Portálok lugasa

Mint minden nagy városban Domhanon is vannak a polgárok számára kiépített kertek és pihenő parkok. De a domhani kertészeknek megvan az a hatalmas előnyük, hogy több világ virág- és kertkultúráját olvaszthatják egybe és használhatják fel.
A leghíresebb park mind közül a Portálok Lugasa, ami több hektáron terül el, félig a központhoz félig a külkerületekhez tartozva. A kiterjedt területen jól elhatárolt parcellákon építették meg és rendezték be a Domhanra nyíló világok legjellegzetesebb vagy legszebb kerttípusait.
Vidathar jellegzetes erdeit utánzó kertet már kifejlett kékfák áttelepítésével, és rengeteg óvatosan felszedett mohaszőnyeggel telepítették be.
A shandarai dzsungeleket kicsinyített mását egy hatalmas üvegházegyüttesben találhatjuk, mivel a magas páratartalom és egyenletes hőmérséklet elengedhetetlen számukra. Néhány fajt, csak vastag üvegfalak mögött lehet megtekinteni,mivel ezek Shandara sajátos összetételű levegőjét is igénylik a túléléshez, nem csak a megfelelő éghajlatot.
Még Laederran égnek szökő hársplatán erdejeit is megpróbálták megeleveníteni a kertészek, természetesen a kószáló laestatok nélkül. A talajt puha aljnövényzet borítja, amiből csak néha emelkedik ki egy-egy cserje, vagy bokor, de annál bővebben hálózzák át a kusza ösvények. A hársplatán erdőket pedig a gyümölcsösök és fűszerkertek szabályos sorai ölelik körül.
A hagyományos domhani kertek, szabályos formákra nyírt sövényeivel, csobogóival és szökőkútjaival kirí a rendezetlen, vadságot imitáló kertek közül, csak néhány és ősi romokat imitáló kőkupac, vagy menhír található, hogy romantikus, merengő hangulatba ringassa a sétálókat.
A legfurcsább kertnek alighanem a saltusiak kő- és sziklakertje bizonyul, amit egy épített barlang tesz még igazibbá. Igazi szépségét csak este mutatja meg, mikor a fluoreszkáló gombák és zuzmók életre kelnek, hagyományos saltusi díszítőmotívumokat és szimbólumokat rajozlva ki, az addig csupasz kövekre.
A kadmetek füves pusztája inkább a kaptárfosztóknak és más háziállatoknak a kedvence, akik kedvükre bujkálhatnak és vágtathatnak a fejük felett összehajló magas fűtengerben. Kora nyáron azonban megelevenedik ez a kert is, mivel a füvek nagy része éppen ekkor kezd virágozni. Az apró sárga és vérvörös virágok önmagukban nem mutatnak különösebb látványt, de tömegben az egész tájat hullámzó színkavalkáddá változtathatják.
Az Ark'Seguthok kertje is csak az év bizonyos szakaszaiban igazán látványos. A jórészt egy félig fagyott mocsarat bemutató terület, ősztől tavasz közepéig vastag hótakaró alatt pihen, a víz befagy és a kevés fáról jégcsapok lógnak és hópermet száll a szél nyomán.
A tehetősebbek szívesen járnak ki korzózni, piknikezni, vagy labdajátékozni.
Emellett bárkinek ideális helyszínt biztosít találkozókra, üzlet kötésre, vagy éppen egy orgyilkos felbérlésére.

- Majd Megadom holnap

[center]Igazán jól telt ez a napom, ezért élvezettel indultam haza a Portálok lugasán át. Mint valami tananyag át vettem a fejemben amiket aznap megtudtam a növényekről. Bár nem rajongok annyira a értük, de azért tény hogy jól jöhet a tudás e-téren is. Nagyon rendes volt a munka adóm, jól díjazta a munkámat, és finom ebédet is kaptam tőle. Remélem máskor is ha kell munka erő gondol majd rám.
A jó munka után jöhet a megérdemelt pihenés, nagyon vágytam rá hogy a szállásomra érjek, lemosakodjak aztán ledőljek aludni kicsit. Bár igazából nem voltam álmos, még is valami óriási fáradtság kezdet rám telepedni. De lehet a lefekvés helyett inkább el kéne foglalnom magam valamivel, mert a lustálkodás rossz dolog. Mondjuk edzhetnék, tanulva a múltkori Faeld támadásból.
Épp mikor ezen gondolkodtam kiszúrtam az egyik padon egy kuporgó férfit. Bár általában nem foglalkozok mások dolgaival, hisz semmi közöm hozzá, most még is egy percre elidőztek a gondolataim a férfinál.
Biztos elhagyta a felesége...vagy talán csak a barátnője. Mondjuk ebben a dologban nem túl sok tapasztalatom van, még soha nem volt ilyen értelemben férfi ismerősöm és igazából el se tudtam képzelni a hogy valaha legyen. Úgy tartom hogy a tanulás és a család amúgy se férne meg egymás mellett. Melyik férfi lenne hajlandó megérteni hogy nem tudok most vele foglalkozni mert az álmaimra kell összpontosítanom. Badarság, idő pazarlás és amúgy se értek az efféle kapcsolatokhoz.
A gondolataimba merülve elsőnek fel se tűnt hogy a férfi felfigyelt rám. Igazából csak akkor észleltem ezt mikor  hirtelen felugrott a padról. Megrémült volna tőlem? Vagy lehet túl koszos lettem a kertben és igen depresszív állapotában ez fájdalmasan bántja a szemeit?
Már akkor tudhattam volna hogy valami nincs rendben mikor felém indult, de mikor térdre esett előttem és a földre meredve kérlelni kezdett, na az bizony igen csak meg lepett. Örvendtem hogy nem fel néz rám, mert egy percre egy viccesen tágra nyílt szemű seguthot láthatott volna maga előtt. Gyorsan rendre intettem magam, és össze szedtem magam annyira hogy megpróbáljam feltolni a meglepettségtől leesett államat. Mert azért valljuk be nem minden napi látvány mikor egy férfi a lábaid elé vetődik kérlelve hogy segíts neki.
Na meg abban a pillanatban köpni nyelni nem tudtam, sőt pár lépést még akaratlanul hátráltam is a férfitól. Ez most egy vicc...? Vagy részeg?

- Majd megadom holnap

Figyeltem ahogy a férfi arccal a föld felé köt ki a lábaim előtt, majd mikor fel emelkedett azt is láttam hogy reszket és hogy meg van sérülve az egyik keze. Mi történhetett vele? Hiányzik két ujja, és biztos vagyok benne hogy nem saját akaratból mondott le róluk.
- Ki az aki meg akar ölni?
Valahogy megérintet a könyörgése, és ahogy a szemeimbe nézet mélyen, nem tudtam volna csak úgy itt hagyni. Tehát elérte a célját, érdekelni kezdett a dolog.
- Ki tette ezt veled? Állj fel, nem kell térdepelned. Mondj el mindent, hogy mi történt.
Megfogtam a jobbik kezét hogy segítsek fel állni neki. Képtelen voltam elviselni ahogy megalázkodik előttem. Nem tagadom, nem csak a segítőkészség ébredt fel bennem, hanem a kíváncsiságom is. Ez fog egyszer a sírba juttatni, ebben biztos voltam, de egyelőre csak kiakartam elégíteni és megtudni hogy mi történt a férfivel. Ez nem olyan dolog amit vissza utasíthattam volna, hisz ha most itt hagyom és elmegyek talán öröké fúrni fogja az oldalamat hogy nem tudtam meg többet.
Arról nem is beszélve, hogy talán még segíthetek is neki. Nem tűnt kétes alaknak, jól öltözött volt még ha kissé nyúzott is, vagyis biztos nem önhibából jutott odáig ameddig. Ami azt jelentheti hogy talán valaki sanyargatja. Hisz menekül, könyörög egy seguthnak hogy segítsen, mi ez ha nem az utolsó remény? Nem felejthetem el azt se hogy milyen volt mikor nekem segített valaki, talán ezt most viszonozhatom, vagy továbbíthatom más felé.
Ennyi elég is volt hogy meggyőzzem magam.

- Majd megadom holnap

Nagyokat pislogva figyeltem a kezembe nyomott kártyát, újra és újra elolvasva azt a területet ahol az volt írva hogy: Bankár.
Sose volt még, ezt a hívatást betöltő egyeddel dolgom. Rendszerint a nehezen megkeresett kis pénzem, vagy azonnal el is ment, vagy otthon dugdostam el a kis rejtekhelyeimre. Így hát sose volt szükségem másra a pénz kezelésében. Ami azt illeti abban se vagyok biztos hogy pontosan mit is jelent Bankárnak lenni. De nem lehet túl biztonságos munka a látottak alapján.
Csak akkor tekintettem fel a kártyáról mikor azzal az ötlettel állt elő a Bankár hogy mennyünk egy fedettebb helyre, és már épp indultam is utána mikor újra megtorpant arra hivatkozva, hogy az ő házába ugyan nem mehetünk mert biztosan figyeltetik, már ha egyáltalán maradt háza.
Az igazat megvallva valahogy már nem tűnt olyan szenvedő alanynak mint mikor előttem térdepelt, és egy percre komolyan megfordult a fejembe hogy leállítom, miszerint nem tudok segíteni. De aztán eszembe jutott hogy bárhogy is tűnik, segítségre van szüksége. Arról nem is beszélve hogy még sose volt dolgom egy Bankárral, itt van az első adódó alkalom hogy megismerkedhessek eggyel, és kitudja talán a jövőben még jól jöhet egy bankár aki tartozik nekem a segítségemért. Míg elindultam előre merengtem hova is mehetnénk, mert nem akaródzott a szállásomon fogadnom, főleg ha követik, még csak az kéne.
- Mit szolnál ha a Féllábú Geliarba néznénk be? Talán ott sikerül majd leráznunk később a követőidet is, ha vannak.
Körbe pillantottam, bár senkit se láttam a közelben, de ugye ez nem jelent semmit, így vissza pillantottam a Bankárra a válaszára várva.

- Majd megadom holnap

Figyeltem amíg tépelődik a kérdésemen, majd nagy megkönnyebbülést éreztem hogy nincs gondja az úti céllal. Bólintottam és már indultam is, készülve rá hogy a Bankár nem tudja majd merre kell menni.