Re: Fogadó a Féllábú Geliarhoz

**Aishan Sar** Szer. Május 24, 2017 8:33 pm

- Majd megadom holnap

Nem tagadom, hogy egy kezemen megtudtam volna számolni hányszor voltam itt és főként 3 és 1 közé esik a végeredmény. Valahogy mindig is inkább a szálasomon magányomban húzódtam meg mikor elfogyasztottam a napi étel vagy ital adagom. És az ital sose volt alkohol tartalmú, így hát kicsit kellemetlenül éreztem magam a helyen. De most úgy se az ital vagy étel volt a lényeg, Gelair most inkább fedélnek számított a Bankár és az én fejem felett. Egy helynek ahol kitálalhat majd arról hogy miben is tudnék én neki segíteni.
A vidám köszöntést egy aprócska bólintással viszonoztam Acléan felé, majd elindultam Reley után aki a kijelölt asztal felé tartott. A gesztus hogy kihúzta előttem a széket nem lepett meg, gondolom egy bankárnál megkövetelik az udvariasságot, de nem fogadtam el, inkább átmentem a másik székhez, kihúztam magamnak és leültem rá.
Lehet hogy ez nemvolt túl udvarias húzás részemről, és bár nagyon is tetszett a figyelmes gesztus, de valahonnan mélyről az tört fel bennem, hogy ne fogadjam el még ha ez eget verő bunkósság is.
Így hát a helyemen ülve pillantottam vissza a bankárra.

**Gemorick** Csüt. Május 25, 2017 10:57 pm

Tarassian- A Sors négyszögletű kereke

Minden ifjú laer hangszerkészítő figyelmébe: kalandod Terakhon, Admork-ban, a Főtéren folytatódik! Jó szórakozást!]

**Severtir** Pént. Május 26, 2017 10:23 pm

Aishan - Majd megadom holnap

Aishan manővere erős meglepetést váltott ki Releyből, szemei csészényi méretűre tágultak, de aztán megrántotta a vállát és leült a székére.
- Mint már tudod bankár vagyok, méghozzá olyan, aki nem szereti a kertelést, a lényegre térek hát. - Előre dőlt, és az asztalra könyökölve malmozni kezdett az ujjaival. - Immáron több mint tíz éve, hogy megalapítottam a bankházamat itt Domhanon, de egy évembe se tellett, hogy az egyik legelismertebb legyek a szakmában. - apró, önelégült félmosoly jelent meg a szája sarkában. - De meglepődnék, ha valaha is hallottál volna a Fadurt-bankházról. Ugyanis a vállalatom, hogy úgy mondjam, a felszín alatt dolgozik. - Sokatmondó pillantás következett, amit csak összeesküvők váltanak egymás között sok krahácsolás és szemöldök vonogatás közepette, mikor egy meg nem nevezett harmadik személyről beszélnek. ( A harmadik személyek pedig meglepően nagy százalékban szenvednek el baleseteket az ilyen krahácsolós beszélgetések után.) De mikor Reley nem látott különösebb reakciót, vagy legalábbis nem azt amit várt,folytatta, bár egy fokkal halkabban .- Jó-jó...A bankom alvilági szervezeteknek, személyeknek és céheknek nyújt szolgáltatásokat. Kölcsönöket, megőrzési feladatokat, életjáradékokat, különleges barátoknak akár biztosítást is. Jelen esetben is egy megőrzési feladatról lett volna szó, egy kisebb vagyonát kellett volna az egyik ügyfelemnek vigyáznom, amíg ő a bányákban kotorász. De a bankok nem úgy működnek, hogy szépen ráülnek a megőrzendő pénzösszegre és várják, amíg kikelnek a kis aranytojások. Ebből aligha lehetne hasznunk, akkor meg ki a fene akarna bankot nyitni? Nem, nem. A bankok megforgatják a pénzt, befektetik, majd a hasznot elteszik, a tőkét pedig visszaadják. - Reley sóhajtott egy nagyot. - Most is erről volt szó. Az ügyfelem bányaszolgálatra küldték, ez hosszú időt jelent, tehát bátran befektethettem. Találtam is egy ígéretes vállalkozást, egy bánya Vidatharon, ami ha jól számítok körülbelül három hét múlva fogja visszahozni a befektetett összeget. Na, de itt jön a gubanc. Az ügyfelemet egy utólagos vizsgálat során felmentették, ugyanis egy másik, leendő-kuncsaftomról derült ki, hogy ő a vétkes. Persze azt azért túlzás lenne állítani, hogy ártatlan az ügyfelem de az adott esetben éppen nem volt szerepe, a büntetését tehát visszavonták. - Újabb sóhaj. - Innen már nem nehéz összerakni. Az ügyfél itt van, a pénz viszont nincs. Három napot kaptam tőle, hogy elő teremtsem valahogy. Ami lássuk be lehetetlen. - Hangjába eddigre már visszatért a keserűség és lassan újra áradni kezdetek belőle a kétségbeesés hullámai. - Főleg, hogy holnap lejár a haladék...

**Aishan Sar** Kedd Május 30, 2017 7:43 pm

-Majd megadom holnap

Meglepetten hallgattam végig a beszámolót és igazán felfogtam mi is a probléma, bár valahol megértettem a követelődzőt, hisz ha valakire rábíznám a pénzem és az befektetné valamibe és nem tudná nekem vissza adni, akkor bizony igen csak kijönnék én is a béketűrésemből. Újra átgondolva amiket hallottam eljutottam arra hogy fogalmam sincs miféle segítséget vár tőlem.
-Mennyire nagy az összeg? Nem tudnának a barátaid kölcsön adni neked?
Megpróbáltam abból kiindulni amit egyszer talán egy könyvben olvashattam egy adósról, de lehet apa mesélte. Tehát az lenne az okos megoldás, ha kölcsön kérne valakitől hogy legalább törlesztve legyen ez a veszélyes tartozás, aztán egy barátnak már könnyebb meg adni a pénzt. De az is megfordult a fejemben hogy egy ilyen egyszerű ötlet talán az ő fejében is felmerülhetett, és talán nincsenek barátai akik kölcsön adnának neki, vagy az összeg nagysága miatt vagy mert nem szívesen mennek bele efféle kölcsönbe. Eme utolsót is megtudnám érteni, bár azért amennyire a bankár ujjai hiányából kikövetkeztethetem hogy nem jó lóra tett, ami az életébe kerülhet. Ezt csak fontolóra veszi egy barát nem? Már ha vannak barátai. Hmm...
-Igazán szorult helyzetben vagy, de nem igen tudom miben tudnák a segítségedre lenni. Sajnos nekem nincs biztos jövedelmem amiből segédkezni tudnék neked.

**Severtir** Csüt. Jún. 01, 2017 10:08 pm

Aishan - Majd megadom holnap

Reley színpadiason sóhajtott egyet és hátradobta magát a székén.
- Barátok? Hah! Ilyen helyzetben ugyan becsöngethetnék bármelyik ismerősömhöz, még egy satnya kovászos uborkával se sajnálnának meg. - Visszahajolt az asztalhoz és szomorúan megrázta a fejét.- Nem, sajnos az én szakmámban nincs olyan, hogy barátság. Ami pedig az összeget illeti, senki nem lenne hajlandó ennyit kölcsönadni. Egyrészt, mert senki nem hord ennyi pénzt a mellényzsebében, másrészt mert tudják, hogy bankár vagyok. Senki nem ad kölcsön egy banknak. Egy kölcsönért folyamodó bank jó eséllyel már a tönkszélén áll, így aztán senki nem fektetne be.
Amíg Aishan gondolkodott Reley az arra köröző Acléantól rendelt két szelet zöldséges rétest és két pohár gurgalma levet.
- Ennyi pénzem azért még van.- villantott egy félmosolyt a lányra. - Illetlenség lenne potyára foglalni a helyet és éhen hagyni téged, ha egyszer már szóba álltál velem.
Amikor azonban Aishan jövedelem szóhoz ért, szemöldökei összekaramboloztak a homlokán.
- Ne, ne, ne, ne ... Azt hiszem félreérthettél. Sőt biztos is, hiszen erről még nem is mondtam szinte semmit. Most nem anyagiakra van szükségem. Az ugyanis van. Csak időm nincs, hogy hozzáférjek. Időt kell nyernem, amíg befutnak a hajók a vidathari bányából. És ebben tudsz segíteni. Márha akarsz. Tervem is van, úgyhogy azzal se kell fáradnunk. Nincs más dolgunk, mint keresni egy biztonságos helyet, ahol három hétig meghúzhatom magam. Igazából keresni se kell, mert tudok, úgyhogy csak annyi a dolgunk, hogy eljussunk oda. És te ebben tudsz segíteni. Mert ugyebár üldöznek. - Keserűen masszírozta meg csonkolt kezét. - Juttass el épségben a laederrani Aladeras-szigetekre, és hálám örökké üldözni fog.

**Aishan Sar** Szer. Jún. 07, 2017 3:50 pm

- Majd megadom holnap

Figyelmesen hallgattam és ha megkérdezett volna biztos vissza utasítom az ételt és az italt, de most már nincs mit tenni, ha kihozzák meg kell enni, hisz nem lehet senki olyan könnyelmű hogy, hagy eltékozolni egy ilyen lehetőséget. Így legalább letudom egyben az étkezést is, már is van haszna. Persze lehet ez csak egy ok hogy meggyőzzem magam arról , bizony nem voltam ostoba amiért segítséget nyújtottam ennek a szerencsétlennek. Segíteni mindig jó dolog, persze remélem azért nem ingyen gondolja a bankárúr...de nem hiszem hogy ez a mostani lenne a jó pillanat arra, hogy ezt felvessem neki.
Fontosabb lenne inkább azon elgondolkoznom, hogy biztosan alkalmas vagyok-e a feladatra, és hogy nem-e csak egy újabb bajba keverem magam. Énem óvatosabbik része azt sugallta álljak fel most, amíg nem késő és mennyek el. De ez a gyávábbik felem is egyben, és még is milyen Seguth vagyok ha hagyom hogy a gyávaság eluralkodjon rajtam? De aztán a másik, a kíváncsi és kalandvágyó oldalam arra ösztönzött, hogy vágjak bele, hisz nem érhet semmi gond. Három hétről van szó, és csak elkísérem, vigyázok rá, aztán vége is a megbízásnak. Mi baj jöhetne közbe? A bajra gondolni se kell, minden jól fog menni.
Aztán gondoljunk csak arra hogy azért a három hétért igazán jó pénzt kaphatnék, és biztosabb mint az alkalmi munkák. Persze ha egyáltalán fizetne nekem érte.
Az arcát fürkésztem, a tekintetében próbáltam olvasni majd megpróbáltam komoly és határozott arcot vágni mikor feltettem végül a kérdést. Nincs mese, jótétemény ide vagy oda, attól még éhen halok pénz nélkül.
- És nekem ebből mi hasznom származik, a háládon kívül?

**Severtir** Pént. Jún. 09, 2017 8:59 am

Aishan - Majd megadom holnap

Reley félrebillentette a fejét.
- Kell valami a hálámon kívül is? - Aztán szelíden elmosolyodott. - Csak tréfáltam. Na, de hogy mi a hasznod belőle? Először is ott az erkölcsi jutalom, egy bajbajutott megsegítése, és egy élet megmentése. Ez már önmagában is is elég lehetne. De én nem vagyok fukar alak. Mivel bankár vagyok elsősorban pénzbeli juttatásokban kell gondolkodnod, és nem kis összegben, ugyanis elég értékesnek tartom magamat. De ezen felül mindenfelé vannak összeköttetéseim, még ha nem is a legtisztábbak, vagy egyenesebbek. Szeretnél esetleg egy hivatalnoki posztot? Vagy inkább főkönyvtárosi pozíciót? Egyetemi doktorátust? Vagy csak valami különleges dolgot kell hozatni az egyik világ legtávolabbi csücskéről? Azt is megszerezhetem. Ha lenne királyságom annak is odaadnám a felét. Vagy ha kell akár feleségül is veszlek, vagy vigyázok a beteg nagymamádra, vagy megverem azt aki kiskorodban meghúzta a hajadat... Bár verekedésben nem vagyok jó. - Kicsit megrázta a fejét és a vigyorát is mérsékelte, ami időközben egyre szélesedett.
- Viccet félretéve. A lekötelezetted leszek, és azt kérsz amit csak akarsz, én pedig megpróbálom teljesíteni. Nagy csávában vagyok, te pedig kihúzhatsz belőle. Mások ezt kérdés és gondolkodás nélkül kihasználnák, én pedig egyenesen kérlek rá, csak ments meg. Kérlek.
Reley arcáról eltűnt minden gonosz kis vigyor, minden irónia, vagy színjáték, csak egy porszemnyi keserűség maradt meg, és Aishan végre megláthatta milyen is volt a bankár jobb napjaiban.
Acléan azonban meg akadályozta, hgy Aishan azonnal válaszolhasson, megérkezett a két rétessel és pohárral.
- Jó étvágyat kívánok, és ha bármi mást kérnének még, elég, ha intenek. -Egy szívből jövő igazi laer mosollyal tálalta az ételt, majd elsietett további teendői után.
Reley addig kihalászott egy noteszféleséget egy az övén lógó tasakból. Nem sokat lapozgatott, vagy kutakodott, majd Aishannak adta át.
Apró kétoldalas térkép volt az arasznyi füzetben. Laederran térképe.
- Ide kell eljutnunk. - Mutatott az egyik apró, a Nagy 'Laderas sziget mellett szinte csak szilánknak tűnő szigetre. - Már nem sokáig van a part mentén, de még éppen eltudjuk érni, ha neki indulunk.
Reley felpillantott a térképről és Aishanra függesztette a tekintetét.
- Ha úgy döntesz segítesz, akkor egy harangszón belül át kell lépnünk a portálon, tehát a rétesre még van idő, de ha nagyon messze van a szállásod, akkor a cókmókot inkább hagyd és útközben szerzünk. Ha pedig úgy döntenél, hogy nem segítesz, akkor csak annyit kérek, hogy még egy napig ne áruld el senkinek, hogy találkoztunk.

**Aishan Sar** Kedd Jún. 13, 2017 7:15 pm

- Majd megadom holnap

Már ahogy elhagyták a szavak a számat megbántam kissé, csak ugyan nem ez a megfelelő idő erre. De aztán átgondolva, arra jutottam hogy talán nem is pénzt kéne cserébe kérnem, és úgy az sokkal jobban venné ki magát. Minek álltatom magam? Bármennyire is önzőn viselkedek, nekem az életben maradást és a célom elérését jelenti, emellett azért nem egy ártatlan galambocskáról van szó. Mikor Bankárnak állt biztos számolt a negatívummal. Most meg megpróbál lelkiismeretfurdalást okozni bennem? Heh. És sikerült is neki...szörnyű vagyok.
Már épp válaszolni akartam mikor megérkezett az étel, de aztán elővett egy térképet és inkább arra összpontosítottam előbb. Tényleg minél hamarabb indulnunk kell hogy elérjük. A térképet figyelve igazából rájöttem hogy nem igen van amit össze akarnák szedni az útra, és igazából kissé a pitétől is elment a kedvem így felnéztem határozottan Reley szemeibe.
-Elsőnek is, ha elintézed nekem a kapcsolataidon keresztül hogy jég mágiát tanulhassak egy jó mestertől, akkor hagyhatjuk a pénzt. Fontosabb számomra a tanulás mint a pénz most. Ebben tehát megegyezhetünk....és igen, elkísérlek.
Lenéztem a pitémre majd felemelve a tányérról haraptam belőle egy jókorát hogy azért még se így hagyjam itt érintetlenül, aztán gyorsan lenyelve italommal öblítettem és Releyre pillantottam.
-Akár indulhatunk is.

**Severtir** Pént. Jún. 16, 2017 9:30 am

]Aishan - Majd megadom holnap

Reley szemöldökei egy emelettel feljebb szaladtak a homlokán,miközben egy méretesebb rétes darabot emelt a szájához.
- Nem igazán értem, hogy miért szeretnél jég mágiát tanulni, elvégre Ark'Seguth vagy. Nektek ez nem valamilyen alap felszerelés?
- De természetesen összehozhatlak valakivel. Öhm...khm...mármint egy profi jégmágussal. Mint mesterrel. - Majd inkább zavartan kortyolt egyet az italából.
Az indulás szóra újra elvigyorodott, és gyorsan feltűzte még az utolsó sütemény darabot a villájára. Egy sietős korttyal leöblítette, és fel is pattant.
Acléna is észrevette a távozni készülő vendéget így odalépett az asztalhoz, hogy elvigye a tányérokat.
- Remélem mindennel megvoltak elégedve. - Mosolygott rá vendégeire.
- Soha nem ittam még ilyen jó gurglevet, és a rétes is remek volt. Igaz is, ezt a keveset lenne olyan kedves és elcsomagolná nekünk? Sajnos sürget minket az idő, ezért nem tudtunk tisztességesen végezni vele.
Acléan csak bólintott egyet, a tányérokat és poharakat ügyesen egymásra halmozva a hátsó konyhába ment.
Reley pedig követte a pulthoz, hogy rendezze a számlát.
Egy perc se telt bele és már nála volt a takaros zsírpapír csomag a maradék rétessel.
- Akkor indulhatunk is. - vetett egy mosolyt Aishanra és kitárta előtte a fogadó ajtaját.
A nap utolsó fénypászmái is eltűntek eddigre. Az utcák azonban nem borultak teljes sötétbe. A házak fényei, az utcai lámpások és a hold lágy fénye együttesen egész hangulatos éjszakát hoztak össze.
Reley magabiztosan megindult a laederrani portál irányába.
- Mondd csak... Oh, milyen buta is vagyok, még nem kérdeztem, hogy hívhatlak, és még én se mutatkoztam be rendesen. Reley Fadurt szolgálatodra. - Menet közben produkált egy furcsa meghajlás félét.
- Szóval, csak azt akartam kérdezni, hogy hogy állsz fegyver dolgában? Mert ha kell útba ejthetünk egy biztos helyet, ahol van pár érdekesség

.

**Aishan Sar** Szomb. Júl. 15, 2017 11:50 am

- Majd megadom holnap

Nem tehettem róla, de igazán lelkesedés fogott el meghallva hogy tudna nekem biztosítani egy mestert. Egy szintmérő valószínűleg szépen kimutatta volna ahogy 0% -ról felröpül a kedvem 100% -ra. Így éreztem magam a hallottaktól, és már is sokkal jobban hittem benne hogy nem lesz gond. Bármit megtennék a tanulásért.
- Attól hogy a jégmágia az elemünk, a tudás nincs bennünk alapjáraton születésünk óta, ezt is ugyan úgy tanulgatni kell mint a beszédet. Apám nem akarta eltúlozni a tanításom, mert nem akarta hogy vissza menjek a szülőföldünkre. Én viszont mester akarok lenni egyszer, amihez rengeteg tanulás szükséges, olyasvalakitől aki maga is óriási magaslatokban van már. Így áll az alku, elkísérlek cserébe egy mesterért.
Magam is meglepőnek tartottam a hirtelen jókedvet amit a hangomból véltem kihallani, szép, még jó hogy nem elkezdek itt dalolászni örömömben.
Megköszöntem az ételt mikor Acléna az asztalunkhoz lépet, és örömmel vettem hogy a Bankár Úr elcsomagoltatja nekünk a maradékot. Felkeltem én is az asztaltól és amint megkaptuk a maradékot indultam Reley után.
Még az se zavart most hogy udvariasan előre engedett, elfogadtam kilépkedve a már sötétedő utcára. Aztán egymás mellett indultunk el leaderrani portál felé.
- Aishan Sar...
Válaszoltam a kérdésére, aztán mikor megemlítette a felfegyverkezésünket egy ideig elmerengtem, van ugyan fegyverem, bár a kard ami amúgy se az enyém a szálasomon maradt, de az iker kések mindig az öltözetembe vannak rejtve, na de ezt ő nem látja, talán még egy potya fegyverhez is juthatok, ami mindig jól jön.
- Lehet jól jönne ha útba ejtenénk azt a helyett, munkából jövök, és oda nem vihetek magammal fegyver arzenált, így csak egy tőröm van....Bár az Saltusi, de azért valami lehet még jól jönne.
Úgy éreztem lebegek, megmérgezett az ígéret hogy végre egyenesbe jöhet az életem, az álmaim felé. Olyannyira elszálltam az érzéstől hogy akaratlanul is mosolyogtam ahogy előre lépkedtünk. Nem tehetek róla, lehet nevetségesen festek ezzel a hirtelen boldogsággal, de ezt semmi se tudja elrontani.

Ajánlott tartalom