Ark'Seguth fegyverzet

---

Közelharci fegyverek:

Hagyományos Vadászlándzsa:

A legtöbb Ark’Seguth által forgatott fegyver. Mint neve is mutatja, inkább a vadászatban, semmint a határőrzésben használatos, de fontos megjegyezni, hogy ez nem egy dobó/vetőlándzsa, szigorúan közelharcban forgatják.
Talán a legrégebben használt, és leghatékonyabb eszköze az Amibara vadászatnak. Nyele 6,5 láb (2 méter körül) hosszú, tömör ámbrafenyő és mint olyan effektíve törhetetlen, hiszen a fa, ami kibírja a Seguth Anduri hideget, az mindent kibír. A fegyver tökéletesen kiegyensúlyozott, szakavatott forgatója egyszerre tudja lándzsaként és pajzsként is használni. A hegy rendszerint levél alakú, egyenetlen nyersvasból készül. Az ark’Seguthok nem nagy hívei a fémművességnek, de a vasat sokra tartják. Amilyen dísztelen és egyszerű a hegy, olyan bonyolult a nyél díszítettsége. Amikor egy ifjú Ark’Seguth elnyeri helyét a vadászok között, saját kezével faragja meg a bonyolult díszítőelemek hálózatát. Minden lándzsanyél egyéni, külön történetet mesél el, amit a későbbi forgatója a népe legendáriumából választ magának, egyfajta kifejezése ez az általa választott vezérelvnek. A hagyomány szerint a hegy alá nem mitikus jelenetet, hanem az első vad leterítésének képét vésik. A Vadászlándzsát elveszíteni hatalmas szégyen.

Sarlókard- Kovath’Eret

Igencsak rút halált hozó, három-négy láb hosszú holdsarló alakú, belül cakkozott, egyenetlen felületű nyersvas pengéről van itt szó, amit előszeretettel kennek be különböző mérgező növények nedvével. Ha ez nem lenne már magában is elég aljas, e fegyvert odahaza, Seguth Anduron, leginkább a portál környékén állomásozó állandó helyőrség éjszakai egységei használják. Nevét, a Kovat’Eretet, ami harapó Holdat jelent, nem nagyon kétséges honnan kapta, és biztos ami biztos, a fókaagyar nyélbe is holdakat szoktak vésni ( a gyengébbek kedvéért). Egyértelműen vágófegyver, és nem célja, hogy az ellenfél gyorsan és tisztán halljon meg, sőt mintha némi szándékosság is lappangana az alapvetően mellékhatásként fémjelezett lassú kínhalálban. Mérgezett változatát vadászatra soha, semmi szín alatt nem használják.

Agretur

A kifejlett amibarák elhullatott agancsából készülő szúró-vágó fegyver, méghozzá az egyik legbecsesebb az összes közül, amit az Ark’Seguthok forgatnak. Az agancsokat, amik akár 4-4,5 láb hosszúak is lehetnek, először hetekig tőzeg alá temetve tartják, majd tűzbe tartva edzik, hogy a csont gránitkeménnyé váljon. Ezután az ágakat megélezik, a végekre éles hegyeket kovácsolnak. Az agancstőhöz fókaagyar markolat, vagy hosszú, görbe, ámbrafenyő nyél csatlakozik. Mind a nyelet, mind az agancsot gazdag faragások díszítik, a csont és a nyél fényét feketeciprusolajjal érik el. Az Agretur gyakori ápolást igényel, és ahhoz, hogy a kevéssé kiegyensúlyozott fegyvert valaki hatékonyan használni tudja, egy plusz ujjízület szükségeltetik a biztos megtámasztáshoz.

Fókavadász szigony

A négyagyaras fóka jó három-négy méter hosszú állat és bár szárazföldön lomha, vízben halálos ellenfél. Az Ark’Seguthok nem hívei az egyenlőtlen küzdelemnek, ha vadászatról van szó, így a fókákkal is inkább sekélyesben mérkőznek meg, mint a kavicsos tengerparton. A Fókavadászok négyágú szigonya kizárólag fókacsontból készül és igen széles. A fegyver ágai szokatlan módon helyezkednek el: a hosszú, középső, szakállas végű ágat veszi körül a három másik, amely rövidebb, szélesebb és ívelt kidolgozású. Úgy fejlesztették ki, hogy az egyik vadász leszoríthassa vele a fóka fejét a víz alá, míg a másik végez vele. Ha a fóka elszabadul még mindig tökéletes szúrófegyver, mellyel a szügy, vagy a kevésbé védett nyak célozható. A portálnál posztoló őröknél és a rezervátumban is gyakori fegyver, főleg, mivel a négy ág közül legalább egy biztosan létfontosságú szervet ér, hogyha humanoid ellenfélről van szó.

Thakar’amas

Avagy fogas ostor. Ritkán használt fegyver, főleg azért, mert nehéz megtanulni a használatát, ráadásul az Ark’Seguthok hagyománya szerint, aki Thakar’amast használ, más fegyvert nem vehet a kezébe a rövid vadászkésen kívül, így a kiélezett fókaagyarakkal és kampósfarkasfogakkal sűrűn kirakott ostort használó harcosok egyszerre félelmetes ellenfelek és kiszolgáltatottak is. Az ostor leggyakrabban amibarabőrből készül 2-3 méter hosszú, nyelét a kissé olajosabb fájú feketeciprusból faragják. A szíj végig, mindkét oldalon fogakkal van kirakva, ezeket évente egyszer minimum élezni kell. A Thakar’amast hagyományosan karikába feltekerve, az övre függesztve viselik és egy gyakorlott harcos egyetlen rántására harcra kész a fegyver. Használata igen nagy szaktudást igényel, hiszen a cél, hogy az ostor az ellenfél nyakára, lábára, karjára hurkolódjon és úgy roncsolja a húst. Ezzel lassíthatja, lefegyverezheti az ellenfelét, vagy ha a Thakar eléggé megszorul a torkon, ki is véreztetheti. A fogas ostor használói leggyakrabban csapatban dolgoznak, de ha valaki már évek óta forgatja, hatásosan távol tart magától minden ellenfelet.

Ikerkések

A tradicionális Ark’Seguth vadászkéseket mindig párban hordják magukkal. A két kés egyforma hosszúságú (pengével együtt 7-8 hüvelyk), és az él kialakításán kívül tökéletesen megegyeznek. Az egyik, a Thema’theru egyenes pengéjű, hegye felé ívelt kialakítású. Elsősorban kegyelemdöfésre, torok elvágására használják a vadászok. A Thema’aker fogazott pengéjű kés, a hús és az inak átmetszésére használatos. Élő állaton csak a legritkább esetben használják.

---

Távolraható fegyverek

Vadászíj

Egy rövid és könnyen használható reflexíjról van szó. A magja feketeciprus, hiszen a hajlékonysága miatt könnyebben kezelhető, mint az ámbrafenyő. A faréteg kívül amibaraínnal, belül szaruval erősített, így rugalmas és ellenállóbb. A karok végét hagyományosan csontból vagy agancsból faragják, spirális vésetekkel díszítik. Az ideg inak és növényi rostok fonadékából készül, igen tartós. Az Ark’Seguth vadászok fokozottan figyelnek az íjuk rendben tartására, mert elég egyetlen éjszakára a jeges hidegben hagyni, és a fegyver máris súlyos károkat szenvedhet. A nyílvesszőket (háromélű hegy, ámbrafenyő, majdnem nyolc hüvelyk, túzoktollal) bőrből vart, övre erősíthető tegezben tárolják, általában 15 darabot.

Bola

Két fajtáját használják az Ark’Seguthok: Az egyik egy egyszerű, kerek kövekkel ellátott bola, a másik pedig az igen ritkán alkalmazott jéggömbös változat.
Kezdjük az elejéről. A bola tulajdonképpen három-négy középen összeerősített szíj, minden végén egy-egy nehezékkel. A vadász a feje fölött megforgatja az egyik nehezéknél fogva, majd ellenfele felé hajítja. A súlyos golyók miatt a szíjak ráhurkolódnak az áldozatra, aki addig is legalább mozgásképtelen, amíg nem szúrják le. Persze, hogyha az egyik kőgolyó fejen találja, az nagyon nagy eséllyel végzetes is lehet. A mindennapok gyakorlata a kőnehezékeket követeli meg, de előfordul, hogy nyersvasból készítik, vagy, a nagyon nagy jelentőségű vadászatokon, esetleg a ritka összecsapások egyikén, hagyományosan jégmágiát alkalmazva fagyasztanak gömböket a szíjak végére. A száműzött Ark’Seguthok egyik kedvenc fegyvere, hiszen a kitagadásnál elkoboznak tőlük mindent, úgy vetik át a portálon, védtelenül. Azonban igazán nem nehéz találni pár szíjat, és nehezék nélkül egy zsebben összetekerve is könnyedén elfér.

Alberuc

Egyszerű dobóbárdól van szó, melynek feje némileg elnyújtott, felül kihegyesedő. Nyelét nem szokás megmunkálni, egyszerű ámbrafenyő. Nem túl gyakori a vadászok körében, inkább a határőrzésnél használatos, különösen menekülő ellenfelek ellen. Az Alberucokat különleges tokban hordják az övre erősítve, legfeljebb öt darabot.