Fogadó a Féllábú Geliarhoz

**Gemorick** Kedd Márc. 14, 2017 11:55 am

Fogadó a Féllábú Geliarhoz
közbiztonsági szint: magas

Domhan központjának legnevezetesebb ivója természetesen mert Laer kézben van (nevezetesen Acléan Amarionéban) ennek megfelelően a kiszolgálás hibátlan, az ételek isteniek, a szobák tiszták és kényelmesek, az alkoholválaszték pedig egyszerűen páratlan. A fogadó maga kívülről szerény és a főtértől egy utcányira húzódik meg egy foltozóvarga boltja és egy felcser között. Homlokzatán ott lengedezik névadó cégére, ami a műintézmény nevével együtt évente változik. Az ivó hagyománya szerint minden újévi ünnepség végén az a vendég lőhet rá a cégérre festett Geliarra, aki a legtöbbet bírja meginni a Homokdűlői Kákabél művésznevű italból. A győztes kipróbálhatja céllövői tudományát a Geliaron, és a találata fogja egy évre újrakeresztelni az ivót.
Az épület egyébként két szintes, valamikor a ködbevesző múltban falait fehérre meszelték, de erre ma már csak következtetni lehet. A fényesre pácolt ajtón belépve a söntésben találjuk magunkat, ahol számos, egymástól erősen elütő olajlámpa lóg alá a mennyezetről és a jobb oldalon egy jó nagy, gránitkő kandalló ont meleget. A fal mellett padok húzódnak, előttük asztalok és pár öreg, de kényelmes szék vesztegel. A pult előtt magasabb ülőalkalmatosságok foglalnak helyet, a tér közepén lévő kerek asztalok pedig kizárólag a törzsvendégeknek vannak fenntartva. Acléan rendszerint a pult mögött áll és kedélyesen beszélget a vendégekkel, de közben azért mindenkit szemmel tart. Az emeletre nyikorgó lépcső vezet, pont olyan attari nyírből, mint amilyen az egész helység hajópadlóját is borítja. Odafent vendégszobák sorakoznak, ahol pár aranyért bárki megszállhat egy-két éjszakára.

A Féllábú Geliar jelenlegi kínálata:

Seritalok:

"Rohadt Bivaly": különleges eljárással készülő mézser
" Tüdőfonó": állítólag jó sok apró pókot főznek bele ebbe az italba. De amúgy egész jó.
"Hétpróbás": hét különböző Laer gyümölcsből készül, mivel pár közülük elég allergén, nem sokat rendelnek belőle
" Háborgó tenger": közkeletűbb nevén Háborgó gyomor. Egy különleges, sós ital, csak nagyon elszántaknak.

Borok (vagy valami nagyjából hasonló eljárással készült italok)

"Kátrányos alma": ne kérdezd mitől fekete, csak idd meg.
" Halott szeme": kivételesen nem olyan bizarr mint a neve. A helyi szőlőfélét szokás mazsolaként halott szemnek nevezni
"Ezüstpucoló": kiváló citrusbor, mellette remekül lehet vele evőeszközöket fényesíteni
"Lengesd meg": kitöltés után muszáj, hogy pár, az erjedés közben termelődő némileg mérgező gázféle elszálljon belőle. Utána már kifejezetten ízletes
"Kotyogós lámpás": fügebor, amellyel szükség szerűen pótolható a lámpákból kifogyó olaj
"Lyukas asztal": Azt hiszem nem kell magyarázni, miről kapta a nevét ez az igen sötét vörösbor.
" Tetves rózsa": Igen költői és igen drága. A narancsmaggal összefőzött fehér szőlőből készülő nedű, amit egy különleges, levendulaszín rózsával, és annak élősködőivel fűszereznek, enyhén hallucinogén hatású

Egyébb:
"Retinaroncsoló": Ez az ital annyira beüt már az első pohárkánál, hogy a gyengébb szervezetű egyedek rögvest homályosan kezdenek látni. Illetve az ital a palackon található gyökér mondatok miatt kapta a nevét.

A bővítés és változtatás jogát fenntartjuk!

**Gemorick** Kedd Május 02, 2017 11:26 pm

Tarassian- A sors négyszögletű kereke

Az ilyen verőfényes, kora reggeleken volt legszebb a Féllábú Geliar. A már meszelésre érett fal elővette a legszebb ragyogását, a mázas, vörös cserepek joviális jóindulattal tekintettek le az utca egyre duzzadó forgatagára, és még a cégér sem nyikorgott... különösebben hangosan. Az épület mögötti kerthelyiségből előszűrődött az Acléan által odaédesgetett madarak reggeli concertója, illetve a Geliar bárdjának egyszemélyes trillája, amivel próbálta elnyomni a tollas jószágok csivitelését. Feltehetően ez valamiféle fifikás bosszúterv volt Ceirran Carason rézéről, akit bizonyára túl hamar felzavart a madárszerenád, és most teli tüdőből zengtek az Asmerion saga tizenkettedik énekét, hogy revansot vegyen rajtuk Hogy milyen megfontolás vezérelte, az feltehetően örök titok marad.
Összességében hiányzott a világból az a sötét, árnyas vonulat, a balszerencse kénszagú szele, aminek minden bizonnyal ott kellene már lengedeznie Tarassian körül. Az univerzum ma érzéketlenül jó kedvűnek tűnt, és valahogy senki nem akart együttérzően komorlani az ifjú hangszerkészítővel.
Épp csak megmerítkezett a kedvenc hordójában, máris Acléan termett az udvaron, hamiskás-vidám füttyszava egybezengett a madarakéval, tovább erősítve a Ceirran-ellenes derékhadat.
A jó fogadós persze észrevette Tarassiant és meglepetten vakarta meg a fejét a kezében tartott hasas butéliával.
- Áh, reggeli hordó-fürdő. Gondolom nem békát kerestél az alján.
Jegyezte meg, végigtekintve a csöpörésző ifjoncon, majd várt, hogy az ifjonc kommentálja saját siralmas állapotát.

**Tarassian** Pént. Május 05, 2017 6:47 pm

A sors négyszögletű kereke - Tarassian

Újra és újra rá kell jönnöm, hogy nagyon szeretem a vizet. A letompult, sötét és hűvösen simogató világ valahogy furcsa mód kedves és baráti. De azért annyira nem, hogy a kelleténél tovább maradjak lent.
Nagy fröcskölés és prüszkölés közepette húztam ki a fejemet a vízből, majd leroskadtam a hordó tövébe.
- Ennél rosszabb reggelem se volt még. - A szemebe lógó vizes hajfüggönyön át Acléanra néztem. - Reggel a piacon egy nőszemély letámadott a Gathor'Soironnal. - elhallgattam, a gyomrom ugyanis megint öklömnyire zsugorodott, és a torkom is összeszorult. - A Mészáros. - Úgy éreztem elég ennyit mondanom, hogy Acléan megértse.
Egy mozdulattal hátracsaptam a szemembe lógó loboncomat.
- Ezután úgy éreztem nem árt, ha egy kicsit lehiggadok.

**Gemorick** Pént. Május 05, 2017 10:34 pm

Tarassian- A sors négyszögletű kereke

Acléan, mint jó fogadós, már rég kifejlesztette azt a szinte már természetfeletti beleérzőképességet, ami majdhogynem a gondolatolvasással volt rokonítható. Ígyhát ahelyett, hogy tovább faggatta volna Tarassiant az egész Gathor'Sorin históriáról, atyaian az ifjonc vállára tette a kezét ( lepöcökölve onnan egy makacsul ragaszkodó molnárkát), és csak úgy sugározta magáról a "minden rendben lesz", "méltóságteljes és megfontolt optimizmus" illetve a "mindig légy bátor és bizakodó" frázisok összes lehetséges hullámhosszát.
- Ugyan. Mindketten tudjuk mennyit érnek ezek a bibircsók és tetütelepek, akik fillérekért dobálják a Gathort a piacon. Nyilván kiakadtál, ez természetes. Én is biztos kiakadtam volna. - az emelet felé sandított, ahonnan, a csukott paletták mögül, még mindig kiszűrődött a fogadó dalnokának bosszúszinfóniája.
Acléan felsóhajtott.
- Igen, Ceirran is kiborult volna. - látszott, hogy épp elképzeli a dolgot. A gondolatmenet végégre érve látványosan összeborzadt. - De még mennyire.... A lényeg, hogyha elhiszed, hogy bármelyik percben örjöngő laestatba fordulsz, akkor oda a lelki békéd, és lehet, hogy tényleg megtörténik.
Ezzel Acléan leakasztott egy napszítta törölközőt a szárítótól, és Tarassian kezébe nyomta.
- Úgyhogy szerintem rá se ránts. Vagy ha nagyon nyugtalanít, kaphatsz pár szabadnapot, és megengedem, hogy hátsón billentsd azt a bérboszorkányt.

**Tarassian** Szomb. Május 06, 2017 12:10 pm

A soros négyszögletű kereke - Tarassian

Acléna mint mindig, most is bölcsen szólott. Én pedig mint mindig most is hagytam, hogy elragadjon az indulat.
- Igazad van Acléan - húztam ki magam. - Köszönöm. - Újra rám telepedett a nyugalom és szinte a madarakat se utáltam.
- Hát olyannak ismersz, aki néniket billent tomporon? Dehogyis, inkább megyek és csinálom a dolgomat. - vigyorogtam mesteremre, és besántikáltam a konyhába.
Aztán szemembe akadt egy száraz, tavalyi levél és a tócsa amit, magam után hagytam.
- Bár előtte inkább lefürdök...- Azzal a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy dézsányi forró víz végképp lenyugtasson.
Fürdésközben a madárcsicsergés is megszépült, és még borotválkozni is tudtam. Új kötést tettem a lábamra, ami szépen gyógyult, bár még mindig sajgott.
Majd vidáman fütyörészve lebattyogtam és neki álltam napi teendőimnek.
- Sziasztok kedves piték! Készen álltok egy kis melegedésre?

**Gemorick** Szer. Május 10, 2017 11:43 pm

Tarassian- A Sors Négyszögletű kereke

A piték meghitt magányéban Tarassiannak volt lehetősége megnyugodni, békésen szemlélni az univerzumot, mint felfejthetetlen és bizonyára piaci banyák hülye kártyái által kevésbé befolyásolható rendszert.
Aznapra bőven akadt tennivalója és a délelőttje nagy részét el is vitte a sütés kellemesen megnyugtató rutinja. Acléan néha megjelent a konyhában egy tál gyümölcsért, vagy egy korsó vízért, de valahogy érezhető volt, hogy Tarassianon tartja a szemét, féltő és szinte atyai gondoskodással.
Épp egy különösen szép, tojássárgájától ragyogó mázú pite perzselődött a ütőben, mikor felcsilingelt a Geliar ajtaja. Acléan épp a hátsó udvaron tevékenykedett a veteményesben, arra meg senki nem számíthatott, hogy a fogadó dalnoka saját személyében üdvözölne egyetlen vendéget.
Pláne egy hangos és udvariatlan vendéget, már a hangja alapján.
- Héjhó! - bömbölte tele a szinte üres söntést. - Hé! najh, má'! Van itt valami Taraszány?
A pár korai törzsvendég, akik a friss pitéért tették meg a zarándoklatot, gyanúsan hallgatott. Ki tudja, valamiért nem akartak kötekedni egy részegnek tetsző, kadmet akcentusú alakkal. Van itt elég laer, ha gond lesz kidobják.
Ha Tarassian kifordult a konyhából, egy alacsony kadmettel kellett szembesülnie, olyan félével, akiről sötétben, negyven lépésről, szélcsendben is meg lehetett volna állapítani a származását. Loncsos haját számos varkocsba fogva hordta; arca alsó felét, az orra vonaláig tetoválások ékítették, és a lószagot szinte fejedelmi palásként borította magára.
- Taraszány? - vakkantotta kérdőn. - Vektaran mondta, hogy keressek egy ilyen nevezetű laert, merhogy szólni kéne neki, hogy hónap nincsen edzés.
Rövid szünetet tartott, majd sunyin lesve az ifjonc arcát hozzátette:
- Merhogy' a Kadmor Dicsősége leégett.

**Tarassian** Pént. Május 12, 2017 9:50 pm

A Sors négyszögletű kereke - Tarassian

Pislogtam egyet az bogyós pitére, amit éppen tojássárgájával kentem le, hogy ropogósan aranybarna legyen, ha készen van. Taraszárny.. Ilyet se hallottam még. Belsőbb, vadabb énem hevesen tiltakozott, miszerint megköveteli a Fényesszőrű Égimedve megszólítást, és ez a minimum, de a Kegyelmezz-kegyelmes-uram-könyörgök-az-életemért, valamiért mindig szimpatikusabb volt neki.
Visszatettem hát a tojásos ecsetet a mázosbögrébe és kezeimet a kötényembe törölve kimentem a söntésbe.
Kadmet. Úgy igazándiból. Mondjuk ezt előre tudhattam volna. Bólintottam, hogy igen, én vagyok Taraszárny.
- He? - Akaratlanul is kicsúszott a számból az utolsó mondatot halva. Szemöldökeim már hajam vonalát súrolhatták érzésem szerint és kezem tisztításában is megtorpantam. - Basszus!
Egy pillanatig meredten néztem a kadmetre.
- Megbocsájt egy percre? - kérdeztem aztán már fordultam is vissza a konyha felé.
- Acléééan! Van egy kis gond! - Úgy gondoltam mesteremnek is tudnia kell erről, elvégre ő régebb óta ismeri Vektarant.
Miután finoman jeleztem Acléannak miszerint szívesen vennénk jelenlétét a fogadóépületben, visszafordultam, hogy töltsek egy italt a kadmetnek. Elvégre el hozta nekem ezt a hírt, ennyit megérdemel. De persze nem egy erősebbet, nem akarok részeg kadmetet most a kocsmában. Közben persze járt a fejem. Vektarannak aligha jól van, hiszen tudott üzenni. Vektaran Kettőnek se lehet komoly baja, akkor Vektaran Egy nem törődne a holnapi edzés lemondásával. Tehát csak a kocsma égett le.
Közben oda se figyelve le is vettem egy poharat és egy üveg Paradan Párlatot, hogy kitöltsem a hírvivőnek.
Hoppá! Hoppá-hoppá!
Egy pillanatra elakadtam a mozdulatban. Nem stimmel a dolog. Gyorsan feleszméltem és úgy tettem mintha, kifelejtettem volna valamit. Ha a sejtésem igaz, nem jó, ha a kadmet észreveszi a zavaromat.
Láthatóan zavart mosolyt vetettem rá, mintha azért csak kérnék elnézést, hogy elfelejtettem az ital legfontosabb részét, majd a polchoz visszafordulva levettem egy apró létrához hasonlatos dolgot és egy szőlőcukrot az üvegéből.
A létraszerűség és a szőlőcukor alapvetően a kékbogyó és kékbúza párlatokhoz szokott kelleni. Ezek szervírozásánál ugyanis, a létrát a pohárra kel tenni, erre a cukrot és így beletölteni az italt, hogy a cukor beleolvadjon töltésközben. Ennél az egyszerű párlatnál ez azért túlzás,de kifogásnak jó.
Kiettem hát a poharat a kadmet elé és a cukron át a pohárba töltöttem az italát. Reméltem, hogy Acléan jön már és nem valahol kapálgat még. Mostanság mintha elkapta volna a kertészkedési mánia.
De hogy miért tört ki rajtam a paranoia? Az egyik magyarázat pofon egyszerű: a reggeli jóslat.
A másik pedig kicsit nyakatekertebb. A kadmetek büszkék, végtelenül. És mégis melyik büszke harcos hagyná ott végtelen pusztát, hogy futárkodjon egy féllábú fogadótulajdonosnak?

**Gemorick** Szomb. Május 13, 2017 1:05 pm

Tarassian- A sors négyszögletű kereke

Az ifjú Taraszánynak nem kellett sokat kiabálnia: Acléan már a kadmet hangjára ott hagyta az udvart, és vállára vetetett törlőrongyával felfegyverkezve bemasírozott a söntésbe.
- Jó reggelt. - köszönt a megszokott, kedélyes udvariasságával. Egy hangyányit sem látszott rajta gyanakvás vagy kimértség, pedig Tarassian megesküdött volna, hogy mestere sem örül felhőtlenül a jövevénynek.
Aztán lecsapott a mennykő rosszhíre és Acléan arca úgy rándul össze, mintha valaki képen vágta volna egy még ficánkoló heringgel.
- Mi? A Dicsőség...? - ezzel lecsapta a törlőrongyot és felragadta a kabátját a pult mellől.
- Tarassian! - intette közelebb a az inasát, miközben a fiókban kotorászott aprópénzért. - Én most átugrom Admorakra. Figyelj az üzletre, és ne engedd hogy Ceirran lelépjen délután anélkül, hogy mosott volna.
Hát igen. A mosónap örök törvényét semmiféle katasztrófa nem írhatta felül.
Közben a tetovált arcú kadmet lustán felkelt, felhörpintette az italát és biccentett Acléan felé.
- Kössz, az italt, bundás. - vetette oda Tarassiannak, majd az ajtó felé indult. Acléan követte.
Egy perc és mind a kettő eltűnt az utca forgatagában.

**Tarassian** Kedd Május 16, 2017 8:35 am

A sors négyszögletű kereke - Tarassian

Még mit nem! Acléan se gondolhatja, hogy itt maradok mikor leégett Vektaran! Mármint a fogadója...
Átugrottam a pultot és én is lekaptam a köpenyem a fogasról.
- Ceirran! - ordítottam fel ugrás közben. - Elmentem.
Miközben a köpenyt kanyarítottam a vállamra a vendéglőben ülő saltusiakhoz fordultam.
- Hallottátok az instrukciókat. Ceirrannak ma mosnia KELL. - hadartam. - Cserébe jövök nektek két körrel.
Ezzel márki is viharzottam a fogadóból és mesterem nyomába eredtem. Mivel gyorsan eltűntek a tömegben inkább feladtam a keresésüket és egyenesen a terakhi portálhoz futottam, úgyis ugyanoda megyünk.
Nehéz volt lavírozni a tolakodó domhaniak, fealdek és seguthok között, egy-kétszer nekik is mentem, de szerencsére kadmetnek egyszer sem.
Kifulladva érkeztem a portálokhoz és gyorsan sétatempóra lassítottam, ugyanis nem akartam, hogy bármelyik saltusi lovag menekülésben lévő csirkefogónak gondoljon. A portálhoz érve körül néztem, hogy látom-e a mesteremet a tömegben. Igaz itt mindig sok nép járt, de mivel jó részüknél egy fejel magasabb voltam, könnyen beláthattam a terepet, ahonnan Acléan is kilógott rendszerint.
Ha nem találom meg, a portál őrökhöz fordulok segítségért, hogy nem látták-e erre a laer fogadóst.

**Severtir** Szer. Május 24, 2017 1:40 pm

Aishan -Majd megadom holnap

A Geliar barátságos fényei különös színeket és alakzatokat vetítettek az árnyékba borult utcakövekre, ahogy bent vendégek jártak keltek . A nap már lement, szürkület volt, és felbukkantak az első csillagok is.
Acléan épp egy asztalt pakolt le, mikor Aishanék betoppantak. De nem történt semmi drámai, nem állt be a fojtogató csend, nem kaptak sanda pillantásokat, és kritikusmegjegyzések se érték őket.
Acléan vidáman oda kiálttott egy 'Szép jó estét!' a betoppanóknak és az egyik fal mellett egy üres asztalra mutatott, jelezve, hogy az szabad, de egyelőre több a dolga,minthogy személyesen vezesse őket oda. Majd el is tűnt a konyhairányába.
Jókedvű, mosolygós saltusiak itták kedvenc italukat, kereskedők beszélték meg üzleti ügyeiket, vagy egyszerű emberek fogyasztották vacsorájukat szűkebb társaságban.
Reley gyanakvó pillantással mérte fel a környezetet, majd megnyugodott, hogy nem látott falakból és hordókból kiugró orgyilkosokat.
- Az az asztal szerintem jó is lesz. - és ezzel meg is indult felé.
Udvariasan ki húzott egy széket Aishannak és várt a seguth válaszára.

Ajánlott tartalom

Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz