Feladir Geraethul

**Feladir** Kedd Ápr. 18, 2017 4:03 pm

Név: Feldair Geraethul

Nem: férfi

Faj: faeld

Életkor: 179

Jellem: Mogorva és távolságtartó, de ez főleg az élete során szerzett rossz tapasztalatoknak tudható be. Ha valakinek sikerül közel kerülnie hozzá, az láthatja, hogy barátait nagyra becsüli, velük sokkal felszabadultabb. A konfliktusokat szereti szavakkal leszerelni, de ha harcra kerül a sor, sosem visszakozik. Enyhe paranoid hajlamokkal rendelkezik, ezért sokszor méregeti a környezetét.

Kinézet: Bőre kissé világos színű, szeme (mágiájából adódóan) fekete. Haja rövid és őszes színű. Magassága pontosan 2 m. Öltözködésében a sötétebb színeket és az egyszerű ruhákat kedveli. Szarvai bordázott felületűek, végük tompa.

Felszerelés:
- erősített bőrtáska, állítható szíjjal (vízálló)

- bőr kulacs (4 literes)

- víz amulett

- bőrsátor (kicsi)

- kékfa hosszúíj és a hozzátartozó tegez

- 30 normál nyílvessző (kékfa hosszúíjhoz)

- 1 kenderkötél

- Látókő

- zsebóra

- Lélek (Traicheroth Grestarach által készített másfélkezes kard)

- 2114 arany

Előtörténet:

A múlt elől nem lehet elfutni. Nem lehet eltemetni. Mindvégig kísérteni fog, és ott lesz melletted, hogy emlékeztessen arra, hogy mit vétettél.

Egy egyszerű farmról származom, Tula’abadortól egy köpésre. Anyám, Daerina, vízmágus volt, ő látta el a közeli falvakat vízzel aszály esetén, apám, Nathamir, húsmágusként az erődben volt kirurgus. Nem volt könnyű életünk, a föld ugyebár nem műveli meg magát, de nem is volt rossz. A legkorábbi emlékem az, hogy húsz éves koromban rájöttem, hogy tudom manipulálni az árnyakat. Apám büszke volt, hogy fia is katonai karriert lesz képes befutni, anyám viszont koránt sem volt ilyen lelkes. Akkoriban kezdett megromlani a kapcsolat az ark’seguthokkal és rettegett tőle, hogy esetleg háború esetén a frontra kerülök. Engem ez nem nagyon érdekelt, én örültem neki, hogy elmehetek egy kicsit világot látni. Jó volt a farm, de mégiscsak kicsi. Bár ne döntöttem volna így!

A két domhani vereség rákényszerítette a vezetést arra, hogy a frontra vezényeljenek minket. Emlékszem, hogy milyen büszkén meneteltünk Gardol alá. Mind arról beszéltünk, hogy mit fogunk tenni a csata után. A barátaimmal elhatároztuk, hogy elmegyünk Latrihomba és jól kirúgunk a hámból a Szellőszóban. Aztán elérkezett a csata napja.

Esett. Mázlista jégemberek. A szemünk előtt omlott le Gardol. Hallottuk, a bajtársaink sikolyait, ahogy a kövekkel együtt a mélybe zuhantak. Megrémültünk. Ha a fal nem tudta megállítani őket, akkor mi, az újoncok hogyan? Aztán leült a porfelhő és megláttuk őket a romok túloldalán és egyre közeledtek. Arcukon ott ült a gyilkolási vágy, csatakiáltásaik, habár egy szót sem értettünk belőlük, félelmet ültettek a szívünkbe. Amikor elérték a sorainkat úgy vágtak át rajtunk, mint kés a vajon. Valahogy előre kerültem az első sorba, de nem húztam sokáig. Elájultam. Nem valami hősies, de a dalok gyakran hazudnak, amikor azt mondják, hogy minden katona hős. Otthon ébredtem fel a farmon. Anyám ott ült az ágyam szélén. Próbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem ment. Akkor tudtam meg, hogy apám is fönt volt a falon, amikor leomlott. Itt szakadt el bennem a cérna, innentől kezdve már személyes ügy volt. Anyám próbált rávenni, hogy maradjak otthon, de nem hallgattam rá. Csatlakoztam az egyik közeli gerillacsapathoz, hogy minél több seguthot tehessek el láb alól. Meg kellett lakolniuk. Két héttel később tértem vissza a farmra, hogy segítsek anyának a betakarítással, de amit láttam az sokkolt: a föld helyén jégmező, a csűr és az istálló elszenesedett romjai és a ház kidöntött fala. Anyám a sarokban feküdt, élettelen testét nem egy jégcsap szúrta át. Gyűlölöm az ark’seguthokat. Gyűlölöm őket, mert mindent elvettek tőlem.

Eltemettem anyát, és Latrihom felé vettem az irányt. Még épp időben érkeztem, hogy csatlakozzam Lédear hadához. Ott voltam, amikor a Taldair mezőnél szétvertük az ellenséget és ott voltam, amikor Tula’abador alatt Lédear meghalt. És ott voltam, amikor azok a vadállatok a lábunk elé dobták a zsarnokuk fejét és kijelentették, hogy elmennek. A haragom mérhetetlen volt: először elvették tőlem a családomat, utána elvették tőlem a bosszú lehetőségét. Szinte örültem, hogy kitört a Polgárháború, legalább ki tudtam tölteni valamin a dühömet. A háború végnapjaira sikerült kiharcolnom magamnak a hadnagyi rangot egy huszárcsapat élén. Mi voltunk a serege fekete bárányai: alig harcoltunk csatában, valahogy mindig sikerült diplomáciai úton rendeznem a dolgokat. Aztán véget ért az egész, én pedig cél nélkül maradtam.

Üresnek éreztem magam a farm pedig egyenesen taszított magától. Nem adtam túl rajta, de nem is jártam ott azóta, hogy véget értek a háborúk. Helyette inkább kiköltöztem Domhanra és időmet a domhani nyelv tanulásával és a különböző ivók kipróbálásával töltöttem. Azóta szinte fenekestül felfordult az életem. Egy beszélgetéssel kezdődött egy nevenincs kocsmában Domhan utcáin, majd megpróbáltak rám kenni egy gyilkosságot, mely ahhoz vezetett, hogy... hogyan is fogalmazzak? A domhani alvilág feje, egy bizonyos Achát a szárnyai alá vett. Eleinte nagyon elleneztem ezt a kapcsolatot, meg is próbáltam kettős ügynököt játszani közte és a Saltusi Lovagrend között. Ebből az lett, hogy majdnem megölt egy kadmet isten kiválasztottja, elvesztettem a színlátásomat (persze nem véglegesen), utána a Lovagrend futni hagyta Achátot miután szó szerint a kezükre adtam. De nem is ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy Achát mellett sokkal jobbak az esélyeim. Ez a döntés egy saltusi kiruccanás után hozatott meg. Achát ugyanis elküldött, hogy védjem meg Eidrick félvezér családját, amit én meg is tettem. A jutalmam az lett, hogy tíz évre kitiltottak Slatusról. Hálátlan bagázs. Tehát most Achát szolgálatában állok. Meglátjuk, mi sül ki belőle...

**Gemorick** Kedd Ápr. 18, 2017 4:33 pm

Kedves Feladir Geraethul hadnagy!

Nagy örömmel üdvözlünk (ismét) Domhanon, és természetesen elfogadjuk bővített, új élményeiddel tarkázott ET-det is. További remek kalandozást és sikerekben gazdag vállalkozásokat kíván:

Gemorick Tranavalos
A Hálátlan Bagázs Nagymestere

Feladir Geraethul

Feladir Geraethul

Re: Feladir Geraethul