Re: Admorak Főtere

**Tarassian** Szer. Aug. 02, 2017 9:35 pm

A Sors négyszögletű kereke - Tarassian

Nem mondanám, hogy meglepődtem Acléan felháborodásán. Igaz ami igaz, kissé talán elhamarkodtam az ajánlatot, de azért az én álláspontom is érthető.
Értem küldet egy másik világból a kadmet mesterem, mert baj történt, rohanok is ott hagyva pitét, sütőt, Ceirrant, erre elparancsolnak a sarokba, hogy ücsörögjek, mert csak láb alatt vagyok és most a komoly felnőttek beszélgetnek.
Az pedig még inkább megerősítette felháborodásom, ahogy Acléan felfortyant. Ugyanis Vektaranra morrant rá, és nem rám. Mintha én csak a butuska sarj lennék, akinek saját gondolatai sincsenek, és csak az őrült féllábú fogadóst követi mindenhova. A jelenet amúgy is kísértetiesen hasonlított a tipikus esetre, mikor a két szülő veszekszik, hogy gyermekükből gyertyaöntő vagy bankár legyen, de egyik se kérdezi meg a szerencsétlen kölköt akinek a jövőjéről folyik épp a szó.
Nem hittem volna, hogy egyszer még ilyen fajta felkiáltás tör ki belőlem - és szerencsére nem is tört- de majdnem felcsattantam, hogy: Az Égiekre, már huszonegy éves vagyok!
Ehelyett inkább kihúztam magam, hátrasimítottam kóbor hajszálaimat a szememből és Acléanhoz fordultam.
- Rendben, elismerem, hogy nem tudom miféle feladat kajtatónak lenni és milyen kockázattal jár. De... - szünet.- Azt mármost leszögezem, ha én nem megyek kajtatónak, akkor bocsáss meg Acléan, de te sem fogsz. Nem hagyom, hogy olyan veszélynek tedd ki magad, amitől engem eltiltasz. Márpedig alighanem erről folyt a diskurzus, és alighanem ezért vagyunk itt. Mert mi más szükség lenne két laerre Terakhon egy leégett fogadó mellett. Vektaran egész biztosan, nem egy siratóének miatt kéretett minket ide. - Újabb szünetet hagytam, hogy leellenőrizzem, nem bosszantottam fel egyik mesteremet sem, majd folytattam.- A lényeg a lényeg. Vagy két kajtató, vagy egy sem.
Még bólintottam is egyet a mondat végén, mintegy pontot téve a végére és jelezve határozottságom.
Fejemben azonban vékony hangok kórusa zengett több szólamban....
Na most tuti egyből hazarugdosnak...
...vagy előbb leteremtenek és aztán rugdosnak haza...
... amúgy, mi is az a kajtatás?

**Gemorick** Vas. Aug. 13, 2017 11:11 am

Tarassian- A sors négyszögltű kereke

Acléan keze többször felemelkedett, majd lehanyatlott, a arcára pedig olyan vastagon ült ki a tanácstalan felháborodás, hogy külszíni fejtésben bányászni lehetett volna. Végül sóhajtott. Az a fajta sóhaj volt, ami egy morózus "Csináljatok, amit akartok. Idióták" kifakadást szokott volt hatékonyan helyettesíteni.
Vektaran ellenben elismerően csapott Tarassian vállára.
- A végén még férfi válik belőled, kölök. -majd némi habozás után hozzátette. - Vadász az azért még nem...illetve meglátjuk.
Ezzel fia elborult vigyorához hasonló mosoly jelent meg az arcán, és összedörzsölte a tenyereit.
- Két laestattal űzni a vadhajszát. - mormolta elégedetten, lázasan égő tekintettel. - Szinte már megérte, hogy leégjen a Dicsőség..
Acléanból erre végtelenül elkínzott nyögés szakadt fel, tekintetét pedig az ég felé fordította.
- Eszelős. Ha mind meghalunk miattad, esküszöm az Égire, hogy visszajárok kísérteni.
- Majd akkor ráérek megijedni, nem?
A Geliar tulajdonosa sóhajtott, és Tarassianhoz fordult, mint egyetlen normális élőlényhez a társaságban. A tekintete nem volt sem neheztelő, sem helytelenítő: inkább aggodalom tükröződött rajta.
- Meggondoltad, Tarassian? Laestat alakban nem csak az az őrült jelent majd ránk veszélyt, akit kergetünk: a kadmetek nagy része nem tudja megállni, hogy neki ne menjen egy ekkora vadnak. Akkor pedig ölnünk kell, vagy meghalunk. Megértetted ezt?