Shandara lényei

Ízeltlábúak:

Fafaragó: Ez rovar melynek a neve igen árulkodó, leginkább a fák törzsén él, és igen jól is érzi ott magát. Mérete nem nagyobb egy szarvasbogárnál, talán csak néhány milliméterrel. Szárnyai hártyásak és leginkább az őszi falevelekre hajaznak, színükben és formájukban is. A Fafaragó kedvenc elfoglaltsága, hogy rálapul a fák törzsére, és addig szívja a nedvet belőlük, amíg azok el nem pusztulnak. Ekkor teszik le petéiket, melyből átlag 20-30 kicsi kel ki. A Kromatok előszeretettel irtják ezeket a kártevőket, mivel azon kívül, hogy ölik az erdőt semmi hasznuk sincs.

Álomlepke: Ez a pillangó faj eléggé nagyra sikeredett, körülbelül egy jól megtermett koca méreteivel vetekszik. Ezen lepke elhullajtott bábja, igen értékes, mivel erős fájdalomcsillapítót, és kellemes fűszert lehet belőle csinálni, ami eléggé kedvelt minden Kromatoknál. Elégetésekor erősen tömjénes illattal ég, meglehetősen hosszú ideig, szóval a templomokban általában ezzel füstölnek. Nem tenyésztik ezeket az állatokat, mivel nem szelídíthetőek, de az erdőjárók, ha találnak, mindig hoznak bábhéjat. Kedvenc táplálékuk a negédes gyümölcsök, amik mellett gyakran megtalálhatóak a bábok is. 

Mámorpók: Ez a pici fekete pók igazán közkedvelt a papok, vagy a magukat álomjáró Kromatok körében. Ennek a kis rémségnek a mérge ugyanis erős hallucinációt okoz, amitől az ember valóban azt hiheti álmodik. Ezzel a méreggel szoktak a papok úgymond kapcsolatba lépni az isteneikkel, emiatt is tartják nagy becsben a kis jószágot. 

Sárgalábú: Ez egy nagyon is veszélyes bogár, ami nem igazán szereti, ha valaki túl közel megy hozzá. Alakra leginkább egy felpüffedt darázsra hasonlít, ami akkorára dagadt, mint egy nagytestű kutya, de ez megtévesztő ugyanis a külső réteg, ami szőrösnek hat igazából egy kemény kitinpáncél. Ha valaki felhergeli ezt a bogarat, akkor a kitinpácélja alól előveszi négy pár hártyás szárnyát, majd addig üldözi áldozatát, amíg el nem kapja, vagy meg nem hal. Ha elfogta, akkor elkezdi kirágni a fejét, hogy aztán utána szépen elfogyassza az egész testet.

Hosszúféreg: Ez egy igazán vékony de hosszú, rengeteg lábbal rendelkező puhatestű ízeltlábú. Kedvenc tartózkodási helye a oszló húsoktól hemzsegő Gödrök, vagy a rothadó fák kérgei.  

Trikker: Kemény kitinpáncélos éjjeli bogár. Hosszú egyenes csáprágója enyhén felfele görbül. Apró ébenfekete szemei vannak, hat pontosan. Kitinszárnyai alatt négy pár hártyás szárny található amivel képes a levegőbe repülni. Kedvelt tápláléka a madarak tojása. A csáprágóját betolja a mészvázba, majd kirepeszti azt, és így odafér, hogy kiszívja a benne található táplálékát. Sok kárt tudnak így okozni az esetleges madártartóknak, de egyébként ártalmatlan bogarak csupán. 

Madarak:

Sárkánymadár: Igazán hasonlatos a sárkányokhoz mind színvilágban, mind kültakaró szempontjából, hiszen pikkelyes testűek, és igazán jó röptű madarak. Az különbözteti meg őket a sárkányoktól, hogy növényevők illetve rettenetesen buták, és nem nagyobbak egy galambnál. Ettől függetlenül az összes Sárkánymadár, a Kromat papok védelmét élvezni, emiatt a vadászatuk tilos.

Vadászökör: Noha a neve egy emlősre utal, nem az. Ez egy sas madárféleség, aminek legjobb tulajdonságai közé tartozik, hogy könnyedén észreveszi áldozatát a sűrű lombkorona ellenére. Szelídíthető madár, aki nagyon kötődik a gazdájához. Színe igazán pompázatos zöld, és a csőre nem görbe, hanem egyenes, és nagyon hegyes.


Rukerra: Hosszúcsőrű, fehér tollazatú, karmos lábú, gyors röptű madár. Érdekessége, hogy csak és kizárólag gyümölcshúst fogyaszt, pedig csőrének kampós vége pont az ellenkezőjére utal. Szelídíthető, igen okos madár, így a Kromatok gyakorta használják üzenetvivő, vagy házi madárnak.

Temerin: Az egyetlen olyan madár, amely tollak helyett szőrrel rendelkezik. Legalábbis a testén. A szárnyai végét persze tollazat borítja de, azt is könnyedén bundának nézheti az ember. Egy ragadozó madár, amelyik majdnem képes elérni a három méteres szárnyfesztávolságot, már tojás korában, és minél öregebb példánnyal találkozunk annál hosszabbra nő a szárnyuk. Sajnos viszont, a testük nem növekszik a szárnyukkal együtt, így az idősebb példányok már repülni sem képesek a hatalmas plusz súly miatt, így általában ez a legfőbb oka az elhalálozásaiknak. Emberre nem veszélyes, noha egy nagyobb csapat Temerin képes leteríteni egy kifejlett elefántot is. 


Lemerin: Színpompás ragadozómadár. Az "Erin" faj egyedüli képviselője amely nem nagyobb mint egy Ara papagáj. Színes tollazata a szárnyán eléggé egzotikussá teszi, és a testét borító szőrérét eléggé gyakran vadásszák. Kedvelt tápláléka az apróbb rovarok, halak, és kistestű emlősök. Csőre görbe, lefelé kanyarodó, és meglehetősen hegyes. Emberre ártalmatlan, nehezen, de háziasítható madár.

Federin: A temerinek vérrokona. Az "Erin" madárfaj csúcsragadozója. Szárnyfesztávja a duplája a fajtabelieknek, de míg ők nem növekszenek az idő múlásával, addig a Federinek teste együtt nő a szárnyaikkal, így egy húsz-harminc éves példány akár tíz-tizenkét méteres szárnyfesztávra tehet szert, ami egyedülállóan hatalmas minden létező repülő teremtmény között. Ragadozó életmódot követnek, és amíg fiókák, vagy csak apróbb méretűek addig, csak és kizárólag, prédaállatokra vadásznak. Viszont miután már nem képesek jóllakatni magukat a pockokkal, vagy egyéb kistestű emlősökkel, akkor elkezdenek ragadozó állatokra is vadászni, mint a Marcangokra, vagy a Sharimanokra, és sajnos az emberhúst sem vetik meg.


Emlősök:

Marcang: Nos nagyon úgy hangzik, mintha egy öregasszony csivavája lenne, de ez koránt sem igaz. Ez a nagymacska, az erdőkben él, szép zöldes-fekete bundája, és hatalmas állkapcsa van. Nem igazán szereti a társaságot, és keményen megtorolja azt, aki belép a vadászterületére. Egyébiránt bundája igazán értékes, és nagyon gyorsan szaporodó nehezen szelídíthető állat. 


Shariman: Zöldes-barnás bundájú hosszú pofájú, vékonytestű kutyaféle. Méretben nem nagyobb egy kifejlett Retrivernél, de fogazata, amely  több sorban helyezkedik el a szájában, és tüskés szőrzete igazán félelmetes ragadozóvá teszi. Agresszív, és bárkire rátámad akár csapatban van akár nem. Mivel képes gyorsan és halkan mozogni, így szinte futva közelíti meg az áldozatát, és annak a végtagját letépve próbálja harcképtelenné tenni. Csapatban és egyedül is szoktak vadászni, és noha nem nehéz őket távolról levadászni, közelharcban félelmetes ellenfelek. 


Kort: A Kortok szelíd növényevő kistestű emlősök. Hosszú nyakuk, és két lábuk van, amelyek karmokban végződnek, hogy a fák kérgein meg tudjanak kapaszkodni. Zöldes árnyalatú bőrükkel beleolvadnak a környezetbe, és hosszú nyakaik segítségével szedik le az elrothadt gyümölcsöket a fákról. Emiatt a kertészek előszeretettel alkalmazzák ezeket a pici lényeket ( körülbelül tenyér nagyságúak) a gyümölcsösök éppen tartására. 

Féreghajtó: A név csalóka, hiszen most nem egy tablettáról beszélünk. A Féreghajtók hosszú zömök testtel, fehéres árnyalatú szőrrel rendelkeznek, és kedvenc táplálékaik a férgek. Amiből Shandarán van egy pár. A fákat és a földet szokták ezek a férgek megfertőzni, és a Kedves Féreghajtók jönnek, hogy lakomázzanak. Melső lapátszerű lábaikkal kaparják ki a férgeket a menedékhelyeikről, hogy aztán hosszú megnyúlt pofázmányukkal felszívják őket. Hasonlatosak a hangyászsünhöz, noha ezen állatok nem rendelkeznek nyelvvel, csak egy csőszerű szájnyílással. A féreghajtók egyetlen problémája, hogy ott ahol táplálékot találnak, mindent felforgatnak újabb élelemért, még akkor is, ha nincs már ott több.


Poromer: Nagytestű, növényevő, eléggé félénk állat. Alkatra leginkább egy túlméretezett pocokra hasonlít, hiszen zömök teste, és hosszú farka valamint rágcsálóéhoz hasonlatos fogazata erre enged következtetni. Viszont bundája teljes mértékben sötétvörös, és mineden szőrszála végén apró csalántüskék helyezkednek el, amelyek érintésre felsértik a bőrt, és erős viszkető anyagot juttatnak a szervezetbe. Eléggé kellemetlen dolog, de mivel maga az emlős nem igazán mutatkozik ember közelében így nem kell tőle tartani, hogy összetévesztik egy kutyával.