellene megijednem, ahogy a nyanya hempergőzik és visong?
Inkább utóbbi mellett döntöttem, nem szép látvány az ilyesmi, de tényleg. Egy esztétikára kínosan ügyelő fajtának pedig különösen sokkoló.
Lehet, hogy nem helyes, de nem pattantam fel, hogy segítsek a jósnőféleségnek, inkább a szétszóródott kártyákat akartam felvenni, a végén még rátaposna valaki. A lapok azonban megakasztottak mozdulatomban.
- Aztaragyaverterézkilincsszájú.... - hápogtam egyet amikor megláttam a három számomra kiterített kártyát. Felvettem az elsőt.
Tollasmedve...Kadmor félreismerhetetlen alakja volt kivehető a kopott kártyán. Tehát kadmetek.
A második kártya jött.
Áldozótemplom... Vadonból kiemelkedő zikkurat. Ó, csak kromatokat ne!
És végül...
Mészáros. Ha Ceirran lennék most drámaian elgyengülő ujjakkal kihullottak volna kezemből a felszedett kártyák. De mivel én nem Ceirran vagyok kicsit hétköznapibb módon reagáltam. Méreteset rúgtam az amúgy is eldőlt asztalba, valamint az egyik babos zsákba. A rövid kitörés után lecsaptam a kártyákat a sátor elé, és a babot felmarkolva feldúltan hazaindultam.
Rekord idő alatt értem vissza a Geliarhoz, az indulat, düh és kétség fűtött végig, az ajtót is legszívesebben berúgtam volna, de az utolsó pillanatban lefékeztem. Törni-zúzni nincs értelme, amúgy is Acléan múltkor is nagyon kiakadt, amikor valaki letörte a kilincset. Az ajtókra valahogy érzékeny... Így aztán csak lendületesen benyitottam és sarokkal berúgtam magam után az ajtót. Meg se állva ledobtam a konyhába a zsákokat, kitaszítottam a hátsó ajtót és becéloztam az esővizes hordót.
Fejjel a színültig telt hordóban bugyborogva próbáltam lenyugodni.
Talán nem is számít, ha a földre vetik... talán nem is ezek jöttek volna ki... amúgy se tudod merre állt a tetejük...
De hiába nyugtattam le magam, a Mészáros képe még mindig ott lebegett előttem.
Minden laer rémálma. A barátokat legyilkoló alak, az őrjöngés és harci düh megtestesítője.
Kire is illene jobban, mint a laerre, aki még a laestatját se tudja kordában tartani...
Tarassian- Játékos
- Hozzászólások száma : 23
Tartózkodási hely : Domhan
Karakterlap
Név: Tarassian Ehrelit
Rang: Kalandor
Mana: (198/198)
Re: A Nagypiac
Gemorick Kedd Május 02, 2017 10:52 pm
[Tarassian: A Sors négyszögletű kereke - Kalandod a Féllábú Geliarban folytatódik.]
Gemorick- Admin
- Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : Saltusi Torony
Karakterlap
Név: Gemorick Tranavalos
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana: (1200/800)
Domhan :: Helyszínek :: Domhan :: Domhan Városa :: Városközpont
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|