Saltusi Torony

Kilenc kupa ezüstpucoló (Falondril&Gemorick kötetlen)

Hát, őszintén engem lepett meg legjobban, hogy ez itt...izé.. elszállt, na. Szóval vetett pár bukfencet, nyeklett-nyaklott, és közben iszonyat nyomorultan nézett ki. Minden sziklára, miért verekednek ezek, ha ennyire zselé alakok? Lassan kezdett bűntudatom lenni amiatt, hogy én itt effektíve ronggyá verem szegény Falot. Igazából ez nem szép dolog, akárhogy is nézem. Vajon sértésnek venné, ha felajánlanám, hogy az unokaöcséimmel edzhet együtt szabadidejénen?
Gondolom igen.
- Hé, Falo, minden fájint? - érdeklődtem tiszta és őszinte aggodalommal. Biztos úgy kell állnia egy faeld kezeinek? Nem beszélve a lenyűgözően liluló foltról a homlokán? Lila? Jobban megnézve kissé inkább karmazsin-bíbor-indigó átmenet, egy csipetnyi sáfránysárgával a széleknél. Ha most lenne itt egy festő...!
Vártam még pár másodpercet, hátha Falondril végre reálisan mérlegeli a helyzetet és feladja a harcot, hogy megkeressem az ágyamat, meg egy olyan alkarnyi sült marhaborda-darabot (biztos vagyok benne, hogy maradt még az ebédből! Lehet, hogy meg kell érte verekednem pár kiéhezett kantinossal, de megéri).
Persze, ha a faleldmágus, a misztikus tanok legfaeldebb beavatottja megmakacsolja magát, és megint le kíván pattanni a kékacél zengzetes fémfaláról, hát én itt fogok ácsorogni, csőre töltött öklökkel (he?) és lecsapom, mint a ... izét. Azt a lecsapós dolgot, amit be kell tintázni, és a letartóztatási papírosok aljára vágni. Pecsétet! Azt.

Kilencven kuporgó ezüstmankó (Falondril&Gemorick- kötetlen)

Felkelt.
És megindult.
Hömpölygött, mint egy kissé kapatos gleccser, egy becsiccsentett szökőár, vagy egy némileg részeg faeld császár.
Falondril.
Aztán figyeltem, ahogy lendületet vesz, összeszedi erejét... és elszáguld mellettem.
He?

Egy pillanatig lefagyva álltam, fájdalmas könnyeket sírtam fél szememmel és egyáltalán nem értettem, hogy mi a fene történt. Értem én, hogy nem vagyok a megszokott faeld-méret, és az én fejem egy olyan jó két arasszal lejjebb helyezkedik el, de ez nem jelenti azt, hogy hét láb magasra kell ütni, a vállam felé. Vagy ez valami titkos, rituális faeld dolog? Hm. Lehet, hogy Falo csak nagyon ravaszul megjátssza a birkaszerű bávatagságot és nem is vétett el igazából? Ahogy kedvenc unokaöcsém mondta volna: Sohaseis lehessen tudni ezeknél a faeldeknél!
Számítva arra, hogy a) szakrális táncelemként a szimmetria oltárán áldozva mindjárt a jobb vállam fölötti leget is megütlegeli, b) ha ravasz terv és nem vallás van a háttérben, akkor mindjárt alamuszi módon megtámad, c) felocsúdik a meglepettségtől, ha tényleg egyszerűen csak elcseszte, úgy döntöttem elévágok mindenféle további próbálkozásnak, és leütöm, mint egyszeri kadmet a köztisztasági ellenőrt. Úgyis kéne egyy kis gyógytea, hogy sajgó szememet borogassam.
S lendületet vettem  vala. S indult az öklöm vala.
Aztán valahogy az egyik csizmám a másik mögé keveredett, aminek a vége pár kevéssé elegáns bakugrás után egy viszonylag egyensúlyban lévő, kevéssé kecses, féllábon való mérleg-pozícióba merevedve megáltam. A művelet alatt sikeresen lerúgtam a  saját sípcsontomat, így a függőleges helyzetem nem kecsegtetett hosszú szavatossággal.
A padló közeledett.
Behunytam a szememet.
Lelkiekben felkészültem már, hogy megbarátkozzak a landolás után keletkező új, görbe orrommal.
És akkor elkapták a grabancomat és egyenesbe rántottak.
- Vége a gyereknapnak. - morrant rám Eidrick, aki immár a vesémnek szegezte a vadászkését, pisztolya pedig fenséges Falo császárra mutatott.
- A III. Tractaren hozta szabályok érvényében lefújom a párbajt. Mivel a harcról nem mondhatjuk el, hogy mindkét fél legjobb belátása szerint cselekszik, illetve maga a párharc résztvevői nem egyenlő fegyverekkel rendelkeznek, ezennel hivatalosan tárgytalannak minősítem a küzdelmet. - darálta egyfivérem, aki volt olyan rendes és eltávolította az életveszélyes pengéket a személyes teremből. Morcan meredtem a legifjabb Tranavalosra. Kevesen tudták nálam jobban, hogy is hangzanak a Tractaren féle törvények, és bár tisztelettel kellett volna adóznom a mesteri szintű kicsavarásukért, egyszerűen nehezen tudtam feldolgozni, hogy ezzel így, gyakorlatilag Eidrick lehülyézett minket.