Hóbortos Vadalma

Az Istalrini legendárium szerint a Hóbortos Vadalma a város legrégebbi fogadója. A névadás mögött bizonyára rejlett valami ok vagy misztikus történet, de már réges-régen a múlt ködébe veszett. Az viszont szinte bizonyos, hogy a város egyik legrégebbi épülete, úgyhogy legalább hat, de lehet hogy még több évszázadra tekint vissza. Kész szerencse, hogy az, aki megálmodta ezt az ivót nem sajnálta a pénzt, és a távoli hegyekből bazaltkövet hozatott, hogy abból húzzák fel az épületet. A Vadalma eredetileg egy szintes, lapos, hosszú épület volt, oldalt egy istállóval, de már már annyi plusz emeletet és melléképületet ragasztottak hozzá, hogy régi alakja épp csak elősejlik alóla. Mára három és fél plusz szinttel bővült felfelé, egyel-egyel oldalra, kapott egy tisztességes, kőből emelt istállót, és még egy kis kerthelyiséget is kialakítottak az épület mögött. A legutolsó renováláskor sötétkékre festett, a házon jócskán túlnyúló tetőt kapott, ráadásként pár remekbe szabott, sárkányt mintázó ereszdíszt is.
Mivel hosszú történelme alatt mindig ivóként funkcionált, magát az épületet szerencsére mindig karban tartották, így pár jelentéktelenebb változtatáson kívül nem nagyon volt soha szükség komolyabb renoválásra. A Vadalma tehát megőrizte méltóságteljes külsejét, csak úgy árad belőle a történelem és az alkoholszag. A főépület téglalap alaprajzú, balra kibővítve egy konyhával, jobb oldalon meg egy raktárral. Az emeleteken kivehető szobák találhatóak, melyek ára meglehetősen borsos, hiszen mégiscsak a Vadalma a leghíresebb Istalrinban. Minden szoba jó 10-12 négyzetméter alapterületű, és nem az a poloskaszállás, ami a legtöbb ivóban szokott. Az itt megszállókat kényelmes, megvetett ágy várja, és minden helyiség bőven kap fényt a színezett ólomüveg ablakokon keresztül, sőt még egy nagy dézsa is rendelkezésre áll, ha netán valaki mosakodni szeretne. A szobákat összekötő, hajópadlóval burkolt folyosókon jó eséllyel összeakadhatunk valakivel aki épp a söntésbe siet. Természetesen a földszinten található, úgyhogy le kell baktatni a jól karbantartott tölgylépcsőn magához az ivóhoz tartozó galériára.
A Vadalma mindig tele van, és a sarokban lévő dobogón szinte mindig akad egy-két zenész, hogy a vendégeket szórakoztassa, akik vagy a dobogó előtt, vagy pedig fent a galérián álló asztalok mellől élvezik az italukat és a muzsikát. A helyiséget hatalmas rézgyertyatartók világítják meg, a padló és az asztalok makulátlanok.
Rendelni a pultnál lehet, ahol megtalálhatjuk a vaskos fóliánst, ami az összes itt felszolgált ital nevét és leírását tartalmazza. Ha azonban törzsvendégek vagyunk, akár az egyik csinos pincérlánynál is leadhatjuk a rendelést. A fogadó jelenleg a Treimon család tulajdona, és a lent, a pultnál mindig összeakadhatnak a vendégek a három fivér egyikével.