Saltusi Harcitechnikák

Harci technikák - Saltusi

Kétségtelen, hogy ha fizikai erőről van szó, akkor a saltusiak messze maguk mögött hagyják a többi faj képviselőit. Különleges izomzatuk páratlan kitartást, gyors reflexeket és olyan erőt kölcsönöznek nekik, amivel csontot törni nem sokkal nehezebb, mint száraztésztát. Miről ismerjük még őket? Nyilván a lőfegyvereikről, a grántájaikról és a rengeteg kékacélról, amit magukra aggatnak.
Ha valaki el akarja sajátítani a Fejvadászaink erőre és precizitásra épülő erősen megfontolt harcművészetét, ideje lesz összeszednie az összes kitartását: bizony, szüksége lesz rá.

I. Pusztakezes harcmodor:
Mielőtt a puskához vagy a kékacél tőrkardhoz nyúlnánk, az első lépés a pusztakezes harcmodorral való megismerkedés. Mert ha valamiben nagyon nagyok a saltusiak, az a saját öklük használata taglóként, buzogányként, pajzsként és ha úgy hozza a kaland faltörő kosként.

A saltusi lovagok kiképzésébe beletartozik az ökölharc is, így alapos ismereteket szereznek anatómia terén és tisztában vannak az alapvető bénítási pontokkal nem csak általában, de fajonként is. Elsősorban a harcképtelenné tételre mennek, nem nagyon szeretnek nyakakat elroppantani (bár kétségtelenül nem lenne nehéz). Céljuk ennek megfelelően inkább az ízületek kificamítása, csonttörés, földrevitel, az ellenfél kiütése.
Közelharcban igyekeznek fenntartani a saját védelmüket, és bár élnek gáncsolásokkal, nem szeretnek becsúszó rúgásokat alkalmazni, vagy bármi egyéb módon fölre kerülni.
Gyakorta alkalmazott közelharci pusztakezes technikák:
- Térdtörés: Egy erőteljes, negyvenöt fokos szögben érkező rúgás, megfűszerezve a standard vasalt saltusi csizmával, egyenesen a térdkalácsra célozva.
- Gáncsolás
- „Zongorázás” (bordatörés)
- Ficamítások
- Teljes testes öklelés
- Kiütés
Saltusi páncélkesztyűk , avagy a pusztakezes harc brutális szinten:
A saltusi páncél kesztyűk nem pusztán védik a lovagok kézfejét a sérülésektől, de növelik az általuk okozott sebzést, a szándékosan élesre megmunkált peremekkel.
Egyes érdemes saltusiak kiérdemelhetik a speciális, altató tűkkel ellátott páncél kesztyűket is. A rugós körülbelül félhüvelyk hosszú tűhegyek a két középső bütyök közül csúszik ki miután a saltusi kioldotta a rugós szerkezetet, aminek biztosítéka a csuklójánál található. A tűk gyorsan ható altató, vagy bénító anyaggal vannak kezelve, ami körülbelül 10 másodperc alatt földre viszi az ellenfelet, ha megfelelő helyre sikerül szúrnia. A tűket lehetőleg a nyakba, vagy valamelyik főbb ütőér közelébe kell szúrni, minél kevesebb ruha, vagy páncél rétegen át, mivel ezek a méreg egy részének eltávolítását okozza, így a hatás is csak részleges, vagy lassabb lenne.
Miután egy saltusi megszúrt nem ajánlatos fészkelődni, vagy csapkodni, mivel könnyen magukba törhetjük a tűhegyeket. Ezzel nem csak, hogy több mérget juttatva a szervezetbe, de egyes paranoiás saltusiak még ezeket is kékacélból készítik, ami a varázshasználókra nagyon kellemetlen hatással lehet.


II. Lövészet

Mivel minden saltusi lovag kiképzésének a középpontjában a lövészi készségek elsajátítása áll, mesteri fokon űzik ezt a mesterséget. Saltusit ritkán látni a puskája nélkül és nem véletlenül: fő fegyverük és utolsó mentsváruk is kellemetlen helyzetekkel. A saltusi puskák fajtától függően 2-6 lövetűek, hátultöltősek és mindegyikbe egy elementális kristály van építve, ami az erejét adja. Kékacél, feketeacél és sima acéllövedékeket is használnak, de ha úgy hozza a helyzet, kartácstűzzel is szembe találhatja magát a balszerencsés bűnöző elem.
Egy saltusi körülbelül 10-15 másodperc alatt képes betölteni a puskáját. Ha valakinek gondja akadna a célzással, azt ki sem engedik a kiképzésről. Alapvetően mindig kékacél lövedéket használnak, kivéve, ha biztosak benne, hogy a célpont egészen biztosan nem varázshasználó. Alapvetően itt is inkább bénításra, semmint kiiktatásra mennek, hiszen ahogy az illusztris saltusi közmondás is tartja: Halott nem emel csákányt. Mivel a puskák egy része bajonettel van felszerelve, közelharcban sem védtelenek a lovagok, valamint a puskák vasveretes tusa is használható buzogányként, ha minden kötél szakad.

- Különböző puskák egyedi technikái

- Csappantyús:
Alapvetően egy mesterlövészpuskáról van szó, ami mindenekelőtt bitang pontos célzást és még pontosabb találatot tesz lehetővé, arról nem is beszélve, hogy teljesen zajtalan.

- Vörös Trombon:
Elementális tűzkristállyal ellátott, trombon puska. A széles torkolat lehetővé teszi, hogy egyszerre, akár 2-3 golyót is, kartácsot, vagy akár láncos golyókat is lőhessenek vele, a trombon így több ellenfelet is fenyeget. Hátránya, hogy a golyók nem olyan könnyen irányíthatók, így nem ritka a halálos sebzés. A lövés emellett tűzsebzéssel is jár, nem pusztán az izzásig forrósodott golyók révén, de tűzpermet, szikrák és lángok révén is. A vörös trombonosok könnyen felismerhető és mondhatni rettegett alakulatok. Gyakran puszta megjelenésük is elég, hogy egy kisebb zavargás elcsendesedjen.
- Tömegpusztító tulajdonsága miatt gyakran nem közvetlenül az ellenfelet célozzák be, hanem inkább az előtte lévő útszakasz, vagy csak a lábakat.
- Különleges fojtás esetén, mikor töltényt nem töltenek be a puskába, pusztán lángszóróként is funkcionálhat, de ez csak a veteránok által ismert technika, a vezetőség és a kovácsok is ferde szemmel néznek az ilyen technikát használó lovagokra, a puskák ugyanis nem efféle hazsnálatra vannak kitalálva.

- Fekete Trombon:
A vörös trombonhoz hasonlatosan ez is egy a méretesebb típusok közé tartozó puska, sőt leginkább egy gránátvetőhöz lehetne hasonlítani. A név talán elsőre megtévesztő lehet, mivel nem árnykristállyal, hanem földkristállyal működik. A töltények a puskacsövet elhagyva a földkristály hatására „megnövekszenek” és így csapódnak az ellenfélnek. Nagy méretű parittyának, vagy kisebb ágyúnak is tekinthetnénk.
- A különböző töltények különböző alakban kristályosodnak ki. Előfordulnak, nagy méretű, szinte teljesen kerek és tompa lövedékek, amik csontokat törnek bárhová is csapódnak. Valamint szögletes geódák, amik inkább az izomzatot és ereket roncsolják. De sörétek betöltése esetén kartácstűzhöz hasonlatos kavicszáport szórhatunk az ellenfélre, ami megzavarja, lelassítja, és alkalmanként meg is vakíthatja az ellenfelet.
- A saltusiak gyakran használják ajtók betörésére, barikádok letarolására. Vagy éppen magvadult laestatok fejbekólintására.

- Villanópisztoly:
Ahogy azt már a neve is sugallja, pisztolyról van szó. Tehát nem nagy távolságú, de forgótárral ellátott fegyver, ami inkább a gyorsaságra épít, és leginkább vegyes csapatokban alkalmazzák, mivel önmagában nem túl erős.
- A lövés után erős fényvillanás vakítja el az ellenfelet. Ezzel nem csak megvakítva és feltartóztatva, de a saltusi lovagoknak is időt adva, az újratöltésre, kardok előrántására, és bajonetteket felcsatolására. Az elvakult ellenfélet pedig könnyű gyorsan megközelíteni és leszerelni.

- Szikravető:
A saltusiak egyetlen két kristállyal felszerelt puskatípusa. Egy víz, valamint egy villám elementális kristály van beépítve a puskába. Utóbbi miatt a puska jórésze faborítást kapott, mert bár ritka, hogy a kristály kóboráramot produkáljon a puskatestre, de azért előfordul. A két kristály miatt lényegében két puskáról beszélhetünk, amit eggyé szereltek össze. Külön závárzat, cső, elsütő szerkezet, de egy test és puskatus, ennek ellenére se nehéz, vagy otromba fegyver, ami csak tovább dicséri a saltusi kovácsok szakértelmét. A két kristályhoz külön-külön ravasz tartozik de mindkettőnek külön biztosítéka van és ezek segítségével tudja a lovag kiválasztani, hogy melyik csővel is szeretne tüzelni.
- A szikravető név alapvetően a villámkristályú puska elnevezése, ebbe hagyományosan sörétes töltény kerül, amik becsapódáskor elektromos impulzusokat bocsájtanak ki magukból, lényegében lesokkolva az ellenfelet.
- A vízkristályos puska az egyszerű vízköpő nevet viseli. Közelharcban nem túl hatékony, mivel egyszerűen csak nagy nyomású víz sugarat lövel ki magából. Természetesen az ellenfél megzavarására is használható, ha a képébe irányzod a vízsugarat, vagy ha az utcát locsolod végig vele. De még a puszta földet is becélozhatja vele a saltusi, dagonyává alakítva a terepet. De gyakrabban használják az ellenség puskájának eláztatására, ezzel lövésképtelenné téve azt, vagy tomboló tűzmágusok eloltására.
- A szikravetők trükkösebb felhasználási módja a két kristály azonos időben, vagy gyors egymásutánban való használata. Mivel a víz köztudomásúan vezeti az áramot, az eláztatott ellenfelek, netán tócsában álló bandita csapat elektromos tölténnyel való megcélzása effektív módszernek bizonyulhat.


III. Közel harc puskákkal:
Bármelyik saltusi kerülhet olyan kutyaszorítóba, hogy kifogy a tölténye, és ilyenkor jön el a bajonett, puskatus és kékacél kések ideje.
A puskatus közelharci használata meglehetőst egyszerű, leginkább egy különleges, tökéletes egyensúlyú és nagyon finom művű bunkóhoz hasonlítható, de azért mégiscsak bunkó. A szikravetők esetén még arra is van egy kevés esély, hogy a fedetlen puskacsőhöz érő ellenfelet apró áramütés éri. ( A slatusi kovácsok kísérletei alapján megmondható, hogy egy szikravető csövében egy teljes tár kilövése után már szinte biztosan van némi felhasználatlan töltés. A szikravetősöknél ezért bevett gyakorlat, hogy ha idejük engedi a földhöz érintve puska csövüket elvezetik a felesleges töltést. Több kilőtt tár esetén nagyobb eséllyel és nagyobb feszülstéggel kell számolni).
- Felszerelt bajonettje a Szikravetőnek valamint a Csappantyúsnak van, ami alapállásban a puskacsőre van visszahajlítva, de egy pecek meghúzása után egy rugó előrecsapja. A Csappantyúsoknak alapvetően a puskacső alján található a bajonett, hogy ne zavarja célzásban a lövészt, bizonyos esetekben azonban támasztékként is szokták használni, ha csak félig hajtják ki. A Trombonok bajonettje a csőbe tolva, valamint egy félfordulattal rögzíthető, a kiszélesedő csővégek miatt ugyanis nem lehetne a rugós megoldást alkalmazni. Természetesen a Villanópisztolyokra is fellehet erősíteni ,de nincs sok értelme, inkább kézben használandó.
- A saltusiak vadászkése kétarasznyi hosszával inkább tőrnek illene be. Tokjában azonban még így is praktikus felszerelés, mivel kétszeresen hajtott, tehát csak egy arasznyi, és csak a rugó kioldása után ugrik elő tokjából és fordul helyére a tőr felső egy arasza. A saltusi kovácsok munkáját dicséri ez a fegyver is, mivel az illesztések nagyon finomak és még egyszer se csuklott össze használat során. A saltusi lovagok rendszerint heggyel lefelé fordítva használják késeiket, ezzel hatékonyan tudnak védekezni és az általuk okozott sebesülések se mindig halálosak. A lovagok nem szoktak cifra késtáncokat és pörgetéseket alkalmazni, legalábbis nem tanítják nekik, de az évek során mindenki kialakítja a maga technikáját és trükkjeit.

IV. Vívás:
Ritkán hallani vívómester saltusiakról, de persze nem azért mert ne jeleskednének ebben a harcművészetben, inkább mert nem kedvelik különösebben. A slatusi taktika alapja, hogy addig intézd el az ellenfelet, amíg nincs kardtávolságon belül, és mivel ebben nagyon gyakorlottak, ritkán kell csak előrántaniuk a kékacél pengéket. Épp ezért időnként újraképzést is kell tartani a lovagok körében, mivel gyakorlás híján kiesnek a formából, már ami a kardművészetet illeti. A slatusi rövidkardok ettől függetlenül ugyanolyan minőségi munkák mint a puskák. Egyensúlyuk tökéletes, élük bármikor felszabdalja a legfinomabb papírt és tökéletes, rozsdamentes állapotban tartják őket.
A saltusi lovagokat hagyományosan elfogott, a büntetésüket rövidíteni kívánó kadmetek képzik saltuson, egyedi, inkább erejükre, mintsem gyorsaságra szabott technikákra tanítva őket.
A saltusi vívás nem látványos, és nem akrobatikus. Ha egy saltusi előhúzza a kardját ritkán támad, hacsak nem sikerül az első szúrással, vagy vágással harcképtelenné tenné ellenfelét. Inkább elmozdíthatatlan, megkerülhetetlen sziklaként állnak meg, és megvárják amíg az ellenfél kifárasztja magát, míg megpróbál áttörni a védelmükön. Ha ellenfelük már kifáradt vagy elbizonytalanodott, lesújtanak. Más szóval nem is lehetne igazán jellemezni ez utóbbi technikát, mivel saltusiakról beszélünk, saltus izomzattal és saltusi erővel.
Kedvelt saltusi technikák:
- Kardtörés: A saltusi rövidkardok és a saltusi izomerő tökéletes felhasználása. Egyetlen jól irányzott csapás az ellenfél fegyverének markolatához és volt penge nincs penge. A lefegyverzés mellett komoly lélektani hatása is van, elvégre nem mindennapi látvány, hogy valaki egy csapásból, mondhatni kettészel egy kardot.
- Lefegyverzés: Újfent a saltusi izomerő kerül előtérbe. Egy egyszerű ámde annál erősebb csapásról van szó, ami egész egyszerűen túl erős, hogy a legtöbb fajba tartozó egyed megtudja tartani a fegyverét ezzel szemben. Az eszesebbek ilyenkor nem kockáztatják, hogy kardjuk messzire repüljön, így nem fejtenek ki ellenállást, de még ilyenkor is számolniuk kell, egy jól irányzott taszajtással, vagy könyökléssel, az így keletkezett védelmi résen. Nem mellesleg az ellenállás csuklóficamhoz is vezethet.
- Ellenfél idegesítése: Próbáljuk meg csúfolni, hátha feldühödik! Régi de hatásos technika. A védekezésre beállt saltusi lovag hagyja, hogy az ellenfél kifárassza magát. Amennyiben az nem olyan készséges, hát biztatja egy keveset, felmenőket és bibircsókokat gyakran emlegetve.


FEJLŐDÉSI SZINTEK JELENTÉSEI:
Alap: A harcos tisztában van az alapvető fogásokkal, felismeri és alkalmazni is tudja azokat, nem kiemelkedő harcos, de megállja a helyét egy átlagos ellenféllel szemben.

Középhaladó: A harcos már magabiztosan alkalmaz cseleket, van tapasztalata az adott harcmodorban, könnyedén legyőz egy átlagos ellenfelet.

Haladó: A harcos már egyéni trükkökkel és sajátosságokkal tarkítja az alaptechnikákat, képes egyszerre több ellenféllel harcolni, magasan képzett ellenfél ellen is megállja a helyét.

Mester: A harcosnak már a jelenléte is elég ahhoz, hogy az átlagos ellenfelet megfutamítsa. Vérében van z adott technika, több magasszintű ellenfél ellen is állja a sarat.